Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Glósz József: A kúria és lakói
A miszlai Kiss János 16.300 forintért vásárolta ki testvérei részét az apai házból. A kiszoruló testvéreknek maguknak kellett gondoskodni önálló otthon teremtéséről. Az új kúriák iránti robbanásszerűen növekvő • 1 3 igényt jelzi, hogy a 4485 holdas görbői közbirtokosságnak 1847-ben már 32 tulajdonosa volt. Birtokhányaduk már nyilvánvalóan nem volt elegendő a kúriaépítés, illetve a megszokott életvitel finanszírozásához. Ugyanakkor a közel 30.000 holdas birtokállománnyal rendelkező Dőry nemzetség vagyona 1848-ig lehetővé tette az egymást követő generációk tagjai számára rangjukhoz méltó új otthon teremtését. Az 1850es években készült kataszteri felmérés szerint csupán Dőri adóközségben 15 kastély és kúria volt a Döryek tulajdonában, amelyhez további nemesi otthonok járultak a birtokhoz tartozó Zomba, Tevel, Kisdorog községekben, számuk így összesen mintegy húszra tehető. A megközelítőleg azonos nagyságú birtokkal rendelkező Gindly nemzetség leszármazottai a tengelici pusztákon összesen kilenc kúriát építettek, zömmel a 19. század első felében. Ugyanakkor a kezdődő születésszabályozásnak köszönhetően az építkezési láz elmaradt a Dőryeké mögött, jóllehet itt a leányágra is kiterjedő öröklés elvben több potenciális építtetőt jelenthetett volna. Mivel a Döryek voltak a megye egyik legmódosabb, egyúttal legnépesebb nemzetsége, elképesztő ütemű építkezéseiket nem lehet területarányosan kivetíteni Tolna megye valamennyi közbirtokosságára, hiszen mint a görbői esetében láthattuk, az építkezési szándéknak már nem volt meg az anyagi fedezete. Más családok, mint például a hasonlóan gazdag, a Gindly család leszármazottait tömörítő tengelici közbirtokosság esetében pedig már a 19. század első felében a tudatos születésszabályozásnak köszönhetően nem volt olyan magas az utódok száma. A kisebb-nagyobb kúriák száma így is megközelíthette a százat, s döntő hányaduk a 19. század első felében épült. Építésük nem a gazdasági konjunktúrához, hanem az anyagi lehetőségek korlátai között a demográfiai kényszerekhez igazodott. Presztízs jellegű kastély- illetve kúriaépítésre a középbirtokos nemesség körében csak kevés példát találunk. Ide sorolható ifj. Dőry Ádám költséges Paradicsom pusztai építkezése, amelynek zárgondnokság lett a vége, Dőry Miklós 32 szobás kastélya, Csapó Dániel Pollack Mihály által tervezett kúriája. 15 A század közepén, a nagy építési láz elülte után készült Magyari Kossá Sámuel gyönki kastélya, akinek vagyonleltárában új emeletes otthona mellett egy 9 szobás földszintes és egy 13 szobás emeletes lakóház is szerepel. 16 A birtokaprózódás, a kúria- és majorság építések által is gerjesztett eladósodás anyagi lehetőségei határára juttatta a legtöbb birtokos családot, az építkezések eddigi üteme nem volt tovább fenntartható - ellenkezőleg, a birtok és vele a kúria elvesztésének veszélyével találták magukat szemben. A földbirtokos nemesség gazdasági válsága a 19. század közepére az életforma válságává vált. A kúriát építeni szándékozó birtokosnak először is jövendő otthona helyéről kellett döntenie. Ahhoz nem férhetett kétség, hogy a háznak lehetőleg saját birtokán kell állnia, ám a gyakorlat korántsem volt egyértelmű a tekintetben, hogy úrbéres falujában vagy az allódiumán létesítendő majorjára építkezzék-e? Mindkét megoldásra számos példát találunk, s ez arra utal, hogy bárhogy döntött, előnyökkel és hátrányokkal egyaránt számolnia kellett az építtetőnek. Ha a kúria faluban vagy éppen egy nagyobb mezővárosban épült fel, jobb közlekedési feltételekkel, boltokkal, vendéglőkkel számolhatott, inkább ellenőrzése alatt tudta tartani időnként engedetlen jobbágyait és üzleti fortélyoktól sem visszariadó regálébérlőit. Viszont távolabb került a középbirtoknak a 19. század első felében már elengedhetetlen tartozékától, a majorságtól, illetve a rajta létesített pusztától. A pusztán való letelepedés mellett szólt, hogy a birtokos saját gazdaságának középpontjában élhette életét, tisztes távolságra a lenézett paraszti világtól. Sokat nyomott a latban, hogy az újdonsült birtokos számára az önálló élet és a gazdálkodás megkezdése elválaszthatatlanul összefonódott, azaz egyszerre kellett kúriát emelnie és gazdaságát kiépítenie. A felparcellázott faluval ellentétben - amelyen általában közbirtokostársaival osztozott - itt elegendő tér állt rendelkezésére a minimum néhány holdat elfoglaló kúria, park és gazdasági udvar számára. 12 GLÓSZ 1991,45-46. 13 GLÓSZ 1991, 14-15. 14 GLÓSZ 1991, 18-19. 15 GLÓSZ 1991, 48., TML PTSZ VII. 188/1857., SZENTES 1991, 5. 16 TML PTSZ VII. 106/1857. 300
