Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Nagy István: A szatmári betlehemes játékok dramaturgiája
ünnepélyesebbé teszi. De nem minden csoport él a lehetőséggel, van olyan helység, ahol a betlehemesek nem látogatják meg a templomot. Az egyház (templom, pap, kántor) szerepének a vizsgálata nagyon érdekes. Van ahol kizárólagos jellegű, a pap segítsége nélkül a csoport munkája elképzelhetetlen (szöveg és ének betanítása, ruhakölcsönzés, a bevétel elosztása, majd a gyűjtött összeg kihirdetése a templomban), más falvakban az egyház tudta nélkül, illetve hallgatólagos beleegyezésével működik. A tapasztalatom az, hogy a hagyományőrző falvakban ez a szokás nem igényel irányító szerepet, a karácsony ünnepéhez szervesen hozzátartozik ez a spontánul is megszerveződő népszokás. A „hivatásos rendező" (pap, kántor, tanító) nélkül lehet, hogy a játék vontatottabb, a szöveg akadozik, az ének hamis, (de ne felejtsük el, hogy nem hivatásos előadókkal van dolgunk). A legtöbb faluban az éjféli szentmisén vesznek részt a betlehemesek, de van, amikor csak karácsony első napján mennek a templomba (Kányaháza). A falu a megbecsülés jeléül a legelső sorokba engedi őket (van olyan falu, ahol az ördögöt nem engedik be a templomba), s figyelemmel kíséri játékukat. Ha több betlehemes járja a falut, általában csak egy csoport mutatja be a játékát. A templomtér igazából nem alkalmas egy szobai játék bemutatására, a szereplőknek a rendelkezésükre bocsátott tér igen nagy, hiányzik a tér szervező szerepe, sokszor nem tudják: az oltár felé játsszanak, vagy a közönség felé, a játék is halk lesz, nem beszélve a profán elemekről, melyek eljátszására nincs lehetőség. Mindezek kiküszöbölésére sok helyen a templomban, a szentmisén papi, irodalmi eredetű játék kerül bemutatásra, de ez nem képezi kutatásunk témáját. 3. Kellékek A játék során használt kelléken a ruhákat és a szerepek funkciójához szükséges dolgokat (bot, kard, csengő, kolomp, stb.), illetve a hordozható betlehemet értem. Az adattárban részletesen kitérek a szereplők kelléktárára, itt csupán néhány általános dologgal foglalkozom. A szereplők ruházatukat maguk készítik el, vagy kölcsön kérik, esetenként bérlik. Mindegy milyen forrásból származnak, közös jellemzőjük az igényesség és az ötletesség. Egyik évről a másikra megőrzik kellékeiket, vagy ami tönkrement, azt az előkészítő szakaszban újra elkészítik (süveg, maszk, stb.). A szereplők öltözete, ha lehetséges jellemző a vidék, falu viseletére (juhász, katona), vagy egyezik az általános paraszti tudatban meglévő képével (angyal szárnyakkal, ördög piros bojtos farokkal és kétágú vasvillával, zsidó pájszlival). Ha a faluban határőrség van, a katonák, királyok nagy valószínűség szerint az ő ruhájukat viselik (khaki), ha nincs, akkor rendőr egyenruhát (sötétkék). Sokszor a hatóság által viselt más kellékek is beépülnek a betlehemesek kelléktárába: játékgépfegyver, gumibot, katonai kulacs, rendőrsíp, stb. Ugyancsak a hagyományos pántlikák helyett előszeretettel használják a magnó- és kazettaszalagokat. A játék során használt betlehem lécre erősített színes, vagy fehér papírból, máskor tiszta fából, vagy fémből, vaslemezből készül. Az utolsó kettő időtálló, az áttetsző papír betlehem természetes (gyertya), vagy mesterséges (izzó) megvilágításkor szépen világít. A betlehem elkészítésekor vagy az illető falu, város templomának a hasonmását készítik (az 1950-es években Szatmárnémetiben játszó betlehemesek a székesegyházról mintázták betlehemüket), vagy az alkotó fantáziája érvényesül. Rendszerint a betlehemkészítő saját egyházának külső jegyeivel (kereszt, csillag, sok vagy kevés torony, díszítettség) díszíti alkotását, de rákerülhet keltezésének időpontja is. Alakja szerint a legtöbb esetben templomot, barlangot (Vámfalu), istállót (Bikszád) mintáz. Más technikai kivitelezésben készül a halmi bábtáncoltató betlehemesek betleheme, mert itt a játék során a nyeles bábokat mozgatni kell. Ezért a betlehem alján egy, a két szélétől induló, a játéktér közepén találkozó rés van, ahol a bábokat mozgatni lehet. A betlehem mozgatása az általam kutatott területen több személy által történik (ráerősített kettő vagy négy fogantyúval). Más néprajzi területen a betlehem mozgatásának más technikája alakult ki: a) Kisebb betlehem esetén egy ember viszi az ölében (pl. Kézdiszentlélek) b) A bodonosi szlovákoknál egy szíjra van erősítve és egy angyal a nyakán átvetve viszi. 88
