Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Sümegi József: Adatok a középkori bátai búcsújáróhely topográfiájához

állapotban maradt meg az esztergált vége is, amellyel a nyélbe csavarták a felső elemet. Ugyancsak itt találtunk egy bronz lat tartót, valamint egy vas sarkantyú töredékét. (5. kép.) 5. kép: Fémtárgyak a kolostor közelében volt középkori épület törmelékrétegéből. A sok összegyűjtött kerámia töredék közül figyelemre méltó az a két fenékbélyeges edény, amelyek megegyeznek a Csalog József által 1937-ben talált fenékbélyeges edények alakjával és anyagával, s ő ezek korát az előkerülés körülményei alapján a 15-16. század fordulójára teszi. Ugyancsak nagyobb számban kerültek elő a grafitos anyagból készült, ún. bécsi fazék perem és oldaltöredékek, perembe nyomott bélyegekkel. 6. kép: Fenékbélyeges főző fazekak fenéktöredékei. (15-16. sz.) Az épületben legalább két cserépkályha állt. Az egyik jól iszapolt vöröses szürkére égetett és üveges csengésű anyagból készült. Egyik darabja egy kályhacsempe mintázott része (talán oroszlán, vagy más állat lábai), a másik elem ugyanazon gótikus cserépkályha pártadíszének eleme lehet. Ettől nem messze zöldmázas cserépkályha apró elemeit gyűjtöttük össze. A környékén, mivel művelt kertek találhatók, tavasszal még ma is lehet a felszínen középkori cseréptöredékeket találni. Az említett épülettől rövid 50 méteres szakasz után lehetett délnyugati irányból az apátság főkapuját megközelíteni. A terepviszonyok, a helyszínen tett megfigyeléseink és a rendelkezésre álló alaprajzok egyértelművé teszik, hogy a kolostorépület a templom északi és nyugati oldalán helyezkedett el. A templom déli oldala szabadon állt, itt a déli kapu és a magas partfal között legalább egy húsz méter széles szabad 104