Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Vők a sárközi nagycsaládban

„Alacsony az asztal Magas a pad, Mérges ember lesz az ipad, Meg a napád. " Ám a vők helyzete sem volt teljesen egyforma. Ha a vő maga is vagyonos, egyetlen gyermek volt, felesége családjában megbecsülték, a gazdálkodás menetében is szava volt." A jól dolgozó, családfővé lett vagy megözvegyült vő helyzete már megbecsült volt, az elöregedett após, anyós ragaszkodott hozzá. Felesége halála után újra házasodhatott, új feleségét az elhalt asszony szüleinek házába vihette, az öregek ha más utódjuk nem volt - a vő feleségét fogadott leányuknak tekintették." Ha a vőnek ingatlana volt, egykét hold, akkor az após azt mondta „azt az egy-két hold földedet fiam csak tedd félre!" Ezután a birtok után a közös birtok adózott, a vő jövedelmét ruhára vagy zsebpénzre használta fel. Volt olyan vő, aki jószágot vett rajta. Ez már nem volt rendjén. Az volt a helyes, amikor a vő külön vagyonából származott jövedelmét elköltötte. Ha már nagyobb birtoktestből álló jövedelme volt, akkor azt a közös gazdaságba kellett befektetnie, a kisebb jövedelmet nem vették figyelembe." A vő feleségétől kért pénzt, mert maga nem nyúlhatott semmihez, akkor vált teljes jogúvá, amikor gyermekek születtek, és befogadta a család 10-15 év múlva. Sok olyan család volt, ahol külön gazdálkodott az asszony és külön a férj, mindketten saját birtokán. „Külön megy az asszony, külön a férfié. Könczöl Éva és Dömötör Sándor így élnek. Az asszonynak egy fia van, aki az öreganyjával él. Különben háromféle birtokban vannak, a férfiében, ehhez tartozik a férfi első feleségének az első vagyona, azután van az asszony birtoka, aki elvált férjétől. A férfinek különben egy leánya van. Mind a magáéhoz akar húzni, azért teszik félre a pénzt, hogy a birtokból egyik a lányának, a másik meg a fiának gyarapítson. " Az ilyen kusza birtokviszony nagyon sok család életét megkeserítette, főleg a jobbágyfelszabadítás után. „Odanősült vőnek" a közönséges kifejezés, de ez sem egyértelmű. Benedek János adatközlő szerint „öregapám úgy fiúsodott ide", azaz vőnek jött. A vő neve sem veszett el az após házában. Pl. a Varga családba benősült egy Benke nevű vő. A házat addig Varga háznak nevezték. Ezentúl Benke-Varga ház lett a neve. „Ez Benke - birtok, nem Benedek, mer úgy házasodott ide a nagyapám. " Több dunántúli községben külön napja volt a vöknek, amikor ők összejöttek a kocsmában, hogy egy egész esztendőre kipanaszkodhassák magukat egymásnak. A vőség függvénye bizonyos fokig több más, intézményszerű berendezkedésnek. A vőséget olyan intézménynek kell felfognunk, amely ha mindjárt matrilokális alapokon is, de gondoskodik a család fenntartásáról. A vő tulajdonképpen áldozat, aki a család 26 ELEK 1936, 49. „Neköm vót az apósom, az megnősűt, odavitte a feleségit. Vót az. apósomnak egy leánytestvére, az megen odavitte az urát. Mikor aztánd az. öregek kezdtek meghalni, akkor szétosztották, az. egyik az. apja vagyonát örökölte, a másik az anyjáét. Csak maradt rájuk, mint szamárra a fül. Az apósom az. kapta a többet, az apai jusst, a leány meg az anyjáét örökölte. " - GYÖRGYI 1957. „Minthogy ßul ez előtt 10 esztendőkkel Sallai István házához házasottam és annak Er sebet leányával 6 esztendőkig békességbe szeretetbe éltein is, de mint hogy a halál ez. előtt 3 esztendőkkel tőle minden hátrahagyott gyermek nélkül megfosztván tehát kéntelenítettem nevezett tanú megegyezésével második házasságra lépni csanádi Bor Sárával, hogy mind nevezett öregségimnek gyámola nekem pedig gazdaságomba...és vélem együtt munkálom légyen minek utána Sallai István ipám gazdaságát egészen nékem által adván a mellett, hogy én is oda menetelem alkalmával mikor jussomba 240 forintokat vivén, de amely még első feleségem éltébe házánál élelmünk és ruházatunk fenntartására elkelvén, tehát ehhez, második feleségemnek semmi köze nem volt. De mint, hogy még ezen fejül atyámról jussában más fekvő jószág is maradván, melyek birtokom alatt vannak" móringképpen második feleségének rendeli. - Örsi András 1832. szept. 22. „Jól lehet nékem mindennemű ingó és ingatlan javaim boldogult atyámról juss szerént és osztásba marattak volt, és ámbátor atyámról egy Erzsébet leányom is lévén, kit valamely Örsi András nevezetű vévén feleségül és fijul házasodván hozzám, de ismét azon Örsi András vőm az én akaratommal gazdaságomba bele házasodott, és vévén magának feleségül csanádi Bor Sárát. Midőn tehát is szerentsétlenül fojtak volna öreg napjaim s a mellett érezvén, hogy én sem gazdaságom körül, sem attól járó szolgálatokba, vagy az. attól kívánt adózásokat megtenni nem tudnám s a mellett azt is vévén észre, hogy azon idő alatt Bor Sára fogadott menyem mind gazdaságom körül, mind az én gondviselésembe oly hűséges és szorgalmatos volt, hogy lehetetlen lévén, hogy gazdaságomból ötét ki tudhassam, annyival inkább mivel Örsi András által néki testált javaiból egy könnyen, a magam megerőltetése nélkül ki sem is elégíthettem volna, annál fogva...Jónak véltem magamra, hogy én ezen Bor Sára fogadott menyemnek, egy olyan férjet fogok keresni és házamhoz hozni, kiben mind ő, mind én öregségemben is megnyughassak e szerént mindkettőnk megegyezésével elvévén feleségül Ketskeméti János, aki is már gazdaságomban egy esztendők alatt ki láttam ujonnand, mint fogadott vőm és menyemből, hogy nékem közöttök öregségemben tsendes és békességes lakásom fog lenni", ezért mindenét rájuk hagyja. - Ör. Sallai István 1834. jan. 26. 29 FÉL 1951. 30 FÉL 1951. 31 FÉL 1951. 273