Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Prohászka Péter: VII. Mikháel Dukas bizánci császár ólombullája Dunaföldvárról
cyrill-betűkből kiolvasható, Jézus Krisztus ülő alakja... ". A hátlapon szintén pontos a leírása - a császár álló képe körülötte a következő felirattal: MIXAHAVTOKRATPoaM OAUKA azaz [+]Mix«t]WavToicpdT((op)lP(ü(A(aiW)őAovíca(<;) A Szelle által közölt illetve az átírt felíratnál megfigyelhető eltérésekre magyarázatul szolgálhat a görög betűk formájának téves lejegyzése mellett a nyomdában történt hibás szedés is. így nem zárható ki, hogy az autokratór szókezdő alfája helyett a császár nevét záró lambda volt a bullán. Ezek a rövidítésből adódó eltérések azonban a felírat feloldására nem gyakorolnak befolyást. Ugyanis a közel másfél tucat ismert VII. Mikhaél féle bulla alapján arra mutattak rá, hogy uralkodásának ideje alatt végig egyetlen típus volt használatban, melynek előlapján az üllő Krisztus, a hátlapon pedig az álló császár a már közölt felirattal látható. Eltéréseket csupán a rövidítések eltérő alkalmazása jelenthet, melyre magyarázatul szolgál, hogy többféle bullafogót használtak és azokon a feliratokat eltérően rövidítették. így például egy Bécsben található példányon a következő szöveg olvasható: +Mixa^Xav[t(o)icp(d)t((típ)T(o^(ato)v)őAaú]íc(ac) VII. Mikhaél Dukas uralkodása (1071-1078) a politika mellett a művészet- és a művelődéstörténet szempontjából is kiemelten fontos szerepet kap a középkori magyar történelemben, mivel a magyar királyi korona alsó része a felíratok és ábrázolások tanúsága szerint az ő uralkodása idején került a magyar királyi udvarba. VII. Mikhaél császárságának évei a bizánci állam bel- és külpolitikai hanyatlásának idejére esik, amikor a fővárosi hivatalnoknemesség befolyása volt meghatározó a birodalom irányítására (1025-1081). Ezekben az évtizedekben a hibás döntések és a politikai ármánykodás következtében a bizánci állam sorra veszíti el azokat a szilárd alapokat, melyeket még II. Basileios császár erősített meg. A különféle érdekcsoportok harcának eredményeként jutott a koronához 1059-ben Konstantin Dukas (1059-1067), aki 1060 körül társcsászárrá emelte kiskorú fiát Mikhaélt is. Konstantin uralmát a külpolitikai térvesztés kísérte egészen 1067-ben bekövetkezett haláláig, amikor IV. Romanes Diogenes (1068-1071) egy rátermett hadvezér szerezte meg a koronát, aki megpróbált a fegyverek erejével érvényt szerezni a bizánci érdekeknek, mely azonban a szeldzsukoktól elszenvedett katasztrofális manzikerti vereséghez vezetett, ahol 1071. augusztus 19-én árulás következtében a szeldzsukok megsemmisítették a bizánci csapatokat. 13 A vereség hírére Konstantinápolyban megváltoztak az erőviszonyok, amely hatalomra segítette Konstantin Dukas legidősebb fiát, akit VII. Mikhaélként 1071. október 24-én koronáztak császárrá. VII. Mikhaélt a bizánci források udvari intrikáktól körülvett, az élettől mereven elzárkózó könyvmolynak, egy szellemileg és testileg teljesen leépült embernek ábrázolják, aki helyett kegyencei irányították a birodalmat. Uralkodása alatt - egészen 1078-ban történt lemondatásáig - a birodalom súlyos térvesztést szenvedett Kisázsia és Itália mellett a Balkánon is, amit a belső gazdasági válság csak tovább tetézett. Az I. András király uralkodása alatt kialakult magyar-bizánci békés viszony megszakadását jelentették az 1071-ben történt események, amikor a források szerint a magyar bizánci határon ismét határvillongások játszódtak le. Ekkor a Bulgária északi részén letelepített besenyők a nándorfehérvári bizánci dux biztatására betörtek a magyar területre. 15 Válaszként Salamon király és a hercegek együttesen bosszúálló hadjáratot indítottak és 1071 kora őszén ostrom alá vették Nándorfehérvárat, melyet Nikétas dux később kénytelen volt * SZELLE 1894,31. 9 OIKONOMIDES 1986, 151-164. 10 SEIBT 1978, 99-100. n SEIBT1978, 100. 12 A korszak történetéről OSTROGORSKY 2001, 284-312. 13 OSTROGORSKY 2001, 302. 14 OSTROGORSKY 2001, 303-304. 15 MAKK 1996, 99-100. 208
