Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Gaál Attila: Kínai porcelánok és utánzataik, valamint üvegkarperecek a Jeni-palánki török palánkvárból

megmunkált, - legtöbbször hullámos peremű és oldalfalú - csészék, melyeket különféle madárábrázolásokkal és általában igen gazdag növényi díszítménnyel dekoráltak. E típus hódoltság idején belüli legkorábbi előfordulása a budai palota egyik pincéjének legalsó rétegéből ismert, használatát az ásató 1579 előtt időszakra határozta meg.

15 A Jeni Palánkon előkerült leletek közül a 29-35., 40 sz. töredékek, valamint a 36.sz. alatt közölt egész (de ragasztott) csésze tartozik ebbe a körbe. Növényi motívumaik stílusa, valamint hullámos peremük és hullámos oldalfaluk alapján 38-39. és 42. sz. töredékeket is. Az említettek közül egy teljes és két hiányosabb fenéktöredék belső felületén sziklán ülő madár (29. sz. töredék, 2. ábra 2.), illetve annak részlete látható. Ezek oldalfala, már a talpgyűrű felett falrésznél is igen vékony, csakúgy mint a 32-34. számú apró oldal- (32.,34. sz.) és fenéktöredékeké (33. sz.), melyek díszítményéből szinte csak a sziklán ülő madár kicsiny részlete maradt meg. Csak annyi, amennyi idesorolásukat lehetővé tette. Több és többféle madár teljes ábrázolását találjuk meg ugyanakkor a 36.sz. csészén két repülő, és egy sziklán ülő madár látható, belső középrészét pedig egy ugyancsak sziklán ülő madár díszíti. A porceláncsészéken előforduló madárábrázolásokat vizsgálva Holl Imre rámutatott arra, hogy - bár mindig ugyanabban a felfogásban jelenítik meg a porcelánfestők e madarakat -, fajtájuk állandóan változó, ugyanakkor nehezen meghatározható. Ennek magyarázatát abban látja, hogy „a motívum jellegzetes kínai felfogású, ahogy a festészetben is az ilyen témák nem annyira természeti képek, hanem elvonatkoztatottabb jelentésűek, néha szimbolikus utalással. " Az itt közölt töredékek madárábrázolása is igen változatos. Leggyakoribbnak (7 esetben) egy - a sziklán, hol vízszintes, hol függőlegeshez közeli testtartásban ülő -, fehér mellényes, hosszú farktollú madárfajtát találtunk . Testfelépítésük általában karcsú (kivéve a 36. sz. csésze külsején ülő kissé gömbölydedre sikeredett példányt), csőrük egyenes, tehát nem valószínű, hogy az a fajta ragadozó madár lenne. Mint ahogyan nem az, az ugyanezen csésze külsején repülés közben ábrázolt két - ugyancsak testesebb - madárka sem (36. sz. 2. kép.), melyekhez nagyon hasonlót a budai Dominikánus kolostor mellől származó töredéken láthatunk. Azon ugyanúgy mint a mi csészénken a le-, vagy felszállás pillanatait ábrázolták, mert a madarak lába még nyújtott helyzetben van, ami pedig tartós repülés során csak a nagytestű és hosszú lábú gázlómadarakra jellemző. A 36. sz. csésze belsejében a sziklán ülő madár formája és testtartása némileg különbözik az előzőektől. Ennek farktollai rövidek és a tollazat is egységesen sötét színű, bár ez utóbbi adódhat a festés lendületéből is, mely a kék kitöltő színt erősen túlfuttatta a kontúrvonalon. (36. sz. 3. kép.) 2. ábra 1 : Huang Csüan 10. századi mintakönyvének részlete. (MIKLÓS 1973. és HOLL 2005, Abb. 91: 1. után. Lásd a 17. lábjegyzetet.) 2: Madárábrázolás a 29. sz. töredéken. 15 HOLL 2005, 59. Abb. 23: 6. 134, 135. Abb. 91: 1. 16 HOLL 2005, 134-136. 208