Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében

jogalapjának a Volksbundhoz való tartozást és a német fegyveres erőkben való szolgálatot jelölték meg. A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány már az áttelepítés előkészítésekor kiterjesztette valamennyi német anyanyelvűre az összeírásokat. Ezzel az egész német kisebbséget sújtotta a kollektív háborús bűnösség jogtalan vádjával, tehát nem vette figyelembe a hazai svábság politikai megosztottságát (volksbundista semleges - magyarhű). Az összeíró hatóságok alapul vették az 1941. évi népszámlálás adatait. Annak idején ugyanis az összeíróíven nem csak az anyanyelvüségről kellett nyilatkozni, hanem a nemzetiségi hovatartozásról is. Ez utóbbi kérdés tulajdonképpen a politikai álláspont bevallását jelentette, a hitleri eszmékkel szimpatizálók német nemzetiségűnek vallották magukat, a Hitler-ellenes német anyanyelvűek viszont magyar nemzetiséget diktáltak be. A szoros kapcsolatok legszebb példáit azonban a történelmi sorsfordulók hozták. A második világháború utáni német kitelepítések során, jó néhány családot, vagy egyes embert bújtatott a sárközi magyarság a szállásokon, vagy a hegybeli tanyákban. Sokan húzták meg így magukat és maradtak ki a németországi kitelepítésből. A földjüktől, házuktól megfosztott németek elsősorban az iparba és a bányákba mentek dolgozni. A magyarság ameddig lehetett tovább gazdálkodott saját földjein, majd a termelőszövetkezetben. A zsidók eltűntével komoly űr keletkezett a térség kereskedelmében, amely különösen a piaci viszonyok erősödésével kezdte éreztetni hatását. Egyes népcsoportok sajátos jellemzői napjainkban is tovább élnek. Az asszimiláció egyik legdominánsabb eleme, a vegyes házasság révén a kölcsönhatások a családokon belül az egyén életének részévé váltak. A 18-19. században még területi elkülönültségben is megmutatkozó gazdasági, kulturális, mentalitásbeli eltéréseket a történelem a 20. század közepén először az egyes településeken belül a családok, majd a kötelékektől szabadulni igyekvő fiatalok vegyes házasságai révén az egyének szintjére helyezte. 307