Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében

kiemelik őket környezetük többi, leginkább idegen nemzetiségű népcsoportjai közül, de ezek a római katolikus magyarságtól is elkülönítik őket. Az említett sárközi települések mellett igen kevés szó esik a Baranyában és Nyugat-Tolnában élő, vagy élt egyéb sárközi jellegű népességről. Több téves elképzelés mellett a legvalószínűbb, hogy az itt élt református magyarság őslakos e tájon, mégpedig egy szélesebben elterjedt, de a török világban elpusztult nép és paraszti műveltség emlékeit őrzik ezek a szigetként fennmaradt falvak, melyek közti teret nagyrészt német telepesek töltötték ki. Ez az idegen környezet egymáshoz kényszerítette az azonos műveltségű, nyelvű és vallású magyar falvakat. A Sárköz és a vele rokon községek megyényi területek magyarságát, illetve maradékát őrizték meg. Létszámát és gazdasági súlyát tekintve a török kiűzése után, - a magyarság mellett - a betelepült németség volt a legjelentősebb nemzetiség e tájon. A 18. század első két évtizedében még főként a „nomád" jellegű belső migráció éreztette hatását. Ez időtájt főként magyar és rác telepesek ülték meg a falvakat. A magyarokkal egyéb szláv népcsoportok, például szlovákok is érkeztek: 1715-ben 16 „tót" háztartást írtak össze. Nagy részük Nyitra megyéből jött, szülőföldjükre még dédunokáik is emlékeztek, hisz a mözsiek azt írták 1815-ben a helytartótanácshoz benyújtott levelükben, hogy „több száz esztendőktől fogva mi elleink Tekintetes Nittra Vármegyéből ide szakadván Helységet megszállották. "

6 Ok később teljesen elmagyarosodtak, csak családneveik utalnak származásukra. Ezek a népcsoportok fejlettebb mezőgazdasági kultúrát nem hozhattak magukkal. A német telepítés anyagilag jóval támogatottabb és megalapozottabb volt. A német tartományokból már nemcsak a vállalkozó kedvű nincstelenek, kalandorok, hanem nagyobb csoportokban gazdagabb, fejlettebb agrotechnikával rendelkező parasztok is érkeztek. A letelepítés támogatása azt jelentette, hogy a kialakuló tolnai falvak közül a legtekintélyesebbek, leggazdagabbak, a már megalakulásukkor is helyzeti előnnyel induló német települések lettek, ahol az idegenbe kerülés tudata még egységbe is kovácsolta a közösségeket. A 18 század közepén Bél Mátyás tanúsága szerint Tolna megyét magyarok, németek, rácok és szlovákok(tótok) népesítik be. A rácok kevesen, csak a baranyai határ közelében élnek. Sokkal többen vannak a németek, akiket Svábföldről, Hessenből, Pfalzból és Frankóniából telepítettek be a birtokosok. A lakóhelyüket elhagyó német csoportok a Duna mentén vándoroltak idáig, itt pedig a régi falvak helyén telepedtek meg, hogy hozzákezdjenek a föld megműveléséhez. „De mivel ez az egyébként munkás nép a földműveléssel járó munka nélkül akart élni ezen boldog helyeken, addig nem kezdett munkához, amíg mindazt, amit akár pénzben, akár ingóságokban magával hozott, tunyasággal és dombérozással el nem tékozolta. E szertelenség miatt történt, hogy roppant sok család tönkrement, és a nagy szegénységtől szorongva visszatérni kényszerültek övéikhez. Meggyőződtek ugyanis arról, hogy olyan földre jöttek, amely a tétlenkedőknek semmi gyönyörűséggel nem szolgál. Másokat akik a mi éghajlatunkat elviselni nem bírták, valamiféle ragályos betegség vitte el. Voltak azonban olyanok is, akik gondos igyekezettel fogtak munkájukhoz és nemcsak jól haladtak, hanem meg is gyarapodtak a mezei munkában. Sok gazdag községet alapítottak a németek szokása szerint és munkájukat a leggondosabban végezték. Már több olyan dombot látsz szőlővel beültetve, amelyek vagy sohasem voltak megmunkálva, vagy viszontagságos időkben pusztultak ki. Az. itt szokásosnál különb házakat építenek, sárból téglát készítve, amelyeket a napon megkeményítenek és némelyek ki is égetnek. Olyanok sem hiányoznak azonban, akik a magyar szokáshoz híven inkább kalyibát raknak össze, mint rendes épületet. Ezzel ellentétben a magyarok is a németeket utánozva most már kényelmesebben laknak, főként azokban a falvakban, melyek vagy szomszédosak a németekkel, vagy vegyes lakosságúak. A rácok mint másutt is szeretik a földbe vájt vermeket. " A magyarok és a rácok öltözete magyaros és maguk a németek is a magyarokat utánozzák, bár még elég sokan vannak, akik inkább a német viseletet kedvelik.

7 Az erőteljes német betelepítések ellenére Tolna megyében a magyar nemzetiség maradt túlsúlyban. A Lexicon locorum adatai szerint 1773-ban a megyében található 103 település közül 52 magyar, 46 német, 1 szlovák, 1 szerb, 1 magyar-német, 1 magyar-szlovák és 1 német-szlovák.

8 A soknemzetiségű, többségében nem magyar ajkú Magyarország politikai közvéleménye a 18-19. század fordulóján döbbent rá a helyzetéből adódó veszélyekre. A Habsburg birodalmon belüli önállóság csak úgy 5 BALÁZS KOVÁCS 1996, 272-273. 6

BODA-VARGA 1873, 26. 7 BÉL 1979, 335. 8 ILLÉS 1920. 282