Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében

ezekben a falvakban. A házak hossztengelyükkel merőlegesen kiértek az utca vonaláig, a telket tégla vagy kőutánzatos, magas kerítés és hatalmas kétszárnyú tölgyfa kapu választotta el az utcától. Az uradalmi épületekre emlékeztető magas házakon az utcai ablakok felett, külön padlásablaksor húzódott. A ház 4-5-6 belső helyiségre oszlott: szobák, konyha, kamra, mosóház, fürdőszoba, stb. Ha a telek megengedte, az istálló és az ólak is egy vonalban sorakoztak, egyébként L-alakban megtörték a főépületet, vagy a telek másik részén emeltek melléképületeket. Ezek az épületek már nem csak helyben fellelhető anyagokból, hanem távolabbi vidékekről ideszállított építőanyagokból szakmailag képzett ácsok, kőművesek, építőmesterek által készültek. A magasabb színtű építészeti megoldásokat, eljárásokat, a korszerű építőanyagokat a szomszédos községek német nemzetiségű iparosai, főképpen a tolnai ácsok és a bátaszéki kőművesek terjesztették el. A házak alapjait Mórágyon bányászott terméskőből, a falazatot részben vályogtéglából, részben helyben égetett téglákból emelték. A nagygazdaházak kapubejáratát, sokszor udvarait is a téglagyárakból, Bonyhádról, Mázaszászvárról kikerült téglával rakták le. A jelentős mennyiségű gabona befogadására alkalmas padlások kialakításához szükséges tetőszerkezetek ácsolatát, a nagy tereket átívelő gerendákat Erdélyből hozatott vörösfenyőből készítették.

110 De minden más vonatkozású építőmunkát is a környékbeli sváb építőmesterek végeztek el a sárközi falvakban. Pl. a decsi templomtorony felépítését 1787-ben a szekszárdi ,>Paumschlager Kőmíves Maister" vállalta el, de munkáját csak utódai fejezhették be „mivel azon való munkában nagy faragott kő emelése miatt megszakadván 5 napok alatt meg halt. " „ Inprotocoláltatik, a Detsi Rfta Szent Egy Háznak belső részének ki meszelése Stukaturra való el készíttése, Kis Templombéli Uj Karral együtt Bátaszéki Acs és Kőmíves Mesterek által Mely Munka mindenestül meg festéssel, Prédikálló, és Prédikátor Új Székjei ugyan Bátaszéki Tis 1er mester által lett meg csinálása, és bé festésével, minden nemű reája tett Költségeivel együtt, ezer negyven forintokba és 45 xrokban kész pénzben áll, és került." 1810-ben a Kis Duna hídjához szükséges ácsmunkákat Eder József végezte el Őcsényben.

113 Ugyanitt megfogadták Sindli József szekszárdi kőművest a községháza javítási munkáinak elvégzésére.

114 A pilisi református iskolát 1867-ben Dosch Ede szekszárdi építőmester építette.

115 Nemcsak az anyagi javak előállításában és kicserélésében jött létre kapcsolat a református magyarság és a környező német falvak között, hanem a szellemi kultúrában is. Az első világháború előtt a sárközi magyarok csak pörzsölték a disznó szőrét, ettől ízletesebb volt a bőre és a szalonnája. A környéken élő németek azonban csak forrázták, ez a szokás azután a 20. század folyamán a sárköziek között is elterjedt, oly formában, hogy a disznót vérének felfogása után forrázó teknőben leforrázták és ami szőrt tudtak az leszedték, utána pedig a hagyományos módon megperzselték. Majd forró vízzel lemosták, éles késekkel a maradék szőrt eltávolították róla. Az állatot nem felfüggesztve bontották, mint a hentesek, vagy a szomszédos németek, hanem földre fektetett deszkákon, ólajtón, istállóajtón. A 19. század végén kezdték a sárköziek a „némötös", vagy húsos hurka készítését. A németektől tanulták el a gyomor disznósajtnak való megtöltését („disznóhússal megtolt disznógyomor"), valamint a „kolbászhússal s disznó bőrkéjével megtöltött gömböczöt. " Környékünkön a táji munkamegosztás mellett az etnikai munkamegosztás is fontos szerepet játszott. A magyarok főként földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak, a németek árutermelő földműveléssel (dohány- és szőlőtermesztéssel, majd szarvasmarhatartással), és az iparosok jelentős része is közülük került ki. A délszlávok elsősorban állattartást és kereskedelmet kedvelték. A zsidók szervezték a kereskedelmet, s amikor erre lehetőség nyílott, többen igyekeztek iparosként is megélni. A zsidók deportálása és a német kitelepítések után bekövetkezett társadalmi változások között ismét megfigyelhető volt egy sajátos, etnikai vonásoktól sem mentes gazdasági újrarendeződés a térségben: Magyarország és az itt élő német kisebbség számára is messzemenő következményekkel járt az, hogy a végső győzelem előtt álló nagyhatalmak Magyarországot a szovjet zónába sorolták (Jalta, 1945. febr.), majd az európai háború befejezését követő potsdami egyezményben (1945. júl.) kimondták a „Magyarországon tartózkodó német lakosság vagy annak egy része Németországba való áttelepítését". A kitelepítés 110 GYÖRGYI-SZOJKA 1999, 120. 111 Decs község tanácsülési jegyzőkönyve - 1787. - WMM EA. leltári szám nélkül. 112 Decs község tanácsülési jegyzőkönyve - 1800. szept. - WMM EA. leltári szám nélkül. 113 Öcsény község tanácsülési jegyzőkönyve - 1810. jan. 15. - WMM EA. leltári szám nélkül. 114 Őcsény község tanácsülési jegyzőkönyve- 1810. júl. 29. -WMM EA. leltári szám nélkül. 115 TMÖL. Alispáni iratok 2192/1867. 306