Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

dió, a házilag készített sütemények, a mézeskalács volt. A városokban az 1880-as években jelent meg az üvegdísz és az 1890-es években a lametta. A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állítás szokásánál is újabb keletű. Ajándékot régen a kántálok, betlehemezők, köszöntők kaptak, azok is ételfélét és legfeljebb egy kis pénzt. E szokás napjainkra vált az ünnep elengedhetetlen részévé. Sokáig csupán a gyermekeket ajándékozták meg falvainkban, s az ajándék többnyire a karácsonyfa volt a rajta függő nyalánkságokkal. Az ajándékozás legszebb ünnepe a belecskai németeknél is a karácsony volt, de pl. nem ajándékozta meg a szülő a gyermekét, a férj a feleségét, ill. fordítva, hanem csak a keresztszülő a keresztgyermekét. Karácsony első napján, még istentisztelet előtt a gyermek végiglátogatta keresztszüleit. A gyerek első karácsonyán amikor még nem tudott járni sem, a szülő vitte el, később már maga ment. Az ajándékokat négyzet alakú szőtt kendőbe gyűjtötték, vagy fonott kiskosárba. A legtöbb ajándék a nyuszi és a baba alakú kalács volt, amelyet a gyönki pék sütött.

1 Várdombon a karácsonyfa kisméretű, gyakran borókafenyő volt, melyet, hogy tovább friss maradjon félbevágott cukorrépába tűzve díszítettek fel aszalt gyümölcsökből (szilva, meggy) és pattogatott kukoricából készült fűzésekkel, aprósüteménnyel és dióval (a diót vízbe, lisztbe mártották, gyufaszálat tűztek bele, így kötötték fel a karácsonyfára). Pariban a karácsonyfadísz korábban alma, dió, házilag készített sütemény és aszalt gyümölcs, esetleg mézeskalács volt. Amikor az anya elkészült a karácsonyfa feldíszítésével, akkor jött a „Jézuska". A szomszéd vagy rokon fehér lepelbe öltözött, arcát elfedte, hogy a gyerekek ne ismerjék fel. Csengetett az ajtó előtt, majd a következőket kérdezte: „Darf das Chriskindlein herein?" (Bejöhet a Jézuska?) A szülők beengedték. A gyerekek ekkor térdre ereszkedtek és a következő versikét mondták: „Chriskindl rat, auf dich hat ich schon lang gewart,keb mir an Apfel oder an Nus s ,nah kebsz kan feltrusz. " (Jézuska terád már régóta vártam, adj egy almát vagy egy diót és nem lesz semmi bosszúság.) A „Jézuska" ezután elhintette az ajándékot: almát, diót, aszalt gyümölcsöt és sütemény figurát. Kocsola környékén úgy tartották, hogy a karácsonyfa tiltott fa. Mivel Ádámot és Évát a kígyó csábította, hogy a tiltott fa gyümölcséből egyen, ezért szimbólumként a karácsonyfa alá állították ezeket a figurákat. A kalácsból megmaradt tésztából babákat formáltak, amiket Ádámnak, Évának, kígyónak nevezték el. A tésztát kétujjnyi vastagra sodorták. A babák fejét pogácsaszaggatóval, felső testét késsel vágták ki. Az orrát, a szemöldökét és a száját a tészta összecsípésével formálták meg. Szemének két szem magyar borsot nyomtak a tésztába. Évának kis szoknyát vágtak, a fejére pedig pártát, úgy hogy a tésztát beszabdalták, kissé meghajlították, és a fejére tették. Ádámnak kalapot készítettek. A maradék tésztából készült a kígyó A tésztát összesodorták, testét mákkal szórták meg. Szeme magyar borsból lett, a nyelvét késsel alakították ki. Amikor elkészült, zsírral kikent tepsibe tették és megszórták liszttel, majd kisütötték. Vízkeresztkor ették meg a gyermekek. Minél több gyerek evett belőle, annál jobb termésre számítottak az újesztendőben. A kocsolai németeknél a keresztanya karácsonykor az Éva babát a keresztlányának, a keresztapa Ádámot a keresztfiának ajándékozta. Cikón e nap a készülődés napja volt. Kitakarították a házat, sütöttek, főztek egészen az éjféli miséig. Ezen a napon díszítették fel a karácsonyfát is. Nem csillogó díszekkel, hanem egyszerű, házilag készített figurákkal. Különböző formájú kiszúrt sütemények, ezüstpapírral bevont dió, selyempapírba csomagolt kockacukor és angyalhaj került a fára. Volt idő, amikor még kockacukorra sem futotta, akkor kenyérdarabkával helyettesítették. Nem volt szokás a nagy ajándékozás, csak a gyerekek kaptak esetleg egy rongybabát vagy barkácsolt, faragott játékot.

68 A szenteste Bátaszéken is minden családban a szeretet ünnepe volt. Ezen a napon díszítették fel a karácsonyfákat. A svábok egy része spórolásból, a felvidékiek pedig a szegénységből adódóan borókafát állítottak karácsonyfának, a székelyek viszont a fenyőfát részesítették előnyben. Saját díszek voltak. A sváb és székely családoknál jellemző volt, hogy szenteste zabszalma köteget vittek a szobába, amely arra emlékeztette őket, hogy Jézust is szalmára fektették születésekor. A székelyeknél az is szokás volt ilyenkor, hogy a gyerekek ezen a szalmán aludhattak karácsony első és második napján. Karácsonykor csak a gyerekeket ajándékozták meg. Ajándékként szolgált a sváboknál a rongyból varrt játék, a székelyeknél a LACKNER 1982. KISS 1997,74. KOHÁRI 1996. GÉMES 1975d. RÓNAI 1996,262. 127