Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
abban, hogy a szakirodalomban Spondylusnak nevezett kagyló esetében valóban recens, azaz holocén kori kagylóról van szó, de egyes esetekben a fosszilis darabok és más kagylófajták használata sem tartható kizártnak. 34 G. Gallay hagyományos (makroszkopikus) elemzésekkel ugyanakkor arra az érdekes következtetésre jutott, hogy az LBK-Spondylusok jó része sem fosszilis, sem pedig recens eredetű: szerinte először a fosszilis és recens Glycerimis glycerimis kagyló héjából készítettek ékszereket. 35 Korek József is úgy véli, hogy a tiszai kultúra kiskörei lelőhelyén fosszilis és recens darabok egyaránt előfordulnak, máskülönben azonban egyetért Ch. Willms fent idézett véleményével. 36 A kutatók többsége ma már a Spondylus származási helyéről alkotott vitában egységes álláspontot képvisel, amely szerint e kagylófajta neolit kori élőhelyei megegyeznek a maiakkal. N. Shackleton és C. Renfrew izotópanalízissel vizsgálták a Spondylus eredetét, és megállapították, hogy a Sitagroiban, Goljamo Delcevoban, Gradesnicában és Vincán talált leletek égeikumi eredetűek és nem Fekete-tengeriek. 37 A lengyeli kultúra (MOG = mährisch-ostösterreichische Gruppe der Lengyel-Kultur) wetzleinsdorfi és emmersdorfi leleteinek vizsgálata hasonló megállapításokat eredményezett. 38 A makedoniai Dispilioban talált V-alakban kivágott kagylócsüngő e tárgytípusnak a legdélibb előfordulása, és ez is arra utalhat, hogy a vonaldíszes kerámia Spondylusa Földközi-tengeri eredetű lehet. 39 Elsőként E. Com§a vetette fel az európai régészeti Spondylus Fekete-tengeri származásának lehetőségét, 40 s hasonló álláspontot tükröz H. Todorova „Hamangia-elmélete" is. A Spondylus kereskedelem kiindulási pontjának a Fekete-tenger északkeleti partvidékét tartja, és - szerinte - a „dunai útvonal" nyomán innen terjedt el a nyugati európai területek felé e nyersanyag. 42 Úgy véli, hogy az eddigi izotópvizsgálatok további természettudományos elemzések nélkül csak annyit bizonyíthatnak, hogy a klímaoptimum idején mind a Földközi-, mind pedig a Fekete-tenger számításba jöhet mint a Spondylus származási helye. Kalibrált radiokarbon adatok azonban arra utalnak, hogy a Hamangia kultúra nem létezhetett Kr. e. 5100 előtt, ugyanakkor a közép-európai Spondylus használat súlypontja a Kr. e. 5400-ra datált Flombornidőszakra esik. 44 J. Müller, A. Herrera és A. Knossala szerint az a tény is Todorova elméletét cáfolja, hogy a Fekete-tenger partvidékéről nincsennek adatok a Spondylus-tárgyak megmunkálására. 45 Az S. Hladilová által végzett palaeontológiai vizsgálatok eredményei is a közép-európai régészeti Spondylus földközi-tengeri eredetét bizonyítják. 46 A neolitikus Spondylus elterjedésének útvonalát a kutatások mára már nagyrészt tisztázták, valószínű, hogy e kagylófajta a Bánát keleti peremvidékéről került be a Kárpát-medencébe, amint azt a Bucovat-csoport leletei is bizonyítják. 47 A Spondylus elsősorban a Duna mentén terjedt el, s magában az Egeikum és Vinca közötti régióban is legalább három „útvonal" tételezhető fel. 48 A lengyeli kultúra elterjedési területét két útvonalon érhette el a Spondylus, ezek közül az első a Tisza mentén húzódott észak felé és a Zagyva 4 WILLMS 1985, 332. 35 GALLAY 1981,36. 36 KOREK 1989, 55. 37 SHACKLETON - RENFREW 1970, 1062. 38 Wetzleinsdorfi PITTIONI 1980, 51; Emmersdorfi SEEWALD 1942., „Es liegt in der PA vorläufig nur eine von M. J. Shackleton durchgeführte unveröffentlichte Analyse vor, wonach vier Muschelperlen des bekannten Grabes von Emmersdorfi... von solchen Muscheln stammen, die jedenfalls nicht im Schwarzen Meer lebten" (RUTTKAY 1983, 11). 39 TODOROVA 2000, 416., Abb. 5a. 40 COMSA 1973,74-76. „Je unfangreicher aber das Fundgut an der Schwarzmeerküste wurde, desto größer wurden die Diskrepanzen zwischen dem Bild, das seine Kartierung ergibt, und der These seiner Herkunft aus dem Mittelmeer... Die bekannte Tatsache, daß heute im Schwarzen Meer kein Spondylus gedeiht, besagt nichts bezüglich der Zeit des Klimaoptimums, zu welcher weder Wassertemperaturen noch Salinität mit dem heutigen Zustand übereinstimmen könne" (TODOROVA 2000, 416). 42 TODOROVA 1995, 56. 43 TODOROVA 2000, 417; 2002, 183-184. 44 STEHLI 1987; BREUNIG 1987; MÜLLER - HERRERA - KNOSSALA 1996, 85: „Auch die übrigen frühen Hinweise auf Spondylus-Nutzung aus dem Schwarzmeergebiert oder Griechenland liegen in allen Füllen erst ab höchstens 5100 v. Chr. (kai), eher 5000 v. Chr. (kai), seien das die Fundzusammenhänge für Karanovo IV-, Boian-, Arapi-, Dimini-Fundstellen oder das Sitagroi 11". 45 MÜLLER - HERRERA - KNOSSALA 1996, 84. 46 HLADILOVÁ 2002, 263. 47 LAZAROVICI 1979; KALICZ 1989, 106. 48 WILLMS 1985, 335. 10
