Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Vők a sárközi nagycsaládban

legidősebb fiút, vagy éppen a többit, vőként próbálták meg elindítani életpályáján. 9 1799. nov. 20. Katz János csizmadia mester fiúi menvén, Öreg Torméz. János házához, vette leányát Évát. 1800. nov. 26. Ifi. Tikos János -fiúi ment Kis Tóth János házához., vette leányát Sárát. 1800. nov. 26. Ifi. Ivanis István fiúi ment Ifi. Bogár Istvány házához., vette leányát Évát. 1802. jan. 20. Kölesdi Ifi. Farkas István fiúi jővén Detsre - Bogár Sára (András) 1804. jún. 6. Ifi. Drubits János fiúi menvén néh. Ivanis István örökségébe vette annak özvegyét Bogár Susánnát. 1806. jan. 15. Asztalos Jósef fiúi jött (Pilis) Ör. Szabó András István házához, vette leányát Annát. 1808. febr. 17. Döme István - özv. Simon Jósefné Ranga Ersébet (György) Szekszárd - oda ment. Az. 1825-ben felvett alsónyéki földkönyvet tovább vezette a falu jegyzője, így belőle kiderül, hogy a házát és a házhoz tartozó telki állományt ki örökölte. A 98 családból 32 esetben fordult elő valamilyen formában a vőség. 4. Szekeres Istvánnak öt gyermeke volt, három fiú és két leány. Közülük két fiú egyenlően örökölt, a harmadik fiú vőnek ment, apósától jutott családjának 1 telek. 5. Kotsis Petemé családjában egy felnőtt leány volt, akihez Sárpilisről hoztak vöt, Korsós István személyében. 6. Ör. Szösz Péter családjában három felnőtt kort élt gyermekből két fiú és egy leány volt. Az idősebb fiú örökölte az egész birtokot, az ifjabb fiú pedig vőnek ment. 7. Kiss István birtokát egyenlően osztotta fel fia és egyik veje között, a másik leány menynek ment Decsre. 8. Soós István 'A telkét veje, Zsikó Sándor örökölte, mivel fia nem volt. 9. Karáts ony András birtokát fiatalabbik fiának veje örökölte, idősebb fia vőnek ment. 10. Mózsi István öt felnőtt kort megért gyermekéből, három fiú és két leány volt. Közülük két fiú között egyenlően osztotta fel a birtokot, az idősebb fiú vőnek ment, ahol az ő családja is 1 telket örökölt. 11. Nagy István három fia közül a legidősebb és a középső fiú veje egyenlően örökölt, a legkisebb fiú pedig vőnek ment. 15. Hagyó Péter és István közösen bírt telkét az ifjabb fiú fia örökölte, az idősebb vőnek ment. 17. Tóth Pál Jánosnak két leánya volt, közülük az idősebbnek a férje került vőként a birtokba. 18. Csapó Péternek két leánya volt, az idősebb leány férje, Geresdi Mihály örökölte a telek nagyobb részét (2/4), míg Csapó Péter testvérének veje (az idősebb leány férje), Szathmári János kapott 1/4 telket. (Ez azt bizonyítja, hogy az idős Csapó testvérek osztatlanul használták atyai örökségüket.) 19. Csapó Istvánné családjában öt gyermek volt, két leány és három fiú. A legidősebb és legfiatalabb fiú leszármazottai egyenlően örököltek, a középső fiú pedig vőnek ment Bátára, felesége azonban fiatalon meghalt, ő pedig eltűnt a faluból. 20. Porkoláb Pálnak fiú gyermeke nem lévén, az egyetlen leány férje került a birtokba. 22. K. Tóth Istvánnak két leánya és egy fia volt. A fiú elment vőnek, a házhoz pedig az ifjabb leány férje, a pilisi Szóládi Péter került. 