Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Gaál Attila: Kínai porcelánok és utánzataik, valamint üvegkarperecek a Jeni-palánki török palánkvárból

Gaál Attila Kínai porcelánok és utánzataik, valamint üvegkarperecek a Jeni-palánki török palánkvárból A valaha török kézen volt településeken, illetve várakban folytatott régészeti feltárások talán leglátványosabb leletei a kínai porceláncsészék, és az azok utánzataként készített, perzsiai műhelyekből származó fajansztárgyak, illetve ezek töredékei. A Szekszárdhoz közel fekvő Jeni(Új)-palánki török vár időközben csemetekertté, gyümölcsössé, majd szántófölddé vált területéről Mészáros Gyula vezetésével már a vár feltárását megelőző terepbejárások során számos e körbe tartozó töredéket sikerült összegyűjtenünk, melyek a szekszárdi múzeumba kerültek. A porcelánok - valamint más hódoltságkori kerámia- és fémtárgyak - mellett nagy számban kerültek felszínre itt üvegkarperec töredékek is, jelezve azt, hogy ez a magyarok által nem használt, jellegzetes ékszerfajta is igen kedvelt lehetett a várban és a vár melletti polgári településen élő népesség körében.

2 Az 1975-ben kezdődött és mintegy tíz éven át folytatott feltárás során most már bizonyíthatóan a vár területéről is - nagy számban kerültek elő ugyanezen tárgytípusok töredékei, melyek most a korábban begyűjtöttekkel együtt, egy dolgozat keretében kerülnek ismertetésre. 1. ábra: Jeni (Ovar) vára nagyjából félúton az ugyancsak palánkokkal erősített Tolna és Szekszárd városok között. Részlet Ottendorf 1663-évi útleírásának összesítő térképéből.

4 1 1960-tól 1975-ig - a vár feltárásának kezdetéig - végeztünk itt terepbejárásokat az őszi és tavaszi szántások után, melyek során igen nagy mennyiségű hódoltságkori „török" tárgy és tárgytöredék került begyűjtésre. - Az 1596-ben épült Jeni Palánk (magyarul Újpalánk) váráról Ottendorf Henrik és Evlija Cselebi is említést tett egyidejű útleírásában. (OTTENDORF 1662-1667, 24., KARÁCSON 1904, 206.) Cselebi azt is fontosnak tartotta leírni, hogy a vár „oszmánli építkezés", s hogy azt Eger meghódítója, Mohammed khán (III. Mehmet szultán) emeltette a Sárvízen lévő húszívű fahíd védelmére. A várban tíz ház, egy dsámi és tíz ágyú érdemelt említést, valamint az, hogy százfőnyi helyőrsége a szekszárdi vár katonaságával együtt kapta a fizetését. A váron kívül a Sárvízen átvezető falúdnál kisebb őrhely volt, melynél Cselebi idején (és információi szerint!) egy aga felügyelete mellett csupán a bort vámolták meg, a többi árut azonban nem. A váron kívül - jól elkülönülve a közelben lévő Szent Miklós és Szerdahely magyar falvaktól - csupán egy apró település húzódott meg, melyet a vár - a leletek tanúsága szerint délszláv származású - katonái és hozzátartozói laktak, akik csak hadiesemények idején húzódtak be a palánkfalak közé. Cselebi szerint néhány ház és kert, néhány bolt, néhány halfogó háló tartozott a telephez. A vár és falu 1686 évi pusztulása után 1694-ig harmincad- és vámhivatal, majd 1703ig tiszttartóság működött a hevenyészve helyreállított újpalánki romok között. Az ezen kor emlékét őrző Palánki Sziget elnevezést később a használat módjára jól utaló Csemetekert név váltotta fel, az 1960-as évek elejére pedig keskeny háztáji parcellákra osztották fel a területet, melyeken vegyesen termeltek szőlőt, gyümölcsöt, gabonaféléket és kukoricát. (GAÁL 2005, 296.) További két csészetöredéket közlünk a Kozák Eva által a dunaföldvári Oregtorony területén végzett várásatás anyagából is. (Ltsz.: 65.246.1., 65.246.2. Kat. 41. és 69.) 3 Minden közreadott tárgy leírással, nyilvántartási adatokkal és két, különböző nézőpontú fényképpel szerepel a katalógus részben. Az anyag jellegéből adódóan kívánatos lett volna, hogy ezek a képek színesek legyenek. Sajnos költségkímélési okokból erre nem volt lehetőség, de a dolgozat végén található színes táblákon csaknem minden jelentősebb töredékünk megtalálható. A színes táblákon lévő képek különböző nagyításúak, és nem méretarányosak, mivel legfontosabb szempontnak a tárgyak, a mintázat, a szín stb. fel ismerhetőségét tartottam. A kihagyások, és a sorrendezés különbözősége miatt a katalógusszám és a színes táblákon lévő töredékek számozása többnyire megegyezik, de egy-két esetben eltérő. A zavaróan sok szám elkerülése végett a szövegben csak a szövegközti ábrákra és a katalógusszámokra hivatkozom, a színes táblák számát csak a katalógusban lévő leírások végén adom. 4 OTTENDORF 1662-1667, 24. 205