Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Kovách Aladár (1860. ápr. 17. Nyitra–1930. máj. 7. Szekszárd)

Már az 1902-es avatáskor figyelemre méltó darabszámú, tudatosan az egész megyét bemutatni törekvő és tematikailag is változatos volt a szekszárdi múzeum néprajzi gyűjteménye, pedig az intenzívebb, módszertanilag is megalapozott gyűjtéseit csak ezután kezdte meg Kovách Aladár és Ács Lipót. A gyors ütemű fejlődés tudománytörténeti jelentőségét kiemelendő, hogy a Néprajzi Múzeum (akkor: a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya) Tolna megyére vonatkozó gyűjteménye is ez alatt a másfél évtized alatt alapozódott meg, s ez a gyűjtemény gyarapodás sem volt független a helyi kutatók - Kovács Aladár és Ács Lipót - tiszteletreméltó buzgalmától. 1900-ban a Néprajzi Múzeumnak mindössze 44 tárgya származott Tolna megyéből, és egyetlen Tolna megyei fényképfelvételt sem tartottak számon. 1900-1907 között 658 darabbal gyarapodott a Néprajzi Múzeum Tolna megyei gyűjteménye, amiből 144 darabot Kovách Aladár ajándékaként nyugtázott a hivatalos jelentés. A Tolna vármegyei Múzeum „néprajzi osztályának" létrejötte és az országos szakmúzeum ugrásszerű gyarapodása a két intézmény és vezető munkatársai sokoldalú kapcsolatának következménye volt. Jankó János (1858-1902) osztályigazgató 1900-ban huzamosabb ideig Szekszárdon tartózkodott, és gyűjtött a Sárköz községeiben, a múzeumi munkatársakkal közösen, megismertetvén pl. a helyi kutatókat az antropológiai adatfelvétel módjával is. Jankó János meghívása (akivel Wosinsky nyilván a múzeumok és könyvtárak felügyelőségének tagjaként került közvetlenebb személyes kapcsolatba: mindkettőjüket 1900-ban bízták meg a felügyelői teendők ellátásával) nem az első ilyen kezdeményezés volt. A Néprajzi Társaság elnöke, Hermann Antal részt vett a múzeum 1899-es megnyitásán, s a helyi újság lelkesen számolt be róla, hogy „a nyáron lerándul Sárközbe, s alaposan tanulmányozni fogja a sárközi népéletet, szokásaikat, viseleteiket és tánczukat. " Ez a terv azonban nem valósult meg, mivel Jankó gyűjtésének ismertetéséből („néprajzi szaktudósok között ő volt az egyetlen, ki vármegyénkbe ellátogatott") erre következtethetünk. Valószínűleg ezért nyilvánítottak olyan nagy jelentőséget Jankó útmutatásainak. A közvetlen indítatás jól lemérhető azon is - s ez Kovách Aladár tiszteletteljes emlékezését húzza alá -, hogy ő maga valóban utána kezdte el a rendszeres néprajzi kutatásokat és publikálást. Egy kéziratos előadás szövege szerint így emlékezik erre: „A mi kedves ősi Sárközünknek népviseletét és vele együtt természetesen népművészetét is már negyven év óta jól ismerem, vele pedig behatóbban és tüzetesen 1901 vagy 1902 óta foglalkozom, amikor az első néprajzi gyűjtést épen a Sárköz legnépesebb falujában Decsen, úgy a vármegyei múzeum, mint a Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya számára egy lelkes társaság megindította. " 27 évvel ezelőtt „egy szép nyári vasárnapon indultunk Decsre néprajzi tárgyak vásárlása végett - Dr. Jankó János volt a szaktudósunk és a vásárlás fővezetője. A községi nagyvendéglő udvarán szállottunk meg s kidoboltattuk, hogy akinek használaton kívül való régi tárgyai, szövések, hímzések és más egyebek vannak hozza el a vendéglőbe és illő bérért megvesszük. A dobszónak nagy sikere lett. — Ebéd után az öreg szülék egymás után hozogalták elő a tulipános ládákból a sok használatát multa, divatját multa szépséges hímzett holmikat. Lehetett bőven válogatni a javából és szebbjéből s jutott ugy a budapesti, mint vármegyei múzeumnak mindenféle fajtából. Ebből a vásárló kirándulásból folyólag, hivott fel Dr. Jankó János, hogy térjek át a régészetről a néprajzra, mert itt kiaknázatlan bőséges terület áll a rendelkezésemre. Rövid idő múlva át is vettem a múzeum néprajzi osztályának kezelését és önálló vezetését. " Hamarosan megfogalmazta a Sárköz monografikus igényű néprajzi kutatásának nagyszabású elképzelését. Tervezett néprajzi tanfolyamáról hírt adva a célt, így jelölte meg: „néprajzi ismereteit kibővítve, a Sárköz érdekes népének teljes néprajzát összeállíthassa és feldolgozhassa. " Néhány hónap múlva, ugyancsak a tervről írva „ott (ti. a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán) szerzett rendszeres „...én Haugh és Kovácsnak megmutattam hogyan dolgozzuk fel a határneveket, családok neveit stb. " — SZILÁGYI 1998, 254. 7 Tolnavármegye 1899. jún. 14. 8 Jankó kritizálta is a megyei múzeum munkatársait: „Ha már most vissza tekintek arra, hogy ez elmúlt 3 nap alatt a szegzárdi múzeum emberei hogyan mutatták be a maguk elhnographiai működését, úgy constatálhatom, hogy sok buzgalom van bennük, de a gyűjtés módszerétől fogalmuk sincsen... Wosinsky minden támasz nélkül egészen egyedül áll a múzeum valamennyi csoportjában a munkával szemben, ő pedig csak gyűjt, semmit sem jegyez, mert arra természetesen egyedül rá nem ér. A gyűjtésben azt szedik össze, amit elébe hoznak és nem azt, a mit ők maguk felkutatnak, mert ők semmit nem kutatnak, egy házat, egy padlást be nem járnak. Szaval holt anyagot hoznak össze s ugyan kemény dolog lesz abba életet lehelni. " SZILÁGYI 1998, 260. 9 1899-ben Kovách Aladár még nem tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak. 1901-ben viszont már igen. - Ethnographia 1899, (X.) 417-426; 1901, (XII.) 475-486. 10 Sárközi nép művészetéről - Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára. Kovách Aladár iratai 2. doboz. 11 Tolnavármegye 1902. jún. 8. 13