Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében

az 1750-es évek elején települt Tolna megyébe, a bátaszéki uradalom pusztájára. „A hol most Várdomb nevezetű Helység fekszik, az mind Uraság szántó földje volt, és majorja is volt az Uraságnak ottan, nem különben a mely legelő és kaszálló mezőt szabott nékiek Kiégi Ignácz Úr, az is mind Uraság földje volt, és se egész Sár vize tele volna is ültetve fűzfával, nem használna, a józannak pediglen Várdombjárúl Pilisre fölösleg enyhelye vagyon. Allíttyák azt is, hogy bátorságossabb fuvarozásnak, miáta töltés volt légyen, azon el ültetett darab, melly meg magyarázhatatlan hazugság, mert nem egyébb volt, két rendben ültetett minden féle ki vékony, ki vastag fűzfa karóknál, mellyét Pilisi Hellység leg kissebbtűl vévén leg nagyobbig, ha egész esztendőben még marhájával is maga munkáját félre tévén, azon töltésen dolgozna, véghez nem vihetne, áradásnak idején pedig olly víz torkában vagyon, hogy talán nintsen mód, ha kész volna is, a megtartásra, hogy ha pediglen ugyan tsak út tsinállásban iparkodtak, miért tehát tovább Sár hidjafelé is fűz fákat nem ültettek, és miért tsak az Várdombi itató helyen? Vagy pediglen, mint hogy nem tsak magának Pilisnek, hanem Várdombjának is szükséges azon út, miért nem akarták egyenlő akarattal útnak tsinálni? Hiszen, a midőn Tettes. Kegyes Uraságunk az helyett meg visgálta, az le rontás után azt méltóztatott nékiekprojectálni, hogy, ha Várdombiakkal akarják azon utat tsinálni, meg engedi, ujolag az munkát, de eők fel kiáltottak: hogy Várdombiakkal nem akarnák tsinálni, és igy mindenképpen ki tedczik tsalárdságok. Ezen el nyőghetetlen faidalmas szorongatásit tehát nem tűrhetvén a Kőszség Pilisnek, kinteleníttetetett arra fakadni, hogy mind a két rendbéli töménytelenül nyakunkra ültetett, tsekély fűzést ki vágja, mert ha Pilis Fűzest akar ereszteni vagy nevelni felebaráttyának kára nélkül, Sár vizén túl 100 vagy több holdakra valót is nevelhet, a mi pediglen a mi pőrős, de saját főidőnket illeti, minden meg eret, és le vágót fűzfa helyett WOat ültetni kívánunk, hogy pediglen azon ültetett fűz fa ágok tsupán határ rontásra voltak, el intézve Dávidok Szája vallása.... 5to Ide accludált hiteles Attestatumból ki fog tedczeni, mi nemű erdő volt légyen Várdombi határban ültetett fűzes, de ki is látott 75 darab fűz fa karóbúi erdőt? 6to A mellett, hogy hazugság légyen Pilisieknek: fel adása abban, hogy ottan rósz út légyen, a hol a fűzfák ültetettek, mivel annál rosszabb utak is vannak, annál is inkább rendetlenebb és tsúnyább az, hogy detsi bíró hamis bizonyság levelet Hellység Tanáts és a község nevében törvénytelenséget űző, kergető Pilisieknek bátorkodik adni, holott ki vévén két vagy három detsi embert, kiknek Várdombi hegyen vagyon szőllejek ugyan azok sem, más detsiek pedig két, három, vagy több esztendő számra sem járnak azon, merre a telhetetlen Pilisiek a fűzfákat ültették sem tsonakon, sem kotsin, és így ezen Attestatum elébb arra szolgálna, hogy az. illyetén attestatumot adó büntettessék, hogy sem ereje légyen, mert hamis bizonyságot tenni éppen nem szabad. Hasonló attestatumot adott Nyéki Hellység bírája, melly valóban láczatik egygyet érteni Dets és Pilissel minden hamisságában, abból észre venni világossan, hogy Attestatumából ki nem teczik, hogy hova hajtja marháját, vagy hova viszi szénáját a pilisi hidon innénd, mert ha Szexárdi, vagy más vásárra igyekezik, ha valóban az. Uttyát Sárközben rövéditeni akarja is, akkoron távul vagyon úgy marhával, mint szekérrel az pörös plága, hazugság pedig, hogy maga szénáját arra hordaná, vagy