Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében
tartására különösen ügyelnek, dohányt, repcét termesztenek. A rácok nagyobb számban mindössze hat helységben laknak „egyébiránt csendes együgyű földművesek. " Egy reformkori egyházi összeírás is kiemeli a megye német lakosságának szorgalmát és munkabíró képességét. Amikor a szántóföldeken, vagy a szőlőben nincs munka odahaza valami mesterséget űznek: fapapucsot, szalmaszéket, rokkát készítenek, kereskednek. Aki csak erővel bír a családban, dolgozik. A gyerekek nyáron marhát legeltetnek, a lányok 12 éves korukban fejezik be iskolai tanulmányaikat, azután erejükhöz mérten mindenféle hasznos munkára befogják őket. Ahol egy házban két vagy több házas asszony van, ott a legidősebb a házi gazdaságot látja el, főz, varr, a gyermekekre gondot visel, míg a többiek a mezőn dolgoznak. Nyáron keveset alszanak. A közmondás azt tartja a nőkről: „hogy ezek szakajtó kosárba csücsülve alusznak". A földeken minden előforduló kapálási és aratási munkában a nők egyformán dolgoznak a férfiakkal. Vannak köztük olyanok, kik néha pénzért kártyáznak, sohasem hazardíroznak. Pipás is van köztük, de csak kevés, a pincézés és kocsmázás is ritka. Terjed köztük a babona és az előítéletek, „kik a rémekbeni és boszorkány okbani hittel felhagytak, a betegségek me g gyógyításában pedig némellyek ugyan még botrányos előítéleteknek meg adják maguk, mellyek bebizonyításául az úgy nevezett hideglelés czédulákat említgetni elég. Ezekkel még is tsak a szegények, kik orvost nem hozhatnak, vagy a fösvények, kik a gyógyszertártól félnek, leginkább vesződnek. " Egy 1857-ben készített feljegyzés szerint a magyarok jó szívűek, jó kedélyűek. Az egész lakosság egészséges, erős testfelépítésű, minden megerőltető munkára képes. A németek általában szorgalmasabbak, ami a jólétüket is meghatározza, magasabb képzettségi fokon is állnak, mint a magyarok. A magyarok temperamentuma változóbb, elevenebb, mint a németeké, általában azonban nem képzettebbek, a magyar parasztok szükségletei között az iskolába járás az utolsó helyen áll. A német paraszt sokkal gazdaságosabban él, lakásában feltűnően nagyobb a tisztaság, ruházatára is nagyobb gondot fordít/ A Tolna megyei német telepesek Európának azon tartományaiból kerültek ide, ahol az árutermelés már eléggé kibontakozott. A német családi szervezet pedig hozzáidomult a termelés bővítésének körülményeihez. Ez pedig a kiscsaládi szervezethez vezetett. Mint ismeretes: az elsőszülöttség határozta meg az örökösödést. Óriási előnye volt, hogy az apai telket a legidősebb fiú osztatlanul örökölte (törzsöröklési rend). E szokás meghonosodásának köszönhetően nem aprózódott el a jobbágytelek, gátat vetvén a család elszegényedésének. A német elsőszülött fiú kötelessége volt a testvérek kielégítése pénzzel vagy ingóságokkal. Ugyanakkor a zsellérsorba szorult testvérek, ismerve boldogulásuk útját-módját, igyekeztek valamilyen módon földhöz jutni, többnyire egy szőlődarabhoz. Ha ez eleinte nem ment, akkor földet béreltek, gyakorta a szomszédos falvakban. A németeknek az elzárkózás és a tartózkodás volt a legfontosabb és legjellemzőbb tulajdonsága. Elsősorban föld- és vagyonszerzésre rendezkedtek be. Árutermelésre, a piaci lehetőségek minél teljesebb kihasználására törekedtek. A piac igényeihez gyorsan tudtak alkalmazkodni, átalakították a termelési szerkezetet. A termelést nem rendelték alá presztízs szempontoknak, „nem szegyeitek" tehenet befogni, vagy vizes bort készíteni és fogyasztani. Eszményképük a szorgalmas, beosztó, takarékos, céltudatos, vállalkozó polgár volt." Gazdálkodásukra a 19. század közepéig - elsősorban a magyarokénál nagyobb gyermekáldás 32 FÉNYES 1841,300-301. 33 SCHRÄM 1967, 56-72. 34 K. BALOG 1985, 128. " „Az apáthi lakosok... mindnyájan földművelők, azok is, akik valamely mesterséget űznek, tehát egyazon polgár osztályhoz valók. Ami... elmebeli tehetségét... illeti, nem lehet tagadni, hogy józan gondolkodású és okos ember elég van közülök. Általánosan azt lehet mondani, hogy a német nép, amelyet közelebbről ismerünk, mind az észrevevői, mind a visszaemlékezési, mind az egybehasonlítási, mind az ítélési, mind az okoskodási tehetség kifejlettségében szépen előhaladott. Népünk erkölcsisége általánosan jó lábon áll annyiban, amennyiben egy gyarló embernek erkölcsisége jó lábon állhat. Törvénytelen ágyokban születések ritkábban fordulnak elő. Becsületére sokat tart a közember. Jótékonyságra - szegénysége szerint - hajlandó. Igaz, hogy a haszonles itt is majd nagyobb, majd kisebb mértékben kikukucskál. De hol azon gyarló ember, aki egészen ment volna ezen szörnyeteg minden nemeitől? A közrendet szereti és fenntartani iparkodik, jó alattvaló, polgári kötelességeinek szorosan megfelel. Gyermekeitől engedelmességet kíván..., szüleit vénségükben, betegségükben ápolgatja és gondjukat viseli. Azok iránt, akik megsértik, rendszerint engesztelhető... A takarékosságot - mely... sok szép erények gyermeke... - nagyon is kedveli. Tíz esztendő alatt, mióta itt lakom, 140 családatya között egy sem, még a legdrágább időkben sem juttatta tönkre a gazdaságát. Az őseitől öröklött munkásság és szorgalmatosság dicsőségére most is, mindeneknek előtte méltó a népünk. A takarékosságra nézve talán nem lesz egészen érdektelen... felhozni, hogy e folyó évben Apát hibán lelkész felszólítására... egyesülés alakult, melynek célja az, hogy... a kártékony következésű halottas torok végképpen megszűnjenek. Ezen egyesülésben a községnek majdnem minden tagjai már is beállottak. A feljebb érintett jó erkölcsök mellett rosszakat is találunk ám. Nem lehet tagadni, hogy különféle bűntettek is 288
