Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
N. Horváth Béla: „a bűn az nem lesz könnyebb” – Pszichoanalitikus bűn-képzetek József Attila kései költészetében
N. Horváth Béla „ a bűn az nem lesz könnyebb " Pszichoanalitikus bűn - képzetek József Attila kései költészetében József Attila költészetének a bűn egyik alapfogalma - mint Szabolcsi Miklós írja - olyan szavakkal együtt mint a rend, szabadság, törvény. Valóban, az 1935-ös versekben, tehát a Gyömrői-analízis nyugodt szakaszában, feltűnően gyakran olvasható a bűn képzetének valamilyen projekciója, akkor még leginkább analitikus képzetkörbe ágyazva. Azt is mondhatnánk, hogy a Gyömrői-versek egyik típusát jelentik az analitikus kezelés során, a kezelés folyamatának eredményekénk születő ilyen tárgyú versek. Persze nem szakíthatok ki abból a világszemléletből sem, amit a modernitás, a modernség embere teremtett. „ Ön azt írja, örömmel olvasta néhány olyan versemet, melyben megnyilatkozik az igazi bűntudat, s most mégis megmaradtam hitetlennek. Kedves uram, én hiszek az eredendő bűnben és ezért vagyok híve a tudományos szocializmusnak. Mert kétféle bűn van. Az egyik fajta bűn csak azért bűn, mert büntetés jár érte az uralkodó földi hatalmak gondoskodása folytán. A gyermek sír, mert fáj a hasa - megfenyegetik tehát, hogy ne nyafogjon örökké. A földtelen parasztság, a munkanélküliek milliói szervezkedni próbálnak, hogy sorsukon javítsanak, mert képtelen nyomorban élnek - megfenyegetik tehát diktatúrával őket, hogy ne zavarják a rendet. Az ilyenfajta bűnök igen könnyen megszüntethetők pl. azzal, hogy nem jár büntetés értük. Az ilyen bűnök ellen lehet és kell küzdenünk - mégpedig a büntetlenség biztosításával, az intézményes szabadsággal. Az emberiség egész történelme folyamán ilyen módon küzdött a bűnök ellen. A rabszolga szökés, a jobbágyköltözés bűnét azzal büntette meg a társadalom, hogy nem büntette; azzal, hogy megszüntette a rabszolgaságot és a jobbágyságot. A másikfajta az a bűn, melyet akaratlanul elkövet az ember és akkor is megbán elkövetője, ha nem büntetik érte. Ez az eredendő bűn. Bűn az ellen, akit szeretünk. Az ilyen bűn ellen nem elég nem büntetéssel küzdeni, az ilyen bűnt kifejezetten meg kell bocsátanunk egymásnak. Az ilyen bűnt meg nem bocsátani maga is bűn. A diktatúrákban, az osztályelnyomatáson és idegen munkaerő kizsákmányolásán alapuló társadalmakban a meg nem bocsátás bűnében is szenved az emberiség. Ez ellen a bűn ellen bizony nem lehet másként cselekedni, mint küzdeni egy olyan társadalmi rendért, termelési módért és elosztási szervezetért, amelyben az emberek könnyebben megbocsátanak egymásnak. Ne feledkezzék meg arról sem, hogy az osztálytársadalmakban azoknak a bűnöknek a tudata, melyek csak azért bűnök, mert büntetés jár értük, homályosítja el az eredendő bűnnek, a szeretet ellen elkövetett bűnnek tudatát (ha ugyan egyáltalán engedi létrejönni) és ez teszi lehetségessé, hogy megbocsátásra képesek és alkalmasak legyenek az emberek fiai. " - írja a költő a Szép Szó híres Szerkesztői üzenetében. Az idézett rész világosan mutatja, hogy a pszichoanalitikai eredetű bűn-képzetek társadalmi fogalmi rendszerbe ágyazódnak és egy rendkívül sajátos logikai konstellációban értelmeződnek. Az a bűn, amelyet csak a társadalom minősít azzá {„csak azért bűn, mert büntetés jár érte"), könnyen felismerhetően, a freudi alapfogalmak átértelmezése: az Ich és az Überich viszonya. József Attila azonban, mint írja , a tudományos szocializmus híve (még 1936-ban is!), ebből következően a tiszta freudiánus szemlélet társadalomtörténeti kontextusban értelmeződik. A „földtelen parasztság", a „munkanélküliek milliói" szervezkedése mint sajátos bűn-fogalom csak a bűn-büntetés korrelációban értelmezhető. A társadalmi nyomor ellen küzdeni nem bűn - oldja fel e sajátos fogalmi azonosítást a költő, megtoldva a büntetlenség = intézményes szabadság logikai konstrukciójával. Ezek szerint tehát a „szabadság", a „rend" társadalma a büntetlenség létének biztosítéka, az emberi kiteljesedés a bűn hiánya. Azért sajátos ez a fogalomhasználat, mert a költő gyakorlatilag ugyanazon marxista képletet írja le az osztálytársadalmak megszüntetéséről, az osztályharcról, mint a messianisztikus marxista korszakában (1930-32), csak más terminusokkal és egy differenciáltabb szemlélet konzekvens kiterjesztésével. A Szerkesztői üzenet idézett része József Attila freudo1 SZABOLCSI 1998,514. 2 JAÖM 1958, 184-185. 51
