Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében
látszott kivívhatónak, ha az ország lakossága rendi, nemzeti, felekezeti különbség nélkül sorakozik fel a fokozatosan megfogalmazódó nemzeti célok mögé. Az ország minden lakóját - nyelvétől függetlenül - a magyar nemzet részének tekintő politikai fikciót a hivatalos latin nyelv magyarra cserélésével, valamint az ország nemzetiségi lakosságának elmagyarosításával kívánták valósággá változtatni. Tolna megye a reformkorban a haladóbb megyék közé tartozott, s ezzel összefüggésben a nemzeti kérdésben is radikálisabb álláspontot képviselt. 1807-ben - a többi megyéhez hasonlóan - áttért a magyar nyelv használatára. 1809-ben gr. Apponyi Antal főispán már magyarul nyitotta meg a megyegyűlési. 1825től kezdve valamennyi országgyűlési követ utasításában szerepelt a magyar nyelv kérdése. „Azon legyenek, hogy a magyar nyelv a hazában végre minden tekintetben és minden helyen közönségessé tétessék. " 1830ban már a közigazgatás , 1832-ben ezen túl a tudomány, az oktatás, benne a felsőoktatás nyelvévé kívánták tenni a magyart. Tolna nemcsak a közélet, hanem a megye nemzetiségi lakosságának elmagyarosítását is célul tűzte ki. 1798-ban szemrehányást tett Vitéz Imre tanfelügyelő, hogy a megyében számos községben nem tanítják a magyar nyelvet. Már ekkor felvetődött, hogy a nemzetiségi falvakat magyar tanító alkalmazására kötelezik. 1808-ban határozatot hozott a vármegye a német települések magyarosítására. Első lépésként elrendelte, hogy a községek magyar nyelvű jegyzőket alkalmazzanak. 15 A határozatot a megye következetesen végrehajtotta. Az Egyed-féle felmérésre 1829-ben már valamennyi községi jegyző magyarul válaszolt. A 19 vegyes lakosságú községből 18-ban volt magyar a jegyző a nevek tanúsága szerint, de még a tisztán német lakosságú falvakban is magyar volt a jegyzők fele. Az 1830. évi nyelvi törvények hatására a megyei közgyűlés határozatot fogadott el a magyar nyelv és nemzetiesedés előmozdítására. Kimondta, hogy az egyvallású községekben csak egy iskola legyen, tanítási nyelve pedig a magyar. A német vagy más nyelv - olyan helyeken, ahol a gyermekek nem értenek magyarul - csak magyarázásra, a magyar nyelv tanítására szolgálhat. Tanító csak magyarul tudó személy lehet. Ha a régi tanító nem tud magyarul, fogadjon maga mellé magyarul tudó segédet. Kötelezte a tanulókat nemzeti viseletük letételére és helyette magyar ruházat viselését rendelte el. Az intézkedések az iskola mellett az 9 GLÓSZ1987, 17. 10 BRAUN 1978, 126. 11 BRAUN 1978, 132. 12 BRAUN 1978, 137. 13 BRAUN 1978, 152. 14 Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (TMÖL) Közgyűlési iratok (Közgy. ir.) 374/1798., valamint: K. BALOG 1978, 342-343. „ Én ezen Tekintetes Nemes Vármegyének csak a szélén járván ez úttal, annyira meggyőztettem erről a hazafi szívből származott panaszról, hogy még azt vagyok kénytelen tenni hozzá, hogy külföldön gondoltam lenni magamat, midőn Bonyhádon, Varasdon, Tevelen, Hőgyészen keresztül utaztam. De a legjobb szándék, a legbuzgóbb kívánság is sikertelenül marad akkor, midőn halmozva állanak ellent az akadályok, és senki sincs, aki segítségre sietne. Ebben a Tekintetes Nemes Vármegyében csak a következendő oskolák vágynak az én igazgatásom alatt, úgy mint: a szekszárdi, földvári, agárdi, cikói, faddi, grábóci, kéri, kömlődi, kakasdi, mözsi, mőcsényi, n. mányoki, tolnai és várdombi. Ezek iránt a szükséges rendeléseket már megtettem...alázatosan esedezem a Tekintetes Nemes Vármegye előtt, méltóztasson a tehetősebb német helységeket, melyekben magyar oskolák és tanult mesterek állíttathatnának, kinevezni... " 15 BRAUN 1978, 128. 16 Az értékelhető adatok szerint a magyar falvak jegyzői: Agárd: Grénius József, Báta Osváld János, Bölcske: Örsi Gergely, Decs: Hertzeg József, Dunaszentgyörgy: Király József, Fadd: Jagicza István, Gerjen: Kenessey Béniámin, Harc: Kassay Gáspár, Kajdacs: Korczi János, Madocsa: Lepsényi Szabó József, Pálfa: Szabó István, Pilis: Dúzs Sámuel, Szekszárd: Radotsay József. A vegyes lakosságú települések jegyzői: Alsónána: Mészáros János, Bátaszék: Schön József,, Bonyhád: Illyés Ádám, Dunaföldvár: Nagy Ferenc, Grábócz, Szálka: Nagy György, Györe, Máza: Kiss Márton, Kisvejke: Molnár József, Kakasd, Belacz, Ladomány: Bartl János, Medina: Kelemen Alajos, Nagyszékely: Borsodi Dániel, Paks: Ketyán Ferenc, Simontornya: Vass Ferenc, Tevel, Kovácsi: Ugróczy József, Váralja: Lengyel Mihály. A német falvak jegyzői: Bikács: Sorok József, Cikó: Föglein János, Györköny: Hagymássy Sándor, Hidegkút: Otth Simon, Izmény, Mucsfa: Busz János, Kalaznó: Vertzelia János, Kéty: Lemle Henrik, Kisdorog: Fabriczi Ferenc, Kömlőd: Brozsek Pál, Lengyel: Molnár József, Majos: Wallandt Péter Dániel, Mucsi: Fehlinger Mihály, Murga: Merkug János, Nagymányok: Fabriczi ferenc, Nagyvejke: Horváth Nep. János, Várasd: Ágoston Mihály, Varsád: Otth Pál, Várdomb: Seitrich József. - CSERNA -KACZIÁN 1986. 17 „...az. Oskolába járó Gyermekek ama ruha némüt, mely a Megyének több helységeiben a nemzeti külömböztetést mintegy képezi, s fenntartya, tudniillik a rövid nadrágot, és gyapjú harisnyát, okvetlen letegyék, és az oskolákra, mint köz intézetekre nézve fenn forgó tekintetnek, minél korábban, és tellyesebben csatolják magokat. " - TMÖL. Közgyűlési, jegyzőkönyv (Közgy. jkv.). 2125/1832. 283
