Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Kovách Aladár (1860. ápr. 17. Nyitra–1930. máj. 7. Szekszárd)
18 erdőben pedig a teknővájó oláhok földkunyhóit tanulmányozta és fényképezte. " A közös gyűjtő utak, a pár hónapos budapesti tapasztalatszerzés után Kovách Aladár azt gondolhatta, hogy máris rányílott a szeme a kialakulóban lévő a néprajzi szaktudományt éppen foglalkoztató minden fontosabb kérdésre. A központi folyóiratokban publikált első cikkei legalábbis növekvő önbizalmat látszanak tükrözni nemcsak „apró adalékokkal" akart kapcsolódni a különböző kutatási témákhoz, félreérthetetlenül kifejezte, hogy a kezdő kutatótól elvárt anyagközlések írása közben is távlatos problémák - a sárközi népi kultúra belső összefüggései, ill. egyes kulturális elemek „ősi eredete" - foglalkoztatják. Kovách Aladár a Sárközben gyűjtött legtöbbet, a központi folyóiratokban publikált anyagközlő dolgozatai (főleg a népviseletről és a népi építkezésről szólóak) a Sárköz-kutatásnak máig „alapművei", a tervezett összefoglalásnak azonban így is csak töredékeit készítette el. Egy részét ezeknek sem publikálta, illetve szétszórta - tárcacikként - a helyi újságokban, s ezekről az „ismeretterjesztő", máskor „novellisztikus" formában megírt adatközléseiről a néprajzi bibliográfiák sem informálják az érdeklődőt." Csakhogy: a Malonyai-féle vállalkozás dunántúli kötetében a Sárközre vonatkozó részek eredeti szövegezése jórészt Kovách Aladár és Ács Lipót munkája, a képanyag pedig kétségkívül kettejük gyűjtésének eredménye. Kovách - úgy látszik - csendesen tudomásul vette gyűjtött anyaga „eltulajdonítását", Ács Lipót élete végéig háborgott, de a vérmérséklet különbsége ellenére mindkettőjüket kizökkentette a külön-külön is, közösen is tervezett monográfia megírásának természetes üteméből Malonyai nem éppen korrekt eljárása. Kovách Aladár és Ács Lipót eredetileg teljes jogú közreműködést vállalt a Malonyay-féle vállalkozásban. 21 A szövegelemzés és a Wosinsky Mór Múzeum néprajzi fotógyűjteményében megmaradt Kovách Aladár felvételek s a kötetben közöltek egybevetése azt bizonyítja, hogy a helyi munkatársak valóban átadták anyagukat a vállalkozáshoz. Ez azonban magából a kötetből nem egyértelmű, sőt ennyi idő elteltével kereken kimondhatjuk - Malonyai eltulajdonította mindazt a szellemi értéket, amit Kovách Aladár és Ács Lipót szerzőtárskénti gondozására bízott. Ács Lipót - önéletrajza szerint 22 - különösen sérelmesnek találta szerzői jogainak durva megsértését, s Kovách Aladár is alighanem előmunkálatainak érdemi hivatkozás nélküli közlése miatt volt kénytelen a tervezett Sárköz-monográfia megírásáról lemondani. 23 Kovách Aladár ismerte és tanulmányozta az egész megyét. A hivatalos múzeumi jelentésekkel igazolhatóan majdnem mindegyik Tolna megyei településen megfordult: tárgyakat gyűjtött, fényképezett, s feljegyzett publikációvá soha nem formált, hagyatékában is csak töredékesen megőrződött, esetenként igen archaikus népéleti adalékokat. Nem az ismerethiányt, az egyoldalú tájékozottságot rögzíthetjük tehát, sokkal inkább az a feltűnő, hogy a befejezettnek, megnyugtatóan lezárhatónak tetsző kutatásai sem realizálódtak tudományos publikációkban. Nem készült el pl. a „Kezdetleges épületek Tolna vármegyében" című tanulmányának a folytatása, pedig több évet szánt e munkára, s félmegyényi területet beutazott. 24 18 SZILÁGYI 1984,231. 19 SZILÁGYI 1984, 228. 20 Csak egy pár példa: Magyar leánykérő és nászmenet. (Tolnavármegye 1901. jún. 16.) A tündérkaréj. (Tolnavármegye 1901. dec. 15.), A decsi pereczosztás. (Tolnavármegye 1901. dec. 15.), Tar Sárika lakodalma. (Tolnavármegye 1901. dec. 22.), A mi Sárközünk. (Tolnavármegye 1902. márc. 2.), A sárköziek a XVIII. században. (Tolnavármegye 1903. nov. 6.). A decsi veszedelem (Tolnavármegye 1904. jan. 31.). „A rajzok legnagyobb részét Acs tanár készíti, míg a szöveget Kovách Aladár írja meg... " — Tolnavármegye 1908. jún. 14. ,^4 Malonyay Dezső szerkesztésében megjelent „ A magyar nép művészete " c. munka IV. kötetében ismertettem részletesen a Sárköz népművészetét. Ebben a kötetben jelentek meg általában a Sárköz népművészetének összegyűjtött emlékei: a gyűjteményem eredeti darabjainak a fénykép reprodukciói, rajzai, aquarelljei, magyarázó szöveg stb. - A rajzok, vízfestmények, szöveg, fényképek túlnyomó része tőlem való! Malonyay mindössze két napot (pünkösdi ünnepeket 191 l-ben) töltött nálam, illetve Öcsény és Decs községben. Amikor nálam járt, mindez már kész. volt, mert akkor egy monográfiát akartam megjelentetni, de Malonyay rábeszélésére átadtam az. egész, anyagot. Nem akarok itt arra kitérni, hogy Malonyay milyen módon kerítette hatalmába ezt a nagy anyagot, amelyet cca 10 esztendei munkával úgy szólván a sárga földből, a piszokból gyűjtöttem össze. Csupán azt jegyzem meg, hogy azért a gyűjteményért, amelyet keserves munkával, fáradsággal a magam fillérjeivel szedtem össze, egy árva fillért sem kaptam. Szóval becsapott. A szövegbe igen sok hiba csúszott, mert bár kikötöttem, hogy a szövegen nem szabad változtatnia és a kefelevonatot föltétlenül átnézeti velem. Bár ezt megígérte, mégsem tette meg. Szemrehányásomra azt felelte: Azt akarom, hogy az. egész, munkán egy Malonyay-féle novellisztikus íz. vonuljon végig. Innen a sok hiba. A Malonyay-féle kiadványban a főkötőkre vonatkozó történelmi fejlődést mutató rész nem jelent meg, mert ekkor már kirobbant köztünk az ellentél és ezt a részt nem bocsátottam rendelkezésére. " - Ács Lipót életrajza 1942. - Wosinsky Mór Múzeum Ethnographiai Adattára 267-75. 23 SZILÁGYI 1990, 285. 24 Kovách Aladár hagyatéka két doboz kéziratból áll a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában. Az első dobozba történeti feljegyzéseit, tanulmányainak kéziratait rendezték. Pl.: Túrán és Irán. Hun-Germán szövetség. Magyar-Bolgár-Török rokonság. A magyarság őstörténetének vázlatos összefoglalása. Merci Claudius Florimundus és fogadott fia Tolnavármegyében - Részlet 15
