Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Vők a sárközi nagycsaládban

munkabér. Szolgabér ez, valamivel több, mint amit egy szolga kapott volna. Ha a vő feleségének volt már valami íratva, akkor abból is adtak neki valamennyit. Szegényebb helyeken egy fekvő ágyat adtak a távozó vőnek, meg a szerszámait, ha volt ilyen. Adtak neki abból, amit együtt szereztek: egy kis bútort, vagy ha volt tehenet, lovat, amit tudtak szerezni, természetesen csak olyan helyeken, ahol nem volt család, mert ahol gyermek maradt ott mindent hagyott és a vő mehetett üresen. A 20. században már a fiú is kapott bútort. A gazdag vő akár két szobabútort is vitt magával, természetesen minden belevalóval együtt. A kisházas ilyenkor padlásra rakta holmiját „gazdag vő jön a házhoz, ki kell szórni a régi bútort. " Öreg egykori vökből, akik később már független jómódú gazdák lettek, belőlük még később is elemi erővel tört ki a keserűség, ha vőségük idejéről kérdezgette őket az ember. „Sok vő amíg az öregek élnek, örökké szenved. " „Sok vő jobban tenné, ha elmenne kanásznak. " Ezt bizonyítják a szólások is: „A vő és a korpa a legolcsóbb. " „A vő csak két betűből áll. " A vő alárendelt helyzetét már a házassággal kapcsolatos kifejezések is tükrözték, „beházasodik", „vőnek megy", „ipával egy kenyéren él", „ipám kenyerén vagyok". Helyzete házassága alatt megalázó, feleségének nem élettársa, apósának inkább szolgája, semmint rokona, minden tettét irányítják, szexuális életét korlátozhatják. " Szélsőséges esetekben nem kapott jobb és több ennivalót, mint a cselédek, alvóhelye az istállóban volt. „Nem egy vőről mondják „dolgozott éhön, szomjan, ászt kutyába se vötték". Benn lakik a családdal, de külön fekszik a feleségétől. Azt azért tudják, hogy külön tették volna aludni. A fiam nyolcszor is eljött a napától. Minden alkalommal a napa vagy a felesége jött visszahívni. „Még könyér is panaszolt volt tőle. " Hazajött sírva. Édesanyám adjon önni. Mert az ipa, ha látta, hogy szalonnát akar vágni, azt mondta, ne bánd, az kell nekem. "

23 A vő a feleségétől kért pénzt, mert maga nem nyúlhatott semmihez: ,, ...elházasodott a vő egy házhó, mit vitt a vő? Kis szűrt, meg egy tulipános ládát, legfeljebb egy kis szőlőföldet. Lejjebb van a vő, de a jó békesség kedvéért vigyáznak arra, hogy ne sértsék meg amért nem a családbul származik." „Ezért szólítják fiamnak, akárcsak a menyet leányomnak.'" A vő társadalmi helyzetére jellemző egy alsónyéki levél részlete: „a községházánál nem volt egyéb, mint egy szolgából lett vő, Magyar Sándor. " A vő keserves sorsát leghívebben talán a következdő mondás jellemzi, amit az Ormányságban gyűjtöttek: „Ne menj vőnek, mert megőnek. " A vő jövendőjét így rajzolta meg egy bölcs szólás: „ Karácsonyi Béla csendőrnek Paprika Vici volt a felesége. Három esztendő után meghalt. Utolsó óráján 18 holdat íratott a férjre, aki vő volt. A család megtámadta ezt, mert gyermeke volt, arra 36 holdat hagyott az asszony, de annak ez is kellett volna. Nem kapta meg. Szegényebb helyen egy fekvő ágyat adnak a távozó vőnek, meg a szerszámát, ha volt neki ilyen. Adnak neki abból, amit együtt szereztek: egy kis bútort, vagy ha van tehén, ló, amit tudtak szerezni - ezt olyan helyeken, ahol nincs család, mert ahol család van, ott marad minden, a vő pedig mehet el üresenT - FÉL 1951. „A vőnek induló onokának Mészáros Lidi csináltatott két fektet ágyat, mer vőnek ment, férfinak is készítenek, mint a lánynak, mindent. Konyharuha helyett azonban tarisznyás kendőt kap, mivel férfi. Kap törülköző kendőket. Szekrényt, amibe belepakolhat. Itt a vöt úgy látják el, mint a lányt. " - FÉL 1951. „Alól írott még 1849 évben Szüts Mihály decsi lakosnak egyetlen leányát Szüts Erzsébetet nőül vévén, házához beházasodtam. - Az említett idő alatt az Isten egy férfi és egy leánygyermekkel áldván meg, úgy feleségemmel, mint ipámmal csendes nyugodalmas életet élvén, minden gazdasági terheket én viseltem, s tsaládom s hozzám tartozóknak nem ritkán messze földről is aratás és nyomtatás által szereztem kenyerüket. Miután fiam már 18 éves és munka képes, úgy ipám, mint napám, sőt fájdalom fiam is rajtam kiadván, a háztól elűztek, sőt még általuk meg is verettettem, - elkergetésem egyszerű okául azt mondván, hogy most már van ki helyetlem dolgozik, azért reám többé szükség nincs... " - (TMÖL) A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 2118/1866. „ Decsi Huszár Jánosnő sz. Ropó Erzsébet és veje Kara András között fenn forgó viszálkodások tekintetében alólírt, mint a nevezettnek ház tő szomszédjuk állíthatom, hogy Huszár Jánosnő midőn bort iszik, ami nála majd napi eset, minden ok nélkül hol szóval, hol tettleg vejét annyiszor bántalmazza, hogy csudálni lehet azon béke tűrést, melyet veje tanúsít, erre elég példa az, hogy ez előtt mint egy 9 ével nevezett asszony férje életéban össze fogva darázsként reá estek midőn már minden ruháját letépték rolla én feleségem és Korsós Péterrel alig szabadíthatánk ki körmeik közül, az időtől majd naponta elő forduló zsörtölődéseit, szidalmazásait hallom ezen özvegynek, ki mint fentebb is mondám, ha borból be csíp, ha van ok, ha nints, neki esik vejinek azon szóval keresztül kasul nints az a betyár módonni káromlás, mivel nem illetné. " A főszolgabíró ítélete szerint „bár az derül ki, miképp a viszályra a panaszolkodó öreg nő nyújt alkalmat, de miután az orvosi látlelet szerint még is volt tettlegesség, holott a birtokában levő vagyont el hunyt ipának és napának köszönheti. ", ezért rendre utasítják és 24 órai fogságot kap. -TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai 906/1865. 23 FÉL 1951. 24 FÉL 1951. 25 TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai 1105/1869. 272