Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Sümegi József: Adatok a középkori bátai búcsújáróhely topográfiájához
A siklósi országúton jöttek a Garai család tagjai. Garai János spalatói fogáságából kiszabadulva 1415-ben, 1441-ben Garai László, pontosan nem ismert időpontban pedig a család utolsó férfi tagja, Garai Jób, aki Szent Ákos fél ember nagyságú ezüst szobrát hozta ajándékba a bátai monostornak. A Perényi család ugyancsak ezen az úton érkezett Bátára. Perényi Imre, fia Péter és Kanizsai Dorottya zarándoklatáról is szólnak a források. 58 A pécs-széki út is jelentős zarándok forgalmat bonyolíthatott. Ezen az úton keresztül érkezett Mátyás király 1465 szeptemberében, II. Ulászló pedig 1495-ben. Mindketten Pécsről jövet tértek be Bátára. 1461ben Péter pécsi polgár özvegye kocsin vitette magát Bátára, 1485-ben pedig a Baranya megyei Körtvélyesről indultak jobbágyok feleségeikkel, gyermekeikkel, szintén kocsival bátai zarándoklatra. Figyelemre méltó, hogy ezen útvonal mentén találta Dr. Csanády György azt a Krisztus kínszenvedéseinek eszközeit ábrázoló kegyérmet, mely véleményünk szerint szintén a bátai kegyhelyhez kapcsolható. 5 A szárazföldi utakon érkező zarándokoknak tehát a Buda és Eszék közötti hadiúton a Dunaszekcső előtti nagy kanyarhoz érkezve kellett, hogy egyenesen folytassák az útjukat a dombtetőn, majd egy kétágú völgyön ereszkedhettek le és így tudták megközelíteni az apátságot. A kétágú völgy találkozásánál a Vakször völgyben állt egy épület, talán fogadó, vagy vendégház, amelynek alapjait az 1980-as évek elején szántották ki, amikor az itt lévő kerteket először forgatták meg mély szántással. Ekkor meszes habarcsba rakott nagy méretű téglák jöttek a felszínre, amelyek között római téglák is voltak másodlagosan beépítve. Ezek közül való az, az „orans" kéztartású bekarcolt ábrázolásos tégla töredéke is (4. kép.), mely a megyei múzeumban található. 4. kép. Ábrázolásos római tégla töredéke a bátai Vakször völgyből. Közvetlenül a lefele tartó út mellett látható, apróbb téglatörmelékkel teleszórt területet azóta is szántják. Nagyságára az elszórtan felszínen lévő leletanyagból csak következtetni lehet. Az út az épület mellett elhaladva kb. 100-120 méterre északi irányba találkozott a dombra felkapaszkodó másik úttal, amelyen a kikötőből érkező zarándokok érkeztek. Ahol a két út találkozott a kanyarban, mielőtt az utolsó 50 méter után az apátsághoz jutott volna, szintén állt egy komolyabb objektum, valószínű szintén vendégház, zarándokház, amely még nem tartozhatott az apátság épületegyütteséhez. Ez az épület legalább 15-18 méter hosszú és 5-6 méter széles lehetett, téglái, épületének kisebb falrészletei ma is jól látszanak a lösz partfalban. Sajnos az előző századokban pinceépítés kapcsán levágtak egy szeletet a partból, így a kis falmaradványok ma 1-1,5 méter magasan látszanak a part oldalában. Hozzá északi, az apátság irányába melléképületek csatlakozhattak, erre utal a partfalban megfigyelhető egyre elvékonyodó rétegsor, mely kb. 8-10 méteren keresztül megfigyelhető. Az épület területén rengeteg középkori eredetű használati tárgy töredéke maradt meg, melyek segítenek az épület funkcióját behatárolni. A fém tárgyak közül figyelmet érdemel egy 15. századi gyertyatartó rézből készült gyertyafoglalata. Ez teljesen megegyezik a Gere László által az ozorai várban talált II. típusú gyertyatartó foglalattal, sőt ép Báta évszázadai 1993, 82-83; 97. Bátaszék története 1997. I. 405-410. Báta évszázadai 1993. 10. 103
