Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban
fából faragott különböző figurák, a felvidékieknél pedig a kukorica háncsból készített játék. Sióagárdon a karácsonyfát már délután feldíszítették. „Hát a karácsonyfát úgy díszítettük, hogy fűztünk cérnára aszott meggyet. Az fekete vót, meg pattogattunk kukoricát, ammeg fehér vót, ászt körűaggattuk a fának az ágaira. Aztán meg kőit tésztába csinyátunk pásztort, azt odatettük a fa alá, azt az vigyázta a fát, hogy e ne vigye senki."... „Aztán meg sütöttünk kalácstésztcit, összesodortuk, evágtuk közepén. Avvót egy lába, emmeg a másik. Csinyátunk egy kis fejit neki, meg cirokbú szemit. A nyakára rákötöttük a cérnáit, aztán főaggattuk szípen áfára. Diói is szoktunk tennyi aranyporra megszórva, meg szenlképeket is. Amiket küttünk egyik a másikának lapot, azt is fölettük. "... „Ádámot és Évát is csinyáták költ kalácsbú. Ott vótak a fa alatt azok is. Gyöngyszemet tettek a szeme helire. Meg báránt sárbú kigyúrtaik, gyufaszál vót a Iciba, valami fehérre bevonyták az. egészet, behintették belindekporra. A fülit meg tökmaghéjbú csinyáták. Ezeket is a fa alá tették. " Nagyszékelyben karácsonyfát nem állítottak, az asztalra fánk, kalács, dió és aszalt gyümölcs került. Ajándékot csak a keresztszülők adtak a gyerekeknek: kalács tésztájából formált babát. 71 Szakcson sem állítottak karácsonyfát. 72 Kocsola környékén a szegényebb családoknak ha nem tellett fenyőfára, tüskés ágat, ahogy erre mondták „borovicskát" díszítettek fel. Volt olyan év, amikor kökényág jelképezte a karácsonyt. A tüskés ágakra aszalt gyümölcsöt szúrtak: szilvát, meggyet. Ha volt a háznál piros alma, azt is akasztottak az ágra. Egy kevés aranyporba mártott dióba gyufaszálat szúrtak, erre kis zsinórt kötöttek, ezzel erősítették a karácsonyfára. Aszalt meggyet, majd később pattogatott kukoricát is tettek a fára. Minden család akasztott a fára egypár szentképet. Selyempapírba csomagoltak kockacukrot, ez volt a szaloncukor őse. „Amikor fenyőfára telt a pénzünkből, akkor egypár szem szaloncukrot is vettünk rá. Ezüstpapírba csavartuk a diót, hogy jobban csillogjon. Kis díszeket is szoktunk készíteni. A kákics tésztából pogácsaszaggatóval vágtunk ki kis karikákat, melyeknek közepét gyüszűvel szúrtuk ki. A kis díszeket zsíros tepsibe sütöttük ki. A karikák közepébe cérnáit fűztünk, és a karácsonyfára kötöttük. A fenyőfára is szúrtunk aszalékot. " 13 Kölesden a karácsony ünnepe a családi együttlét, és a gyerekek ünnepe volt. A karácsonyfán aranyozott dió, felfűzött aszalt szilva, meggy volt még a 20. század elején is. Az első világháború után már szaloncukor is került rá. Nagymányokon a karácsonyfa nem a ma ismert fenyőfa volt, hanem a cigányoktól vásárolt borókafenyőt díszítették fel. Ezt a borókát egy egyenesre levágott nagyméretű takarmányrépába állították. Az erősen szúrós ágakat vizes lisztben megforgatott fehér dióval, apró almával, középen kilyukasztott virág, szív, kör, hold, csillag alakú, linzertésztából készült süteményekkel díszítették. A gyermekek a díszítés ideje alatt a konyhában voltak, a szobába nem léphettek be. A gazda ez alatt ellátta a jószágokat, majd az etetés végeztével az ablak alatt megrázott egy csengőt, ami a Jézuska megérkeztét jelezte a gyermekek számára. Bevonultak mindannyian a szobába, és a karácsonyfa köré térdelve énekeltek és imádkoztak. Az ajándékok a gyermekek nemének megfelelően a paraszti élet használati tárgyainak, szerszámainak, gazdasági eszközeinek kicsinyített másai voltak. Rövid ideig ezekkel játszottak, majd az egész család a vacsoraasztalhoz ült. Az első fogás az orja csontból főzött húsleves volt, melyben rádlis metélt tésztát és apró fánkocskákat tettek. A második fogás a csontokról lefejtett hús volt, amelyhez reszelt tormát tálaltak, a gyermekeknek pedig paradicsomszószt adtak mellé. A fánkocskák sürü palacsintatésztából készültek, melyekből apró halmokat kiszaggatva, azokat forró zsírban arany barnára sütötték. A vacsorát követően a kisebb gyerekeket lefektették, a nagyobbak pedig még éjfélig eljátszhattak a karácsonyfa alatt. Ezután ők is aludni tértek, a felnőttek pedig az éjféli misére mentek. 75 A bukovinai székelyek a karácsonyfára diót, almát tettek, piskótát sütöttek, Jézuska jászolt csináltak. „Édesapám betette az asztal alá, s egy Jézuska születése képet tett belé, s az vót nekünk a karácsonyi jászol. A templomba nem vót, de apóka örökké essze csongosította a szénát, s a kis jászolba bele tette, s az vót a karácsony, a Jézuska születése. " Bátán kisméretű, de nagy levelű ím. „borói" fát állítottak, amelyet mézes tésztából készült figurákkal, "DITTRICH2001. 0 VÖRÖS 1974a. 'TAKÁCS 2001. 2 BUJDOSÓ 1965. 3 GÉMES 1975d. ' 4 TÉL1 1996. 5 HADIKFALVI 1996, 248-249. 6 ZSÓK 1999. 128
