Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

sarkantyút készítettek, ami most nem látszott ki a vízből, és kibővítették a torkolatot is, ennek további szélesítése azonban még mindig szükségesnek látszott. „A bátai csatorna töltéseit az árvíz annyira elhabolta, hogy az alsó csatorna bal partján csaknem egészen eltűnt, a jobb partján valamint a felső csatornák mind a két párján is kevés áll ki a vízből Hogy az árvíz ezen csatornákat szélességben és mélységben bővítette, meglátszik ugyan a több helyeken tett méréseken de a víz nagysága miatt nem tökéletesen. l/A baracskai Dunába egy merítő sarkantyú készült, és a csatorna sarka megbővíttetett. A sarkantyú most nem latszik ki, biztosabb a torok kibővítése, mai apadás után egy hétig kettőszáz emberrel megvalósítható, így az egész csatorna kitisztul 2/ A bátai partnál készült védsarkantyúk jó karban vannak és a partszaggatás ellen jól szolgálnak Lerokkantak ugyan kétszáz emberrel egy hét alatt fel lehet és kell emelni. A partvédelemre készített rőzse a víz alatt megvan de ha a víz egy öllel magasabb lesz, elöntheti a töltés felső részét. El is hatolt annyira hogy nehany hazat körül kellett tőzeggel rakni, mert a hab kimosta volna alóla a földet A partot'egész magasságában rőzsével kell borítani, a jó karbantartás örökös munkát kíván. 3/Az országutat a városon felül fekvő kertektől kezdve a víz annyira elhabolta, hogy a kocsival való járás sok he yen veszedelmes vagy lehetetlen a kertekben kell járni. A kerteken kívül a habok ellen erdő plántáltatna. Az utat a sok gödörtől meg kell csinálni. "

41 2. kép: Báta és környéke egy 1830 körül készült vízrendezési térképen, mely a megszokottól eltérően csaknem teljesen ellentétes tájolású. A bátai partnál készült védsarkantyúk jól szolgáltak, a partvédelemre szolgáló rőzsék is helyükön voltak azonban nem a teljes magasságban borították a töltést, ezért félő volt, hogy az ár emelkedése elviszi a földet' A víz a varos közlekedési útját annyira elrombolta, hogy kocsival nem lehetett közlekedni, a kerteken keresztül kellett járni. A településnek a víz által is veszélyeztetett része a Szilos és a Vakszer ráadásul olyan surun összeépült, hogy a legkisebb tüz végképp elpusztíthatta volna az egész városrészt, ezért a vármegyétől földmérő kiküldését kérték, hogy segítsen a tüz- és árvízveszély elhárításában. Ugyanis a lakók saját vagyonukat védték, ez alatt viszont más munkára nem lehetett őket igénybe venni TML Közgy.i.4:81/1830. 1830. március 29. 336