Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Nagy István: A szatmári betlehemes játékok dramaturgiája

háziak bent tartózkodnak, jelezhetik, hogy nem fogadják a betlehemeseket. Haláleset, vagy súlyos betegség esetén a betlehemesek elkerülik a házat. A játék cselekménye általában abban a szobában történik, ahol a házigazdának a karácsonyi asztala elő van készítve (ez a fűtött szoba), itt található legtöbbször a karácsonyfa is. A háziak készülnek a betlehemesek fogadására, ha sár van felveszik a szőnyegeket vagy leterítenek egy rongyszőnyeget. A betlehem elhelyezésére a háziak a szoba közepére tesznek két széket, ezzel már megmutatva a betlehemeseknek a számukra szánt tér nagyságát. Itt egy érdekes jelenséggel állunk szemben. A játék tere, tehát a „színpad" állandóan, házról-házra változik, a játékosoknak hol kisebb, hol nagyobb térhez kell igazodniuk. Mikor a betlehemesek elfoglalták a helyüket, a háziak sokszor már be sem férnek a szobába, a bejárati ajtóban húzódnak meg. A játékosok belépése a házba a megfelelő szereplők színrelépésének a sorrendjében történik, a többiek addig kint várakoznak. A szobába lépve, a játék cselekménye automatikusan elindul, sokszor megtörténik, hogy a háziak a szobában sincsenek, vagy esetleg még fogadásukkal, vagy már a kínálgatásuk előkészítésével vannak elfoglalva. Ez nem akadályozza a játékosokat a betlehemezés elkezdésében, a cél a játék minél hamarabbi befejezése (időnyerés szempontjából), hogy minél előbb tovább mehessenek. Több helyen a játék csak egy rövidített változatát mondják (Kányaháza, Halmi, Vámfalu). A cselekmény is sok helyen csorbulhat, a pásztorok nem fekszenek le, Jézuskának az ajándékot nem adják át, csak mímelik. A házigazda, vagy esetleg a néprajzkutató ama kérésére, hogy szeretné a játék bővebb változatát hallani, mindig egyöntetű a válasz: azt meg kell fizetni. A játék során számtalan kapcsolat létezik az előadók és a háziak között, ennek kialakítása, fokozása mindig a betlehemeseken múlik. A háziak mindig nyitottak, hiszen a betlehemesek megtisztelik otthonukat, maguk pedig előre tudják, a játék hagyomány szabályainak megfelelő, kiteljesedését és végét. A magyar pásztorjátékokban az öreg karaktere, hanghordozása, nagyothallása, horkolása, szellemes mondásai, mindig felkeltik a háziak érdeklődését, derűjét. A pásztorok azon kérésére, „Hallja öreg, angyal szól?" a válaszok sokasága csak a betlehemesek leleményességétől függ: - Hallom, hallom, a kéményben egy ily szál kolbász lóg (Túrterebes) vagy: - Hallom, hallom, hogy karácsony éjszakáján káposzta rotyog a fazékba, Kolbász kukorékol a kéménybe', pálinka hallgat az üvegbe '. (Halmi) Ugyancsak ilyen tréfás válasza az öregnek az iskoláztatására vonatkozó információ: -Hogyne tudnék olvasni, hiszen 66 gimnázium fala mellett jártam el, de benne sose voltam. (Halmi) A kis Jézuskának a betlehemből való kivétele és megmutatása a háziaknak, vagy a halmi bábtáncoltató játéknál az ördög-báb kidobása a szobába a gyerekek megijesztésére, mind olyan mozzanat, amely közelebb hozza a szereplőket és a háziakat. Mindig egyértelmű a szereplők jelzése a házigazda, háziasszony felé, ha a játékuk már a végéhez közeledik, s a vendéglátók már készíthetik az ajándékot, tölthetik a bort. Zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni, De mivel a pénzesláda kulcsát meg nem lelik, A jószívességet így is megtehetik. (Kálmánd) vagy: Pénzt vár ez az erszény ... Látom, a gazdasszony int a szép lányának, Töltsön egy pohár borocskát a juhászok számára. (Halmi) A harmadik lehetséges előadási helyszín a templom, s így a betlehemes játék megint visszatér oda, ahonnan útjára indult. Van, ahol ez nagyobb jelentőséggel bír (a székely falvakban a liturgia egy külön része, terjedelme meghaladhatja a másfél órát is). Szatmárban a karácsonyi szentmisét, istentiszteletet kiegészíti, 87