Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Gaál Attila: Kínai porcelánok és utánzataik, valamint üvegkarperecek a Jeni-palánki török palánkvárból

virágfüzér (14, 18. sz.), inda (13. sz.) vagy ezek változatai (10, 11, 19, 23, 26. sz.). A külső peremszélek díszítményeinek jellegzetes körét alkotják a 14, 19-22. sz. töredékeken található minták, melyek 1+2 körbefutó vonal közé zárt hullámos indából (14, 19. sz.) vagy kontúrozott és kékkel kitöltött ellipszissorokból állnak (20-22. sz.). Nagyon hasonló. A többé-kevésbé jól felismerhető virágmotívumok közül a 7-8. sz. töredékeken lévő virág nárcisznak, míg a 11. sz. fenéktöredék középdísze a levélzet és a virágos ág alakja szerint leginkább rózsának határozható meg. A többnyire kék tónusú, csillogó máz alá festett díszítmények kék színűek, általában vonallal kontúrozottak. Maga a kitöltés gyakran túlterjeszkedik a kontúrvonalon, mely megoldás a többi ismertetett tárgynál is gyakran előfordul. Anyaghibát ebben a csoportban csak két esetben tapasztaltunk: A 8. sz. fenéktöredék alsó részén van egy mély, üreges repedés, melyet a máz sem fogott be. A 24. sz. nagyobb töredéknek pedig főként az alján, - de más részein is -, a felület szennyezettségéből, vagy a máz túlzott vastagságából eredő „megugrásos" mázhiány látható. Ugyanezen töredék talpgyűrűjén és belső felületén a mázba apró kőzúzalék-szemcsék és kaolinrögöcskék tapadtak. Ez utóbbi is kínai termék, csak a többinél valamivel gyengébb minőséget képvisel. Az előbbitől eltérően igen jó minőséget képvisel a 15. sz. fél porceláncsésze, valamint a 16-17. sz. apró töredékek. Mindhárom vékonyfalú, szépen kidolgozott csészéből származik és közös bennük, hogy belsejüket a kékes árnyalatú máz alá felvitt, az alapszínnél fehérebb, plasztikus növényi mintázat díszíti. Ez a Magyarországra került tárgyaknál ismereteink szerint meglehetősen ritka díszítési mód egyébként nagyon régi kínai technológiai megoldás. Tipikusan a jobb minőségű kínai porcelánokra jellemző, amit - főleg a jobban értékelhető 15. sz. csésze esetében - a lótuszvirágból és indákból álló gazdag díszítés és a csésze fenekének belső rozettadísze is igazol. A két apró töredékén is lótusz indák (16. sz.), illetve lótuszvirág (17. sz.) részlete maradt meg. A kínai porcelánok úgynevezett monokróm csoportjába sorolható két fenéktöredék (27. és 28. sz.), és egy peremtöredék (44. sz.) A monokróm porcelánok közös ismérve, hogy külső felületük egyszínű barna vagy almazöld mázzal borított, mely alá nem festettek mintát, belül azonban fehér alapra festett kék dekort alkalmaztak. Ez leggyakrabban egy - többnyire azonos komponálási elvek szerint készült - tájkép, melyet egy kettős kék körrel határolt mezőben helyeztek el. A kép előtérben többnyire két fa áll, amelyek közül a bal oldali általában fenyőhöz hasonlító, de lehajló ágú fa, míg a jobboldali - mely mindig magasabb a másiknál - karcsú, apró leveles, talán nyírfa. Két palánki töredékünk a kívül almazöld változatot képviseli, közülük a 27. sz. igen sokban hasonlít a budai palota feltárásánál előkerült két, - ugyancsak halványzöld külsejű - töredékhez.

13 Csakúgy mint azokon, az említett két fa mellett ezen is megtaláljuk a kínai tájkép két kötelező elemét a hegyet és a vizet A hegyek kék foltjai képezik a kép hátterét, míg az előtér fái és a hegyek között, a porceláncsésze fehér aljának részlete a szemlélő számára a víztükröt jeleníti meg. A másik töredékünk egy hasonló, de az előbbiektől részleteiben eltérő tájképtípust képvisel. Sajnos kicsinysége miatt nem nyerhetünk róla elég információt. Az azonban jól látszik, hogy itt a tájkép előtérben nem egy, hanem két fenyőszerű fa áll. A többi részlet azonban hiányzik, és a vízen túli háttérképnek is csak a kezdete sejthető. (28. sz.) Harmadik töredékünk egy kívül vörösbarna színű, vékony anyagú csészeperem, melynek belsejében fehér alapon két kék vonal fut körbe. (44. sz.) E barna külső felületű monokróm csészéknél is gyakori a belső tájképábrázolás, de ennek megléte, vagy hiánya esetünkben már sohasem lesz eldönthető. Bár tájképmotívumok már a 15. század elején megjelentek porcelánokon, a budavári és egri leletek támogatása mellett mindhárom monokróm töredékünk a 17. századra, a vár működésének idejére keltezhető . A kisméretű kínai porcelánedények igen látványos csoportját alkotják azok a vékonyfalú, finoman 12 így ezt a továbbiakban nem említem, hiszen a katalógus szövege és képei erre utalnak. 13 HOLL 2005, 145-146. Abb. 98: 1-2. 14 HOLL 2005, 145-146. Abb. 98: 3-4- A Buda Tóth Árpád Sétány és Mária Magdaléna Templom lelőhelyű, barna külsejű csészék belső tájképe a leírtakkal teljesen megegyező. - Sabján Tibor és Végh András a budai Víziváros török kori lakóháza és kályhái kapcsán számolnak be kínai porceláncsészékről. Közülük is kiemelkedő kettő, „melyek kívül szeladon mázzal, belül pedig az aljukon tájképábrázolással díszítettek..." Vélhetően ezek a csészék is a kínai, esetleg perzsa csészék monokróm csoportjához tartozhatnak. - SABJÁN - VÉGH 2002, 273-274., 4. ábra: 4. 207