Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Prohászka Péter: VII. Mikháel Dukas bizánci császár ólombullája Dunaföldvárról

bizánciaknak, akik az új magyar király elismerése mellett minden bizonnyal nagy követséget és számos ajándékot küldtek a koronázásra. Ezt a baráti külpolitikát mindkét állam igyekezett a későbbiekben is fenntartani. A bölcs külpolitikai lépések miatt forrásainkban Géza herceget, majd királyt a görögök barátjaként mutatják be, melynek oka a visszatérés volt a korábbi külpolitikai rendszerhez békét teremtve a Magyar Királyság déli határai mentén. A magyar királyi korona corona graeca része így szemben a korábbi elképzelésekkel nem Géza király részére érkezett Bizáncból, ugyanis mint arra már utaltunk formája alapján nem férfi, hanem női korona volt, melyhez hasonlók már évszázadok óta császárnék fejét díszítették. Mint arra Tóth Endre rámutatott az igen kötött bizánci szokás szerint csak az uralkodó felesége és más kitüntetett személyek viselhették magukon a császár képmását. így a bizánci szertartásrend és állameszme értelmében I. Géza aligha viselhette, mivel ezáltal elismerte volna a császár akár csak névleges fennhatóságát. Vele ellentétben felesége a bizánci Synadénos családból származó Synadéné - Theodulos Synadénos lánya, a későbbi császár III. Niképhoros Botaneiatés császár (1078-1081) unokahúga,

31 akivel 1067 körül kötött házasságot

32 - nyugodtan megtehette. Minden bizonnyal I. Géza trónralépésekor vagy azt követően érkezett Bizáncból koronázási ajándékként a magyar királynőnek - a korona, rajta a Géza királyságát elismerő felirattal.

33 Feltehetően más értékes koronázási ajándékok és egy bizánci követség kíséretében jelezve a szorosabbá váló kapcsolatokat a két állam között. E korona jut majd egy évszázaddal később fontos szerephez, amikor III. Béla uralkodása alatt felhasználásával létrehozzák a magyar királyi koronát, amely azonban már a 12. század végi sajátos bizánci-magyar kapcsolatokról tanúskodik. A dunaföldvári bullát a hozzá tartozó írat megsemmisülése illetve a VII. Mikhaél által használt egyetlen pecséttípus miatt nem tudjuk évre pontosan keltezni, így meg kell elégednünk azzal, hogy a császár uralkodása idején - 1071-1078 között - került kibocsátásra. A magyar-bizánci politikai kapcsolatok tekintetében nagy valószínűséggel 1074-ben vagy azt követően küldhették a császári udvarból azon iratot, melyet hitelesített. A korona céljának és szerepének vizsgálata során a kiváló bizantinológus Darkó Jenő sajnálattal állapítja meg, hogy „...nem maradt ránk semmi Gézának a bizánci császárral folytatott levelezéséből..." Ha a levelek nem is, azonban éppen a dunaföldvári ólompecsét tekintetében a hitelesítésükre szolgáló pecsétek jelezhetik a két uralkodó és állam közötti levélváltást, amely a korabeli szárazföldi és vízi utak segítségével folyhatott. Ezért a dunaföldvári ólombulla esetében éppen a leletkörülmények miatt - mint arról Szelle beszámolt, a Duna medréből került elő egy zátony homokjából felvethetjük annak lehetőségét, hogy talán egy bizánci küldöttség szenvedett hajótörést a Dunaföldvár környéki homokzátonyokon, melynek igazolásához azonban további leletekre volna szükség. 28 MAKK 1998b, 227; MAKK 1998a, 157; KAPITANFFY 2003, 58. 29 MORAVCSIK 1953, 68. 30 TÓTH 1995, 11. 31 MORA VCSIK 1953, 68. 32 KAPITANFFY 2003, 58. v.o. MAKK 1996, 104, és MAKK 1998a, 146, aki szerint a házasságot csak Géza koronázása után kötötték. 33 TÓTH 1995, 11. 34 SZELLE 1894, 31. 210