Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században
Mint a család feje, a közügyekben is ő járt el. Törvénybe, hivatalos ügybe - ha nem is őt idézték elkísérte és támogatta, védte behívott családtagjait. A falu társadalma előtt ő képviselte a családot: az új menyecskét ő köszöntötte először házában. Ha családjabelit megszóltak valami miatt, az ő szégyene volt. Ha valamelyik menyecske „mással beszélt", nem az urának, hanem neki szóltak a szomszédok, a legények bűnét, a gyerekek illetlenségét nem az apjuknak panaszolták el, hanem a gazdának. A gazda a vallás szabta törvényeket is szigorúan megtartatta családjával. Vasárnap és ünnepen senki sem maradhatott el az istentiszteletről. Tisztjét a gazda haláláig viselte. Ha már nagyon elöregedett, a gyakorlati irányítás, ellenőrzés munkáját első fia vagy öccse - az utána következő legidősebb férfiember - vette át, de véleményét ez is minden esetben megkérdezte s eszerint intézte a család ügyeit. Ha az irányítást át is engedte, de a pénzt azt ő maga őrizte továbbra is. 7 Ahogy fogalmaztak: „Én feküdtem a deresre érte, amíg élek, én leszek az ura annak a vagyonnak. " A család asszonyainak körében a gazdaasszony képviselte a gazda tekintélyét, közvetítette parancsait. Feladata volt a háztartással kapcsolatos munkák irányítása, ezek legnagyobb részének pedig elvégzése is. Ha a gazdáné már nem élt, a következő legidősebb férficsaládtag feleségére hárult a gazdaasszonykodás, néha a két legidősebb menyecske együttesen látta el ezt a feladatot. Amennyire irigylésre méltó volt a gazda helyzete és rangja a családban, annyira nem volt az a gazdaasszonyé. Bár parancsolt és az 1870-es, 80-as évektől kezdve kezelte a vagyon egy kis részét is, mégis a családfő fokozott felügyelete, bírálata és felelősségre vonása kísérte minden lépésében. Mindezek mellett ő végezte a legnehezebb házi munkákat. Hiába volt segítségére a korban utána következő legidősebb menyecske vagy az otthon maradt öreglány, a seregnyi családnak főzni, mindennapi élelmét elkészíteni igen nagy munka volt. Ha a keze alá dolgozó menyecske nagy ritkán fel is készítette az ételt, mindig ő sózta, paprikázta, habarta, vagyis az ízét ő hagyta meg, és a családdal szemben is övé volt a felelősség az étel ehetőségéért. Az ételt ő tálalta fel, ő osztotta szét, s a kenyérvágás az ő vagy a gazda feladata volt. Az ételből neki csak a maradék jutott, ezt is állva, a kemence előtt kapta be. Ő gondozta a család gyermekeit. A parasztcsaládban jellemző volt a férfiúi, apai tekintély. Ez egyformán jelentette a feleség (anya), a gyermekek kiszolgáltatottságát. Ennek alapja az ingatlan vagyon, a földtulajdon volt, mely fölött az apa rendelkezett, és amely csak örökösödés útján, az apa halála után jutott a gyermekek birtokába. Ez szabta meg a tökéletes engedelmességet, az apai szigor tiszteletét. Ennek messzemenő következményei voltak, melyek az egyén egész életére kihatottak. Ez jelentett egyfelől biztonságtudatot, mely az apai parancsban szinte sorsszerűséget, megfellebbezhetetlen törvényt látott, nem ismert alternatívákat, másfelől azonban jelentett béklyót is. Az apai tekintély belső vezérlő elvvé vált, mely nemcsak apai tekintély, hanem maga a tradíció, amelybe belenőtt. 9 Demográfiai viszonyok a Sárközben Magyarország népességének korösszetétele minden valószínűség szerint évszázadokon keresztül nem sokat változhatott, egészen a 18. század végéig nagyjából azonos belső arányok mellett az iparosítás előtti korszak népességeire nézve általánosan jellemző széles talpú piramis formáját mutatta. Vagyis a fiatal korosztályok igen magas arányát az életkort jelképező korfán felfelé haladva egyre csökkenő létszámú csoportok követték, s az idős korúak aránya már alig néhány százalékot tett ki az össznépességben. Az iparosítás előtti korszak hagyományos helyi társadalmai korszerkezetük tekintetében nemigen különbözhettek egymástól, a nagy változást ebben is, mint annyi minden másban, a 20. század hozta. A fő arányokat tekintve azt mondhatjuk, hogy a 19. század közepe előtti időszakban a népesség közel felét - 42„...amim van, az szüléimről maradt kizárólagos sajátom ebből tehát magamat kivetkőztetni életembe nintsen szándékom annyival inkább mivel nintsen kilátásom s reményem, hogy: nevezett fijam - azután megbetsüljön és éltem fogytáig férjemmel edjütt eltartson, mert eddigi magaviseletével már kiesmertette magát, miszerént az ő gazdasági kormányzata alatt, vele békés és csöndes életet élni nem sikerülénd, oda mutatkoznak tettei..." - Tolna megye Önkormányzatának Levéltára (TMÖL) A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1600/1862. - „...örökhagyó férje Farkas Pál úgy nyilatkozik, miszerént azt mint apa, gazdaságában fenntartja s gyermekeinek, életében semmit sem ád, vagyonát, valamint női hozományát holtáig rendelkezése alatt tartja... " - Uo. 915/1866. - „Itt nem igen adják le a vagyont. Én nem vetkőzöm le. Én nem adom be a vagyont. Ezt a svábok csinálják csak. Mindig az a gazda, akinek a nevén van a vagyon. " - FÉL 1951. 8 FÉL 1951. 9 NAGY 1989, 38-45. 299