29. Nevendős Istvánék osztatlan telken gazdálkodtak, az ő halála után a birtokot egyenlően örökölte a vő, Szekeres Péter, valamint Nevendős István testvérének felesége. Volt ugyan fiú is, de ővőnek ment. 33. Nevendős János családjában három leány volt, a legidősebb leány férje, Bárdos János vitte tovább a gazdaságot. 39. Paprika Kovács István és Paprika János, a vő és a fiú közösen gazdálkodott, majd a fiú elhalt, az egészet (2/4) a vő családja örökölte. 42. Ketskés István birtokát idősebb fia örökölte, az ifjabb vőnek ment. 43. Bodó György telkét idősebb fia örökölte, az ifjabb vőnek ment, elvéve egy özvegyasszonyt. 45. Ör. Kiss István birtokát az idősebb fiú örökölte, a fiatalabb vőnek ment. 46. Felső Dávid Mihály első házasságából származó fia, István és veje, Polgár István 1/8-1/8 telket, a második házasságból született János pedig 1/4 telket kapott. 50. Námán Jánosné örököse veje, Budai János lett. 51. Tatai István fia fiatalon meghalt, így Garzó János, a vő családja örökölt mindent. 54. Tóth János birtokát -fiúörökös hiányában - veje, Hagyó István örökölte. 60. Ör. Csapai Mátyásnak négy fia volt, közülük egy vőnek ment Sárpilisre, a birtokot (2/4) a legidősebb fiú örökölte, a többiek vőnek mentek. 66. Nagy Andrásnak két leánya volt, az idősebb férje, Szösz Sándor lett az örökös. 73. Pap Jánosnak egyetlen leánya volt, így a vő, P. Kiss Mihály családja örökölt. 75. 'Takács Jánosnak egyetlen leánya volt, az ő férje, Tarnóczi János került a gazdaságba. 76. Zsikó János hat gyermeke közül három leány és három fiú volt. Két fiú örökölt (János és Mihály), Péter pedig vőnek ment Nevendősék egyetlen leányához. 79. Karátsony Mihálynak két fia volt, akik egyenlően osztoztak. Korsós Ádám az idősebb fiú veje maradt a szülői házban. 83. Bankó Mihálynak három leánya és két fia volt. Az ifjabb fiú, István vőnek ment Szekeres Péterhez, feleségül véve egyetlen leányát. Az idősebb fiú, Mihály örökölte a telek felét, míg a másik felét eladták. 84. Öreg Bankó János egyetlen leányát Karátsony Péter vette feleségül, és így vőként ő került a birtokba. 98. Zsikó István három fia közül István és Péter egyenlően osztoztak, a középső fiú pedig vőnek ment Sánta Péterhez. - BALÁZS KOVÁCS 2002. 347-348. - Egy pilisi iratból tudjuk, hogy 1854-ben a telkek tulajdonjoga, hogy alakult: A 8-as házszámú telek Kocsis Istváné, ki mint vő szerezte Vecsei Jánostól. A 12-es házszámú Magyar Istváné, ki Kovács Istvántól jutott hozzá, mint vő. A 15-ös házszáma Lovas Sándoré, ki apósától Jónás Kovács Mihálytól jutott hozzá. A 16-os házszáma telek Döme Jánosé, ki Vitéz István vejeként bírja. A 7-es házszámú telket tulajdonosa Kovács Péter két részre (2/8-2/8) osztotta, egyiket fia, másikat veje Döme Sándor kapta. A 47-es házszámú zsellérház, tulajdonosa Kulcsár Sándor, aki Gatai Istvántól, mint vő jutott hozzá. Az. 57-es házszámú zsellérbirtok Balog Györgyé, aki Pető Asztalos Istvántól, mint vő jutott hozzá. A 69-es házszámú zsellérbirtok Borsós Jánosé, ki mint vő jutott hozzá Patai Szabó Páltól. A 77-es zsellérföld Tisza Asztalos Istváné, 269

Next

/
Oldalképek
Tartalom