Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Kovách Aladár (1860. ápr. 17. Nyitra–1930. máj. 7. Szekszárd)
ismeretek alapján a Sárköz és utóbb Tolna vármegye néprajzát tudományos alapon feldolgozhassa. " Az ezt szolgáló, 1902-ben tervezett két hónapos néprajzi múzeumi „továbbképzésről" csak előzetes híreket közölt a helyi sajtó. 12 Az osztályigazgató, Semayer Vilibaldhoz szóló levelei hivatalos hangnemben fogalmazódtak, míg Bátky Zsigmondnak baráti hangon írt. 1903. február 27-én így hívta Tolna megyei látogatásra: „tisztelettel felkérlek, hogy b. látogatásoddal Sárközünket megtisztelni szíveskedjél. " 1903-ban Bátky Zsigmond tett hosszabb gyűjtő utat a megye délkeleti részén (pl. Döbröközön, Iregen, Nagykónyiban, Szakályban és Szakcson, e falvakból kiváló fényképfelvételeit is ismerjük), valamint a sárközi községekben (a sárközi „szemeskályháf ez évben be is mutatja a Néprajzi Értesítőben) és Váralján. Erre a gyűjtőútra Kovách Aladár kísérte el Bátkyt, s közös munkájuk eredményeiről részletesen be is számolt a helyi újságban. 14 A hétnapi gyűjtőút tele volt hóeséssel. Nem lehet eldönteni, hogy a beszámolóban leírt fontos néprajzi ismeretek, s különösen Tolna megye „néprajzi tájai" körülhatárolásának kísérlete a nagyvonalú általánosítások Kovách Aladár jó megfigyelő képességét, lényeglátását dicsérik, vagy pedig nem más mint Bátky út közben elejtett ötleteinek, megjegyzéseinek ismétlése. A néprajzi folyóiratokban írogató laikusoknál sokkalta jobban felkészült volt ugyan Kovách, töredékesen fennmaradt jegyzeteinek tanúsága szerint a hazai, részben német szakirodalmat következetesen figyelemmel kísérte, Bátky közvetlen hatása azonban jól lemérhető. Minden bizonnyal a közös gyűjtőúttal van összefüggésben, hogy Kovách Aladár népi építkezés iránti érdeklődése elmélyült, sőt programmá érlelődött. 15 A közös gyűjtőút meghatározó lehetett Kovách Aladár néprajzi érdeklődésének szélesedésében és elmélyülésében. Ettől kezdve hangsúlyozta minden hivatalos jelentésében a néprajzi fényképezés fontosságát, s készítette maga is a kiváló feltételeket. Feltehetően kiszélesedett - térben is, tematikailag is tárgygyűjtése: olyan értelmű teljességre törekedett, mint amilyet - eszményiként - Bátky vázolt fel „ útmutatójában ". Az 1904-es év kiemelkedő teljesítménye, majd a publikálási kedv látszólagos „lanyhulása", félreérthetően tudósít Kovách Aladár munkamódszeréről. Alighanem a lassú érlelésnek és a bővítésiátdolgozási javaslatok talán túlzottan aggályos követésének tudható be, hogy egy-egy nagyobb igényű tanulmányának első megfogalmazása évekkel megelőzte a kiadást. 17 1904-ben - abban az évben, amikor a csak adminisztratív illetékes múzeumi titkári funkcióból a néprajzi osztály őrévé lépett elő, tehát elismerték szakkutatónak- Faddon, Madocsán, Felsőnyéken, Nagyszokolyban és Mázán gyűjtött, s kölcsön fényképezőgéppel fotózott. A jelentésben éppen az építkezésnek, a gazdasági udvar elrendelésének és a kerítéseknek a megörökítését jelölte meg a maga feladataként, amikor saját fényképezőgép vásárlását javasolta a múzeumi bizottságnak. 1905-ben -az államsegélyt felhasználva - meg is vásárolta a gépet, ezért egyéb elfoglaltságaival mentegette magát, amiért csak Sióagárdon és Győrében folytatta a gyűjtőmunkát. 1906-ban Tengődön, Regölyben, Dunaszentgyörgyön és Gerjenben járt, s bár jelentésében csak a vásárolt tárgyakat sorolta fel, minden bizonnyal épületeket is fényképezett. Az 1907. évi jelentés Gerjent, Bogyiszlói, Nagydorogot, Kányát, Bedeget, Nagykónyit sorolja fel terepmunkája helyszíneként. 1910-ben decsi, alsónyéki és mórágyi tárgygyűjtések mellett arról számolt be, hogy „Kakasdon a német építkezést a Duna12 A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya gyűjteményének behatóbb ismeretéről (a tervezett tanfolyam megvalósulásáról) tanúskodik az a tény, hogy Kovách Aladár 1902 végén - 1903 elején már rendszeresen vásárolt (vagy ajándékozott) sárközi viseleti darabokat a budapesti múzeumnak, illetve felhívta a figyelmet néhány nehezebben megszerezhető, drága tárgyra, s leveleiben egy-egy ilyen darabról megemlítette: „ilyen nincs egy sem a múzeumban odafönt, de nekünk sincs." - SZILAGYI 1990,278. 13 SZILÁGYI 1990,278. 14 Tolnavármegye 1903. máj. 1. 15 A közös munka emlékét örökítette meg Bátky Kovách Aladárról írt megemlékezésében: „Máj. 8-án hunyt el 71 éves korában a Tolnavármegyei Múzeum igazgatója, Kovách Aladár. Nehéz viszonyok között mindvégig odaadó munkása és becsületes sáfára volt a gondjaira bízott szép intézetnek. Rajongó szeretettel foglalkozott Sárköz néprajzával. Idevonatkozó gondos, lelkiismeretes cikkei Értesítőnkben jelentek meg. Hűséges és mindenkor szolgálatra kész, önzetlen pályatársunkat vesztettünk el benne. " - BÁTKY 1930, 111; SZILÁGYI 1990,284. 16 SZILÁGYI 1982a, 4L 17 A TMÖL-ban őrzött kézirat hagyaték néhány, esetleg nem is publikált dolgozatának több átiratát tartalmazza. Csak a kisebb közleményeket dolgozta ki gyorsan, jól kamatoztatván a helyi újságok munkatársaként megszerzett rutinját. 1903. febr. 27-én keltezett levelében pl. arról értesítette Bátkyt, hogy a „népviseletet már 3 A részben" megírta, még egy heti munkája van rajta, utána felküldi közlés végett, s megemlíti azt is, hogy a következő közleménye „a ház és berendezése" lesz. - SZILÁGYI 1990, 278. 14
