Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

Beranger-rel épp Jámbornak alakul ki baráti kapcsolata.

9 Beranger ösztökélésére 1856-ban jelenik meg Jámbor első, franciául írt verses kötete {Poesies hogroises), melyet 1860-ban másik követ (Poesies). 1858ban egyetlen regénye is megjelenik, a „Les artistes". E kötetek fanyalgó itthoni fogadtatásával Jámbor de Vigny, Pleé és Beranger kedvező kritikáit állíthatta szembe. Jámbor Pál (Hiador) „ Oh, ne menjetek soha / Távol a hazától, / Csak míg látszik a torony, / Meddig a harang szól. " - írta Sípláda c. versében. Örömteli élmények ellenére hazavágyik, és az első adandó alkalommal, az osztrákok solferinói csatavesztését követően hazajön. Pedig, ha tudta volna milyen évtizedek várnak rá! Közel két évtized után hozzá kell szoknia, hogy irodalmi munkásságát nem kíséri pozitív fogadtatás, művei jobb esetben is csak visszhangtalanságra számíthatnak. Az 1860-as évek még reménnyel töltik el, az 1861, 1865. és 1869. választásokon egyaránt képviselővé választva, lelkesedéssel veti magát az országgyűlési politizálásba. Ezen évtizedben írt művei közül a Párisi emlékek (1861) és Künn és hon (1866) c. verseskötete nem kelt feltűnést, ellenben Magyar irodalomtörténet-ét (1863) nagyon kedvezőtlenül fogadta a kritika.

10 A „pesti mellőzés"-t némileg ellensúlyozza Szabadka városának figyelme és megbecsülése, ahol 1861-től gimnáziumi igazgatóként, majd tanárként tevékenykedett. Névnapját 1863-tól évtizedeken keresztül megünnepelték, a színházban ezen alkalmakkor színdarabjait játszották. Szabadkán vitathatatlanul ő volt a „költő". Élete utolsó másfél évtizedét, 1882-es nyugdíjaztatását, illetve összes műveinek kiadatását (1880-1883) kővetően visszavonulva^ magányosan élte le. Elkeserítette az életműkiadás iránti érdektelenség, irodalmi 'jámboron kívül még két magyarnak volt személyes kapcsoiata Beranger-rel, Kertbeny Károly műfordítónak és gr. Szapáry Ferencnek.. FÖLDVÁRI 1936. 58-64. p. 0 CSONKA í%9. 34-35..p. 331