Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

N. Horváth Béla: „a bűn az nem lesz könnyebb” – Pszichoanalitikus bűn-képzetek József Attila kései költészetében

marxizmusának sajátos dokumentuma. Sajátos, mert e világszemlélet eredeti forrásától, Reich tanaitól igen eltérően, egyéni fogalomértelmezésben jelenik meg a bűnösség problémája. Wilhelm Reich müvei, tanai, a marxista József Attilára is közvetlen hatással voltak, amint az 1932-33-as müvek egyértelműen jelzik. A Karakteranalízis, a Die Funktion das Orgasmus egyes részei megjelennek az Egyéniség és valóság híres-hírhedt okfejtésében, társadalom-, forradalom-, forradalmár értelmezésében. „Az egyén illetve az egyéniség tehát semmilyen módon nem fix vagy önálló alany, hanem társadalmi folyamat, a termelésnek tárgya és alanya, társadalmi alany és társadalmi tárgy"' - írja József Attila szociológiai- s bizonyos értelemben marxista értelmezését adva a társadalmiasulásnak, a szocializációnak. Ám ebben az írásban a költő továbbmegy, s az „alanyt", a személyiséget lélektani aspektusból tárja föl. Különösen a tanulmány 4. fejezetében, amelyben egy individuális jelenség, betegség, a neurózis társadalmi gyökereire világít rá: „És valóban, a kor, amelyben a társadalmi alany a társadalmi tárggyal egyre élesebben szembekerül, (míg végül a kapitalista társadalmasítás szocialista társadalmasításba csap át), egyéni illetve egyéniségi viszonylatban a neurózisok kora" . A neurózis mint a lelki történések destrukciója egyénenként, esetenként más és más formában, tünetekkel jelentkezik. József Attila mint társadalmi tünetről, mint korjelenségről értekezik, amelynek következményei az egyénben, az egyéniségben csapódnak le. Ezt írja: „A neurózis megnyilvánulása zavar a koituszban, a koitusz pedig, amint a pszichoanalízis igen helyesen tételezi, szociális aktus, társadalmi tevékenység. A neurotikus egyén vagy orgazmus nélkül koitál, így a társadalmi folyamatban pusztán a társadalmi tárgy technikai szerepét tölti be, vagy csupán libidója van. Anélkül, hogy a koituszban technikailag a társadalmi tárgy szerepét játszhatna, s így puszta társadalmi alany". A genitalis és neurotikus karakter szembeállítását látjuk itt. Reich a szexualitás kiteljesedésében a neurotikus zavarok okaként a genitalitás elfojtását látja, s célként az „orgasztikus potencia" helyreállítását, a természetes genitalitás kialakítását jelöli meg. „Azok a betegek, akik a kezelés eredményeként kialakították a teljes genitalis készségüket, egész lényük gyökeres és gyors változásával másfajta, addig ismeretlen életet éltek. Ez megmutatkozott nemcsak a magánéletükben, hanem a társadalmi viszonyaikban is. Korábban mechanikusan végezték munkájukat, mert neurotikus zavarukat nem tudták feldolgozni, most az őket érdeklő munkára vágytak. A genitalis kielégülés feloldotta a szexualitás és munka ellentétét. Ugyancsak megváltoztatta a szexualitáshoz és korábbi énjükhöz való viszonyt is. Férfi pácienseknek, akik orgasztikus képességük meghosszabbítása érdekében prostituáltakhoz jártak, most már erre nem volt szükségük. Asszonyok, akik tűrték az együttélést, nem szeretett férjükkel, s a nemi aktust mint »házastársi kötelezettséget« elviselték, már nem akarták ezt többé."' - írja Reich a genitalis karaktert individuálpszichológiai szemlélettel megközelítve. A szexualitás és annak zavarai azonban a Dialektikus materializmus és pszichoanalízis programadó tézisei szerint társadalmi történeti kontextusban értelmezhetők. Reich és baloldali analitikus körökből álló követői olyan társadalomképet formálnak a SZEXPOLmozgalomban,

8 amely a kapitalizmus ellentmondásainak, az egyén testi meg lelki nyomorának megoldására a pszichoanalízis és marxizmus eszközeit együttesen alkalmazza. A freudi és marxi fogalmak szemléleti ötvöződését dokumentálja József Attila ez idő tájt keletkezett több írása is, hisz amint fogalmazza: „Éppen a tőkés társadalom kiegyenlíthetetlen ellentmondásai szerepének végső fokon az egyének lelkében mint tudattalanba fojtott az egyénileg megoldhatatlan konfliktusok. "

9 A Szerkesztői üzenet sajátos, a bibliai szakrális kontextusból kiemelt „eredendő bűn" fogalma tehát olyan logikai konstrukció, amely egy korábbi, igencsak konzekvens - József Attilának a kommunista mozgalomtól való kiátkozásában is szerepet játszó - nézetre vezethető vissza. A bűn másik változata az akaratlanul is elkövetett vétség: „Bűn az ellen, akit szeretünk. " Ezt a bűnfajtát is társadalmasítja a költő, kiszélesíti értelmezési határát, ám élünk a gyanúperrel, a gondolat kiindulópontja az általa elkövetett „ eredendő bűn ", a Babits elleni „ödipális lázadás". 3

JAÖM 1958, 122. 4

JAÖM 1958, 126. 5

JAÖM 1958, 126. 6 Reich műveinek József Attilai-i interpretációjára először Erős Ferenc hívta fel a figyelmet. (ERŐS 1986.) 7 REICH 1934, 133. 8 Reich 1930-ban Németországba költözik, s megalapítja a SZEXPOL- mozgalmat, amely proletár szexuálpolitikát, szexuál-reformmozgalmat hirdet. A kommunista mozgalomhoz kötődő - de sem a Német Kommunista Párttal, sem a szovjet párttal nem zavartalan viszonyban lévő - szerveződés célja részben mentálhigiéniai segítség, részben pedig a kommunizmus messianisztikus eszméinek realizálása. JAÖM 1858, 132. (Az ifjúság nemi problémái.) 52