Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Fedeles Tamás: Középkori kolostorokra és birtokaikra vonatkozó adatok a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi kiadványaiban

Elsőként a tolnai apátok és Töttösfi három évtizedes perfolyamát említem meg. Az ügy 1384-ben kezdődött, amikor Szekcsői Herceg Péter és Batmonostori Töttös fia: László egy határjárás alkalmával az apátság három Bodrog megyében található birtokából nagy területeket szakított ki.

36 János apát természetesen felvette a „kesztyűt" és úgy látszik rövidesen valamilyen módon megegyezett Szekcsőivel, vagy legalábbis ezt követően nem a pécsi káptalan előtt intézték egymással fennálló ügyeiket. Az apátság és Töttösfi között fennálló nézeteltérést két szomszédos terület, Szeremlyén és Bátmonostor határai képezték.

37 A pert János utóda, Pál apát is folytatta. 0 - miután az országbíró döntése értelmében az apátot a szomszédok és a határosok megkérdezését követő reambuláció után be kívánta iktatni az országbírói irodából kiküldött Lukács mester, és az Batmonostori protestálása miatt meghiúsult - 8 nem riadt vissza az ellenfele által használt jogtalan eszközökhöz nyúlni. Először Bátmonostor possessiohoz tartozó réteket, földeket és három halastavat foglalt el, majd László jobbágyaitól jogtalanul szedett vámot Bátán és Szeremlyénen." Okleveleinkből nem derül ki, hogy mi lett az ügy végkifejlete, azonban más hatóságok kiadványaiból tudjuk, hogy Pál apát utóda és a Batmonostoriak kapcsolatát is hasonló epizódok tarkították. Cseményi Imre pécsváradi apát 1398 és 1401 között összesen hat alkalommal szerepelt a káptalan diplomáiban. Valamennyi esetben birtokfoglalásban vett részt, vagy hatalmaskodást követett el, ill. az ezekkel kapcsolatos egyéb kiadványokban olvashatjuk nevét. Batmonostori Töttös Lászlóval kapcsolatos hatalmaskodási ügyét három oklevélben követhetjük nyomon, melynek lényegét az ügyben utolsóként keletkezett irat jól összefoglalja. E szerint 1400 decemberében a káptalan előtt megjelent Imre pécsváradi apát, és a Bathmonostorai László elleni perét a következőképpen rendezte: a Nadeycha birtokról May sava. költözött Cyko (dictus) Miklós jobbágyának visszaadja szőlőit, László mesterrel pedig az egymás ellen elkövetett hatalmaskodásokat kölcsönösen meg nem történtnek nyilvánították. A Győr nemzetség által alapított zselicszentjakabi monostor ügyeit már az előző időszakban is a pécsi káptalan előtt intézték a patrónusi jogot birtokló családok. így 1309-ben a három ágra vált nemzetség (ÓváriKéméndi, Szerdahelyi, Szenterzsébeti) miután felosztották egymás között a közös birtokokat, a monostor kegyúri jogát továbbra is közösen gyakorolták, csak a napi ügyeket intézte az évről-évre más családból kijelölt ügyvivő. " Úgy látszik, azonban a kolostorhoz tartozó birtokok kezelésében időközben vita támadt a Szerdahelyiek és a Kéméndiek között, amelyet, 1356-ban szintén a káptalan előtt rendeztek. Ekkor a hiteles hely két kiküldöttje jelenlétében a Kéméndiek és a Szerdahelyiek kiegyeztek egymással, mely értelmében a következőkben évente váltják egymást a két família tagjai a monostor Zseliz és Ormánköz nevű birtokainak kezelésében. A bencés monostorok közül meg kell még említenünk Szt. Márton Hegyét. 1365 és 1370 között László pannonhalmi apát embereinek Somogy megyében elkövetett hatalmaskodásai kapcsán három oklevél készült Pécsett. Az ügy kivizsgálása során felderített cselekmények jól szemléltetik a középkor emberének törvénytelen, de sok esetben hatásos eszközeit birtokállományának gyarapítására. Egy alkalommal az apát Gergely nevű officialisa és az apátság jobbágyai Vizloui Jakab fia: Avon Somogy megyei birtokára, Zenthlazlou falura {villa) törtek hatalmaskodva, Avon jobbágyait házaikból kikergették és agyba-főbe verték. Az említetteken kívül találunk adatokat a szenttrinitási (Baranya), szekszárdi, somogyvári és hahóti (Zala) rendházakra is. Ugyancsak feljegyezték kilenc szerzetes nevét is a hiteles hely jegyzői. 36 Zichy IV. 287. 37 Zichy V. 103-104., 299-300. 38 DL 78609. 39 Zichy VI. 233-234. 40 SÜMEGI 1993, 63-64. Nr. 45. 41 DL 87678. 42 FÜGEDI 1991. 43 CD IX/2. 545-547. 44 DF 207453. 112