marháját haitogatná, mivel tellyességgel úttyokon kívül vagyon, s mind ekkoráig azon útnak rosszaságárul éppen semmi sem hallaczott, kiki raita járásában békességessen el ment. " A pilisiek a következőképpen látták ezt a peres ügyet: „Alább is írt Pilisi Contribuens Comunitas alázatossan panaszolja: mi módon a Várdombi szomszéd lakosok leg közelebb múlt Húsvét napjának első reggelére virradóan mikor még a barmoknak is nyugodni kell vala, nem tudatik kinek izgatásából, egy a F. Királyi Parantsolat, ez előtt 16. Esztendőkkel, és mintegy 100. Jó vastag fűzfából álló és ember emlékezetétől fogva mindenkor a Pilisi Határhoz, tartozott és békességes birtokú legelőnkben levő erdőtskénket, és ismét egy másik ugyan tsak valóságos Pilisi Határban, mind a Szélvészes, és árvizes időkben, a midőn tsonakon kölletik Szőllő Hegyeinkre, és mezőnkre munkára kijárni, a bátorságossabb járásán, mind pedig sáros időkben a szekérezésnek jobb módjáért, a Sárvíz mellett tett, és 2470. darab eleven fűzfa karókból, és rész szerént sövényből, rész szerént árkolásból álló s mostanában nagy munkával készült töltésünket, hihető azért, hogy annál fogva magoknak Határt foglaljanak, ugyan említett Várdombi lakosok ki vagdalták, és az első rendbeli fűzfáinkat az Szántó földeinken el szórták, rész szerént a Sárvízbe hányták. Illy vakmerő tselekedetekkel, mennyit vétettek légyen az említett szomszéd lakosok, és mennyi kárt tettek, meg tettszik ezekből: lo Hogy a valóságos régi és békességes birtokunkban a jó szomszédságnak is regulája ellen bennünket istentelenül háborgatnak, még pedig azok, a kik az. utóbbi török háborúnak sanyarú ideje alatt, a mint a T. Ns. Vármegye is úgy mint Tttes Földes Urunk kegyesen emlékezhetnek róla a gyakori hajtogatásnak el kerülését ezen az okon nyerték meg, hogy ő nékik semmi határjok nintsen, a midőn a szegény Pilisi magyar lakosok akkor is minden terhet panasz nélkül viseltek. 2o A fönt említett Fűzfa erdőtskét a F. Királyi Parantsolatból és a F. Ns. Vármegye rendeléséből ültettük, mellyek mivel már 16. Esztendő erdő volt, jó fák voltak. 3.o Nem tsak magunknak hanem más Hellységnek is igen nagyot használtunk volna a másod rendbeli Fűzra-ültetésünkkel mind szárazságban, mind az árvizek idején, mert szározságban is azon helyen a hol ez.en töltésünk feküdt majd mindenkor a lapossága miatt a földnek, nehéz, és sáros út lévén azon töltésen a vonyó marhának sanyargatása nélkül járni s szekerezni lehetett volna, árvizek idején pedig azon töltésnek oltalmában akármely szélvészes időben bátorságosabban lehete tsonakázni, a minthogy ha efféle fűzfás töltésünk az előtt lett volna, az ez előtt mintegy 15. Esztendőkkel azon a helyen vízbe holt pilisi lakosok, a halált el kerülhették volna. 4. Midőn Várdombiak a kérdésben levő fűzfáinkat le darabolták, ugyan akkor az erdőnktől is mintegy meg fosztottak, mert minékünk a mi határunkba egyéb erdőnk nem lévén, ezen fűzfákból reményijük vala mind a töltések, és utak gyarapíttására, mind hajlékainknak reparátiojára meg kívántató fáézásunkat. " A várdombi szájhagyomány úgy tudja, hogy 12 család alapította a falut, és ők Schwarzwald környékéről jötték. Egy írásos dokumentum szerint Várdomb 1756-ban kötött szerződést a bátaszéki uradalommal, melyben 6 évre adómentességet kaptak. Feltételezhető, hogy 1750 táján kezdődött a betelepülés, és több éven át folyamatosan zajlott. A várdombiak Németország különböző részeiről származnak, esetleg másodszori települők is vannak köztük, akik Magyarország más részén már egyszer szerencsét próbáltak, de nem találták meg számításukat. - KISS 1997, 10. 295