Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Prohászka Péter: VII. Mikháel Dukas bizánci császár ólombullája Dunaföldvárról
feladni. A király illetve Géza és László hercegek viszonya azonban éppen e Nándorfehérvár elleni hadjárattal romlott meg. Ekkor ugyanis az a sajátos helyzet történt a magyar krónika szerint, hogy a kapituláció után a nándorfehérvári dux kifejezetten Géza herceg előtt hódolt meg. Ám Salamont nem csupán ez a sértés érte Géza részéről. A király ugyanis a foglyokon és a velük hercegi kézre jutott kincseken akart megosztozni kérve a neki járó kétharmad részt. Ezt a kérést Géza elutasította és visszaküldte a foglyokat Bizáncba, valamint Salamon tudta nélkül fegyverszünetet kötött a bizánciakkal, pedig ezt az uralkodói jogot csak a király gyakorolhatta. Salamon kényszeredetten elfogadta a feltételeket, de ellenségeskedés és viszály kezdődött közte és a hercegek között. Ugyan a következő évben Salamon kezdeményezésére hadjáratot indítottak a Bizánci Császárság ellen, melynek elsődleges célja Nándorfehérvár visszafoglalása volt. Ezt sikerült is elérni, sőt 1072-ben már Nis ellen vonult Salamon és Géza herceg. A bizalmatlanságot azonban jól mutatja, hogy ebben a hadjáratban László biztonsági okokból már nem vett részt. A belpolitikai küzdelmek a következő években nyílt ellenségeskedésbe csaptak át, melynek pártjai igyekeztek segéderőket bevonni. így Salamon a német császárhoz, a hercegek pedig a cseh-morva uralkodóhoz fordultak. A király és a hercegek harcában az 1074 március 14-i mogyoródi csata jelentette a fordulópontot, amely a hercegek győzelmével zárult és Géza királyságát hozta. A bel- mellett a külpolitikában is változást jelentett Géza uralkodása, így míg a Salamont támogató Német-Római Császársággal szemben egyre ellenségesebbé vált a viszony, addig a Bizánci Császárság mint potenciális szövetséges kapott fontos szerepet Géza külpolitikájában. E tekintetben jut fontos szerephez all. századi magyar történelem szempontjából VII. Mikhaél uralkodása illetve az ekkor ismét szorossá váló bizánci-magyar kapcsolatok meghatározó emléke a magyar királyi korona alsó ú.n. corona graeca része. A koronát, mint az a zománcos lapok egyikén olvasható VII. Mikhaél küldte Gézának. A bizánci császár képét a koronán is megörökítették. Ez a lap az abroncs homlok felőli oldalának felső peremén, az oromdíszek között a trónon ülő Krisztus képpel átellenben a korona hátsó oldalán látható. A császár bal oldalán lévő lemez felirata: Geobitzas, Turkia hű királya, azaz az 1074 és 1077 között uralkodó I. Géza magyar király. A koronaküldés és e korona politikai jelentőségéről több mint száz év óta számos elképzelés olvasható a szakirodalomban. Ezek legtöbbje abból indul ki, hogy Salamon a királyi kincstárral együtt magával vitte a királyi insigniákat is és ezért kellett újakat kérni a hatalmat megszerző hercegnek. Géza, hogy elkerülje a hűbéri függést mind a német császártól, mind pedig a pápától, fordult Bizánchoz. így a korszak egyik nagyhatalmával sikeresen ismertette el hatalmát és vált Magyarország legitim királyává. Bizáncból ennek kifejezésére küldték a koronát, amit a megkoronázásakor is viselhetett. 24 Ugyanakkor e korona viselésével a magyar király szimbolikus függést vállalt a bizánci császártól. Ezen elképzelésnek számos kritikusa akadt, mivel a corona graeca formája alapján női korona volt. Kétségtelen a politikai események tükrében, hogy a korona küldésére a mogyoródi csata után került sor és mint azt a Géza ábrázolása mellett található felírat dokumentálja a bizánci udvar hivatalosan elismerte Géza királyi címét. Azt viszont aligha hihetjük, hogy a magyar király akár csak szimbolikusan is hűbért vállalt volna a bizánci császártól. Sokkal inkább kereshetjük a koronaküldés hátterében a két állam közti békés kapcsolatok megerősítését, mivel ahogy Gézának, úgy VII. Mikhaélnak is égető szüksége volt arra, hogy ne legyen ellenségeskedés közös határai mentén. Ugyanis míg az új magyar király országát Salamon és a Német-Római Császárság veszélyeztette, addig Bizáncnak súlyos térvesztéssel kellett szembenéznie Kisázsiában és a dunai Bulgáriában. Éppen e jó viszony megerősítése érdekében tettek mind a két oldalon gesztusokat a másik javára, így Géza visszaadta Nándorfehérvárat és Szerémvárat a 16 MORAVCSIK 1953, 67-68; MAKK 1998a, 150. 17 MORAVCSIK 1953, 68. v.o. MAKK 1996, 100; MAKK 1998a, 152-153. 18 MAKK 1998a, 154. 19 GYÖRFFY 1984, 881-883; MAKK 1996, 100-101. 20 DEÉR 1966, Taf. III/4; XII/22 és a corona graecaról részletesen: 52-62. 21 Ld. DARKÓ 1936, 113-114; DEÉR 1966, 52-62. 22 GYÖRFFY 1984, 883; KAPITÁNFFY 2003, 58. 23 MAKK 1996, 103. 24 GYÖRFFY 1984,883. 25 MAKK 1998b, 227; MAKK 1998a, 157; KAPITÁNFFY 2003, 58. 26 KAPITÁNFFY 2003, 58. 27 MAKK 1998a, 158. 209
