Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Fedeles Tamás: Középkori kolostorokra és birtokaikra vonatkozó adatok a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi kiadványaiban
a káptalan előtt intézték hivatalos, oklevél-kiállítást igénylő kázusaikat. A bajcsi Mindenszentek és a bodrogszigeti Szt. Kereszt kolostorok esetében a Siklósi-, majd a Garai családot, 25 a kőszegi Szt. Megváltó rendházzal kapcsolatban a Szekcsői Herceg famíliát, 26 míg a Gyula melletti Szt. László monostor kapcsán az Óvári-, majd a Gyulai rokonságot említhetjük." A Somogy megyében a Szerdahelyi család által, Szt. László király tiszteletére fundált szerzetesház 28 esetében is ugyanezt állapíthatjuk meg, hiszen a káptalan okleveleinek gyakori szereplői voltak a Szerdahelyi Dersffy atyafiak. A sztrezai (Körös)" és a somogyszentpéteri kolostorok esetében nyilván a pécsi káptalan tekintélye játszhatott döntő szerepet. Nimbuszát mutatja, hogy a Bessenyő János mester - Nagy Lajos király familiárisa - által királyi beleegyezéssel, a Körös megyei Sztrezán alapított pálos kolostor szerzeteseinek 11 birtokba iktatására a király e káptalant kérte fel.' A Muraközben (Zala megye) lévő csáktornyai Szűz Mária kolostornak adományozta 1496-ban Twrani Fadan Kristóf pécsi várnagy egy Zala megyei malmát és egy halastavát.' Az említett adomány esetében - a várnagy mély vallásosságát természetesen nem megkérdőjelezve - nyilván azt a körülményt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Csáktornyái uradalmat és a kolostor patrónusi jogát birtokló Ernuszt család egyik tagja, Zsigmond, volt ekkor a pécsi püspök. Az oklevelek legnagyobb része a pálosok különböző birtoktranzakcióiról tartalmaz értékes adatokat. A legtöbb esetben a remeték egy-egy monostora számára tett adományokat foglalták írásba. Az ingatlanok széles skáláját találjuk ezek között, így szerepelnek: malmok, szántók, szőlők, rétek, halastavak, sőt egy ház is. Lényegesen kevesebb információ maradt fenn a remeték ingatlan adás-vételeiről, bár a halastó és a ház kivételével valamennyi említett típusra akad példa. Néhány esetben a remeték kárára elkövetett birtokfoglalásokról, ill. az ezekből keletkezett perekről állítottak ki oklevelet. A pálosok a birtokaikkal kapcsolatos jogbiztosítására is nagy gondot fordítottak. Összesen öt ízben fordultak a hiteles helyhez azzal a kéréssel, hogy egy-egy számukra korábban kiállított diplomát átírassanak. A remeték birtokaira vonatkozó többek között a káptalan okleveleiben található - adatokat példamutatóan használta fel Knapp Éva A pálos gazdálkodás a középkori Baranya megyében címmel készített kiváló tanulmányában.' Az oklevelek azonban nem csupán a különböző pálos tulajdonban lévő ingatlanokat örökítették meg, hanem az egyes kolostorok elöljáróinak, szerzeteseinek nevét is megőrizték. Összesen 12 személyről van szó, akik között öt olyan baranyai elöljáró nevét találjuk, melyeket az imént említett tanulmány archontológiája nem tartalmaz. A Benedek-rend A Nursiai Szt. Benedek által, a 6. században életre hívott szerzetesrend kolostorai az államalapítás időszakától kezdve a magyar egyházszervezet alappilléreiként működtek. A késő középkorban hanyatlásnak indult rendet Tolnai Máté főapát reformálta meg a Magyar Bencés Kongregáció megszervezésével.' A rend egyes kolostoraira szép számmal találunk adatokat a pécsi káptalan diplomáiban is. Összesen nyolc rendházról van szó, melyek közül három Tolnában, míg kettő - kettő Baranyában és Somogyban volt megtalálható, továbbá egy-egy monostor Zala és Győr vármegyék területén feküdt. Az okleveles adatok zöme, kilenc-kilenc, a bátai és a pécsváradi apátságokkal kapcsolatos. A 19 oklevél közül 13 megegyezik abban, hogy az illető kolostorok apátjai Bátmonostori Töttösfi Lászlóval pereskedtek, illetve birtokfoglalásokat, vagy hatalmaskodásokat követtek el egymás kárára. 25 DAP I. 2-5., 17-19. FONT 2000, 62-63., GYÖNGYÖSI 53-54., HERVAY 1991, 47., ROMHÁNYI 2000, 10., 14. 26 DAP I. 211-214. HERVAY 1991,47-48., ROMHÁNYI 2000, 39. 27 DAP II. 404-407., HERVAY 1991, 47., ROMHÁNYI 2000, 64. 28 DAP II. 444-446., GYÖNGYÖSI 71-72., ROMHÁNYI 2000, 65. 29 DAP III. 318-320., GYÖNGYÖSI 86-87., DL 34646, ROMHÁNYI 2000, 66. 30 DAP II. 437-443., ROMHÁNYI 2000, 64. 31 DL 34646. 32 DAP 1.22., DL 32821. 33 KUBINYI 2001a, 312-313. 34 KNAPP 1994. 35 MÁLYUSZ 1971, 221-228., PRT III. 92-93., PUSKELY 1998, 1. 149. II. 733. 111
