Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Schleicher Vera: A paksi Telkes Gazdaság szervezete és működése
szervezet alapdokumentumának azt a jobbágy fel szabadulás előtti (1841) birtokkönyvet tekinthetjük, amely a már említett leltárban „egy régi fundál is a' egész szeszio földekről" címen szerepel. E birtokkönyv fontosságát jelzi, hogy 1891-ben közgyűlésen döntöttek lemásoltatásáról, s a másodpéldányt a Paksi telkekről szóló régi könyv címen az eredetihez hasonló gondossággal őrizték a társaság irattartó ládájában. A birtokkönyv név és birtoknagyság szerint feltünteti a 41 földbirtokos jobbágyaként Pakson élő összes telkes jobbágyot. Mellékletéből pedig, - amely a Paks mezőváros határában fekvő legelőnek jegyzése címet viseli, képet kaphatunk az 1834-ben, majd 1838-ban lezajlott úriszéki ítéletek nyomán véglegesen megállapított 2734 7/8 holdnyi úrbéri legelő területi elhelyezkedéséről és minőségéről. A közös birtok tulajdonjogával rendelkező személyek száma természetesen időről időre változott, hiszen a legeltetési jog örökölhető, adható-vehető volt. A teljes telkes gazdasági tagságot név szerint tartalmazó dokumentum sajnos nem maradt fenn, így a tagság létszámáról csak meglehetősen esetleges információkkal rendelkezünk. A Paksi Legeltetési Társulat címet viselő nagyméretű keménytáblás füzet 11 például 673 legelőjoggal rendelkező vagy éppen az adott évben azzal élő (hosszú vagy rövid távon azt bérbe vevő) személyt tüntet fel a lakóhelyéül szolgáló utca vagy puszta, illetve a telekhányad megjelölésével, a dokumentum keletkezésének dátumára azonban nem történik utalás - így csak következtetni tudunk, hogy az valamikor 1924 után íródott. A füzet lapjain a felsorolás (feltehetően a következő év adataival) megismétlődik: ekkor már 675 személyt tartalmaz a lista. Ehhez hasonló legeltetési naplót feltehetően minden évben vezettek - erre utal a néhány töredékben ránk maradt névsor, valamint a kiadások között évről évre jelentkező könyvkötési díjtétel 12 . A tagságot illetően szintén csak tájékoztató jellegűek 13 a különböző évekből fennmaradt, formanyomtatványon rögzített fűpénzelismervények (1906, 1912, 1913), illetve lóhágatási engedélyek (1896, 1898, 1905). Mivel e nyomtatványokat spárgával összekötve helyezték el a társaság ládájában, feltételezhetjük, hogy az adott év teljes idevonatkozó dokumentációját tartalmazzák. Szervezeti felépítését tekintve a paksi telkes gazdaság sok rokon vonást mutat az országszerte működő hasonló gazdálkodó szervezetekkel - még ha az egyes tisztségeket más néven nevezik is. A társaság vezető testülete az évente újraválasztott 13 tagú választmány volt, amelyet a hivatalos iratokban bizottság, szóban viszont gyakorta bizottmány néven emlegetnek. Bár az alapszabály szerint a fontosabb döntések csak a bizottsági tagok jelenlétében születhettek, a gyakorlatban számuk egy-egy közgyűlésen általában 7-9 fő volt. A vezető tisztségviselők az elnök, a pénztárnok és a gazda voltak - ők alkották az elnökséget. Az elnök személyét a bizottság saját kebeléből jelölte, míg a gazdát közfelkiáltással választották. Bár az 1895-ös alapszabály előírta jegyző kinevezését is, e tisztségviselő működésének nyomát nem találjuk a paksi telkes gazdaság gyakorlatában. A jegyző jogkörébe utalt összes írásbeli teendőt ugyanis a gazda végezte az utalványozások nyugtázásától kezdve a szerződések lejegyzéséig, az elnök többnyire csupán kézjegyével látta el ezeket. A pénztári főkönyvet is a mindenkori gazda vezette naprakészen, a pénztárnok mindössze az (olykor meglehetősen nagy összegre rúgó) társasági pénzvagyon őrzéséért és a pénzmozgások lebonyolításáért volt felelős. A pénztárnok legfontosabb és minden bizonnyal legnehezebb feladata az évente augusztus 1-jéig befizetendő legelőadó behajtása volt, - e tevékenységéért siker esetén 30 forint külön díjazást is megállapított számára a bizottság (Jegyzőkönyv, 1892.) A gazdaságot külső fórumokon természetesen az elnök képviselte, illetve ő vállalta a felelősséget a tagság valamint a fensőbb hatóságok előtt a gazdaság működéséért is. A legfontosabb szerep a gyakorlati kérdések megvalósításában azonban kétségkívül a gazdának jutott. Az év elején, általában január első napjaiban megtartott közgyűlések a legfontosabb rutinfeladatokat (pásztorok személyének kiválasztása, kihajtható állatok számának meghatározása, apaállatok haszonbérbe adása stb.) ellátták, a napi teendők (napszámosok fogadása és ellenőrzése, kútépítéshez szükséges tégla és épületfa 11 Ez a dokumentum még a Telkes Gazdaság ládájának felbukkanása előtt került a paksi Városi Múzeum történeti dokumentációs adattárába. Ltsz. 2001.11.11. 12 A gazdaság pénztárosa által vezetett főkönyv is bekötött nyomtatvány volt, ezt azonban 10-15 évig vezették folyamatosan, így az évente kötött könyveket joggal tekinthetjük valamely más, rendszeresen vezetett dokumentumnak, mint ahogyan azt néhány részletesen kitöltött nyugta fel is tünteti: „főkönyv nyomtatvány legelőre hajtandó jószágokról". Ez esetben viszont értehetetlen, vajon annyi más, az évi revízió után lényegében elévültnek tekinthető irattal (pl. nyugták, melyeknek tartalma a főkönyvbe is minden esetben átvezetésre került) szemben miért nem őrizték meg e fontos dokumentumokat. 1 Csak azok a legeltetési joggal bíró személyek fizetettek fűpénzt, akik jogon felül hajtottak ki állatot a legelőre, illetve lovat sem tartott minden gazda. 328
