Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében

miatt - a családi munkaszervezés volt a jellemző. A béres fiúk és a szolgálólányok is a családból kerültek ki, s így nem kellett mezőgazdasági munkásokra és napszámosokra költeniük/ A német gazda önmagát és cselédjét nem kímélve hatalmas iramot diktált. Napkeltekor kinn volt már a mezőn és csak az esti harangszó figyelmeztette, hogy haza felé kéne indulni, ahol a vacsora előtt még az állatok etetésén kívül elő kellett készítenie a lovak és ökrök másnap reggeli abrakját. Mindennapjaikban, ünnepeiken megelégedtek az egyszerűbb, olcsóbb áruval. Viseletük egyszerű, nem hivalkodóan színes, mint a szomszédos sárközieké. Nem vásároltak tömegével viseletdarabokat, kevesebbel, tartósabbal megelégedtek. Nem egyszer tehetős parasztlány 18 éves korában kapott ünneplő ruháját használta egész életében. Szerényebb és kevesebb ünnepet tartottak, szigorúan elítélték a kocsmázást és a bálok alkalmával a bort is hazulról vitték." Hermann Egyed írta 1923-ban, hogy a bátaszéki német átlagosan igen jó szellemi képességekkel rendelkezik. A szülők szívesen adják gyermekeiket az iskolába, büszkék arra, ha csemetéjük jó bizonyítványt vagy pláne jutalmat hoz haza. Mióta a községben polgári iskola van, sokan járatják gyermekeiket legalább egy-két évre ide is (a lányokat kevésbé), ami azelőtt is elég gyakran előfordult. „A legtöbben azután józan önmérséklettel visszatérnek az eke szarvéihoz s ha egyszer a házas férfiak közé kerültek, nehezen mozdítható életszemléletet alkotnak maguknak. Meglehetősen lenézik a más társadalmi állású polgártársakat és nem hajlanak könnyen az intelligens vezetők szavára sem. " Rátartiságukat növeli, hogy a környéken a legjobb módúak közé tartoznak. Ezért lenézik még a saját fajtájuk bélit is, akik szegényebbek és ezért szolga- és cselédmunkára jönnek Bátaszékre, amit bátaszéki csak végső estben tesz meg. Ebből magyarázható, hogy nemcsak más nemzetiségű (magyar, szerb, stb.) lakos társaikkal nem kötnek házasságot, hanem más községbeliékkel is csak ritkán. A két évszázados összeházasodás szinte kibogozhatatlan rokoni kötelékeket eredményezett. A családi élet nagyon szoros náluk, bár nem a szerelem az alapja, hanem az anyagi érdek. Házasságkötésnél mindig az a kizárólagos szempont, hogy minél több hozománya legyen a jövendőbelinek. Több példa volt rá, hogy ha a fiatalok ragaszkodtak a szerelemhez, és egymáshoz, a kapcsolat vége a kölcsönös öngyilkosság lett. Egyéni hírükre való érzékenységükkel függ össze az is, hogy italban mértékletesek és józanok. Jobb gazdát italosán nem igen lehet látni - írta Hermann Egyed. Etikai felfogásuk igen fejlett. Idegen vagyont nem érintenek, s ha valaki ezen a téren csak egyszer is elbukik, annak becsületét nehezen sikerül még egyszer tisztára mosni. Börtönviselt ember is ritkán találja meg régi helyét társadalmukban. A sváb családok élelmezése az önfogyasztáson alapult. Étkezésük szerényebb a magyarokénál: sok gombócot, burgonyás ételt, babot ettek," beosztásuk jobb volt, dologidőre tartalékoltak. A tej azonban úgy előfordulnak, kiváltképpen nyáron... kártevések a mezőn, kis lopások,... gyümölcslopások. Ezen bűntettek többnyire, de majdnem kirekesztőleg... fiatalabbaktól követtetnek el. Személysértések,... szóvali becsületsértések is fordulnak elő kiváltképpen az idősebbeknél. Egy néhány évek előtt azt is tapasztaltuk, hogy valaki egy nyugtatványt meghamisított... " (Schneider Károly ev. lelkész 1847) - KOLTA 1999, 48-49. ANDRÁSFALVY 1974, 146-147. BALÁZS KOVÁCS 2000a. 231. HERMANN 1923, 25. Alsónána: „közönséges eledelük: a krumpli". Bátaszck: „Közönséges eledelek a lakosoknak krumplibul és tésztábul, és más effélékbül áll." Grábóc: „Közönséges eledelek káposzta, bab, s többnyire krumpliból áll." Várdomb: „Közönséges ételük a lakosoknak kenyér, kolompér, bab, legkedvesebb étkek a hús, ha volna. " - CSERNA-KACZ1ÁN 1986, 39; 53; 89; 246. - Apáti: „A nép egy nap alatt rendesen négyszer ül a terített asztalhoz, reggel, délben, uzsonnára és estve. Reggel a szegényebbek sokszor burgonyával, a tehetősbek kenyérrel és sajttal vagy túróval, vöröshagymával, füstölt disznó hússal, kalbásszal élnek, a kinek bora van, vagy a tehetősb gazdáknak dolgozó napszámosok, borra is tesznek igényt, uzsonnára ugyan ezek ismételtetnek. Közönségessen ebédre csak nyári időben igen nehéz és fáradozó munkák alkalmával p. o. szőlő kapálás alkalmával, aratáskor s. a. t. használtatnak főtt eledelek. Ezeknek készítésére használtatnak a növény országból: mindenféle főzelékek u. m. kelkáposzta, koroláb, paraj, fehér répa, saláta, káposzta, burgonya, bab, lencse, továbbá külömbféle zöldségek, petrezselem, sárga répa vörös és fog hagyma, olaj, liszt. -Állat országábul: téj, vaj, zsír disznó hús, marha hús, borjú hús, birka hús, hal. A főzelékek szokás szerént nem rontatnak bé, hanem ha káposztát főznek, azt lemossák, a hússal együtt lefőzik, későbben meghámozott burgonyával keverik, és ha tálalják, egy kis zsírt reá öntenek. Mikor az embernek se disznó se egyéb húsa nincsen, akkor a főzeléket ugyan csak berántja. A burgonyát csaknem minden főzelékkel keveri. A salátát szalonnával és forró eczettel le forrasztják, a salátával többnyire metéltet esznek. A leves vagy marha vagy rántott, vagy tejből készített. Egy közönséges ebéd ez.ekbül áll: leves és főzelék hússal, vagy leves és metélt salátával, rendkívüli esetekben még tejjel és fehér lisztből sütött kenyér, vagy tiszta olajba sütött fánk. Marha hússal csak vasárnapon él a köznép, és ekkor is egy, legfelyebb 1 1 fontolt főznek az egész - sokszor tíz fejből álló család számára, de aratáskor mindennap vagyon birka húsa. Télen és a nyárnak azon hónapjaiban, mellyekben nehéz, is igen fárasztó munka nem fordul elő, csak kenyérbül, sajtbul, vagy túróbul és borbúi áll a köznép ebédje, de akkor estve újra késztteti meleg vacsorával él. A víz igen jó és egésséges, a kutak mélyek, téglából és kövekkel ki építettve, a bor is jó és erős, a miért is azt, a mi a 289