Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Nagy István: A szatmári betlehemes játékok dramaturgiája

c) Nemek szerinti megoszlás Általában csak fiúk járnak betlehemezni, s az emberek tudatában a betlehemezés férfiúi kiváltság. Az olyan szerepeket mind Mária, Éva is fiuk oldják meg, vigyázva, hogy lányos arcú, vékony dongájú szereplő alakítsa. Kivétel a Vámfalui magyar és román betlehemes csoport, ahol csak lányok járnak. Keveredés nincs. d) Etnikum A csoportok teljesen elkülönülnek, nincs keveredés, Erdélyben ugyanis az etnikumi megosztás felekezeti megosztást is jelent. Olyan előfordul, hogy látva valamelyik etnikum sikeres betlehemes játékát a másik is betanulja azt a saját nyelvén. Ismeretes még a halmi betlehemes játékosok esete is, akik az egész játékot betlehemmel együtt eladták a szomszédos román faluba. Érdekesen oldották meg ugyanezt a kisdengelegi sváb betlehemesek, akik a faluban svábul, a környező magyar tanyavilágban magyarul játszották a játékukat. A két előadás szövege egymásnak tükör fordítása, de az énekek különböztek. Mindezek a kötődések feloldódnak ha mesterségesen tanítjuk be a játékot egy környezetben. A megalakult csoportnak mindig van egy vezetője. Ez általában a rangidős, vagy a betlehem tulajdonosa, de lehet szerep után a beköszöntő is, vagy a bábtáncoltató. Ritka esetben kívülálló személy, kántor, pap is lehet. A kányaházi román Heródes-játék vezetője egyben a tulajdonosa is a kellékeknek, régi betlehemező, aki megszervezi a csoportot a fiúkkal, majd osztozkodik a jövedelmen. Kökényesden egy csoportot mindig a görög katolikus lelkész irányít, ebből következően ennek a csoportnak a legjobb a zenei anyaga. A vezető irányítja az új szereplő betanítását is, mivel azonban az új beugró szereplő már tudja a szerepét, itt az ő irányítása jelképes. A szaniszlói paradicsomjáték tagjainak nincs vezetője, de minden este más-más háznál próbálnak, hogy a szülők lássák, hogy haladnak a próbák, tehát a közösség felügyeli a játékot. 2. Színhely és színrelépés A betlehemes játékok bemutatásának színhelye, a többi dramatikus játékokhoz hasonlóan jellemző és meghatározó. Ahogy a farsangi szokások bemutatásának helye az utca, a terek, a lakodalmaké a lakás, az udvar, a betlehemes játékoké a karácsonyi ünnepre előkészített, feldíszített szoba. Ezért a szakirodalomban még szobai játéknak is nevezik. Ez a környezet még alkalomadtán kiegészítődik a templommal is, ha ott is bemutatásra kerül a játék, illetve az utcával is, ha a játékosok a felvonulásuk alkalmával igénybe veszik, kihasználják ezt a lehetőséget. A betlehemes csoportokra jellemző, hogy az utcai helyváltoztatásuk egy adott rendben történik, soha nem rendszertelenül össze-vissza mennek az utcán. Az eset hátteréül arra a gyakorlatra lehet utalni, amely a betlehem védelmét szolgálja, ellenséges csoportok vagy rossz út, keskeny járda esetén. Mindig a bekérezkedő, vagy egy angyal megy legelöl, lehetőleg karddal a kezében. Ezt követi a betlehem két (Szer), vagy négy (Kisdengeleg, Kökényesd) betlehemet őrző angyal társaságában, majd a csoportot katonák, pásztorok társasága zárja be. Ha ördög (Szaniszló, Halmi) van a csoportban, ők mindig leghátul mennek, esetleg le is maradhatnak a csoporttól. Jellegzetes ruhájukkal, szarvukkal, hangoskodásukkal magukra vonják az emberek figyelmét, ijesztgetik a gyerekeket, ölbe kapják, elrabolják a lányokat. Szerepük a figyelemfelkeltés, a falubeliek mókáztatása. Elérve a kiválasztott ház kapujához mindig bevárják egymást, rendezik soraikat (ha esetleg más csoport van bent megvárják, hogy az befejezze a játékát). Legtöbbször énekelve vonulnak be a házba, egy, a házigazda által előre kijelölt szobába. A háziak és a betlehemesek közt a bebocsátáskor verbális kommunikációra kerül sor, de igazából ez csak jelképes, ilyenkor visszautasítás nem történik. A tényleges bekérezkedés, a megfelelő háznak a kiválasztása jóval hamarabb történik meg. Kányaházán csak lányos házhoz mennek, és jóval karácsony előtt, hétköznapi találkozáskor meghívják a betlehemeseket. Túrterebesen, ha külön nem hívják be őket, csak rokon családhoz járnak. Csedregben egy szép szokás alakult ki: az utcai kiskapu nyitva hagyásával jelzik: a betlehemesek szívesen látottak, vagy egyenesen a háziak az utcán várják és behívják őket. A villany leoltása, a kapuk, a ház ajtajának bezárása, bár jól látszik, hogy a 86