Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Bondár Mária: Fejezetek a Kárpát-medence késő rézkori emberábrázolásának tárgyi emlékeiből

formájúak. A bütyköket különböző bordák veszik körül. Díszítetlen keresztbordát látunk a pozsonyi töredéken (3. kép /.). Félköríves, a nyakon körbefutó bordához csatlakozó bordák veszik körül a kebleket a Hlinskoról származó edényen (3. kép 3.), a Pariban előkerült egyik töredéken (2. kép 6.), a garamsallói (Salov) töredéken (2. kép 2.), az abaújszinai (Sena) sírból származó edényen (1. kép 5.), a fonyódi példányon (7. kép 3.) valamint a felsőzsolcai edényen (1. kép 4.). Csak félköríves, díszített bordaszakasz van a Brza vrbai edényen (1. kép 6.). A melleket teljesen körülvevő, bevagdosott díszű borda figyelhető meg a BrnoLísenről származó töredéken (4. kép 2.). Csak alulról keretezi bevagdosott díszű borda a jevisovicei edénytöredéket (4. kép 1.). Borda helyett kettős sorban bepontozott ívelt díszítés veszi körbe a kebleket a koroncói darabon (2. kép 4.). Félkörívben bepontozott díszítés van a Hácsról származó töredéken (3. kép 2.). A tiszalúci (2. kép 5.) és két pari töredék esetében nem rekonstruálható a díszítés (2. kép 1, 3.). A felsoroltak közül egyik típushoz sem hasonlít az Andor utcai töredék, amelyen nem hegyes, hanem levágott bütyök van, ez alatt pedig sugarasan szétszóródó besimított díszítés található. Ez a töredék csak nagyon erős fenntartással tekinthető ginekomorf edénynek, hiszen minden részletében eltér az itt ismertetett kebles edényektől. A díszítetlen, csak a kebleket jelző bütyökkel ábrázolt edény kevés van, ezeket elsősorban Jevisovice lelőhelyről ismerjük.

62 A töredékek alapján nem lehetséges a típus-meghatározás. Jevisovicéről ebből a kategóriából egy inkább korsóra, mint amforára emlékeztető edény ismert (5. kép /.). V. NémejcováPavúková Bardonovo (Barsbaracska) lelőhelyről közölt még egy, ebbe a körbe tartozó, két függőleges szubkutánfüllel díszített korsót, amelynek hasán két egymás melletti bütyök is van (5. kép 2.). Az anthropomorf edények közül önálló típusnak tekinthető a ráckevei melles, keresztszalagot viselő, felemelt karú edény (5. kép 4a-b.). Talán hasonló gondolatiságú volt a tiszadobi függesztőfiiles, két bütyökkel díszített edényke is (5. kép 3.).

65 A melles edények között szokták említeni az ember alakú urnák közül is a nőket ábrázoló edényeket. Bár kétségtelenül kebles edények, nyilvánvalóan más funkciójuk miatt magam a halotti urnákhoz sorolom ezeket, ezért itt nem foglalkozom velük. *** Nehéz dolgunk van, ha a kebles edények eszmei tartalmát próbáljuk megfejteni, a szakirodalomban ugyanis nem találtunk erre vonatkozó feldolgozásokat. A népszerű vallástörténész, M. Eliade munkáit segítségül híva mindössze annyit tudtunk meg, hogy az ún. természeti népeknél a női rítusokat még nagyobb titokzatosság övezte, mint a férfiakkal kapcsolatos szertartásokat.

66 Valószínűleg ez az egyik magyarázata annak, hogy a 18-19. század néprajzosai, utazói és antropológusai a törzsi társadalmak életét vizsgálva nem sok adatot jegyezhettek fel női vagy nőkkel kapcsolatos szertartásokról, így M. Eliade munkáiban sem találtunk egyetlen adatot sem ún. kebles edényre. A kebel egyértelműen termékenység szimbólum, de a szoptatás révén jelképezi az élet folytatólagosságát átörökítését is. A nagy méretű tárolóedények és a női mellek összekapcsolása talán a táplálás, az élelemforrás kifejeződése, tágabb értelemben a termékenység átörökítésére, annak megőrzésére utalhat. Elképzelhető, hogy az új termés megünneplésével kapcsolatos szertartásokon játszott szerepet ez az edény. (A hácsi edénytöredéken megfigyelhető kalászminta is ezt látszik alátámasztani.) A másodlagos nemi jegyek egyikét ábrázoló kis méretű bütykök serdülő lányokra, vagy fiatal nőkre engednek következtetni, matróna korú nőábrázolást nem találtunk az összegyűjtött edények között. Ennek alapján nagyon valószínűnek látszik az is, hogy ezeknek az edényeknek esetleg beavatási szertartásokon lehetett szerepe. Itt jegyezzük meg, hogy három esetben fordul elő, hogy idol és kebles edény egyazon lelőhelyen került elő (Bajc-Vlkanovo és Besenov, Balatonszemes). Három lelőhelyen spiráldíszes tál és Koroncó, Pozsony, Salov (Garamsalló), Jevisovice, Brno-Lisen, Hács. MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1981, Taf. 69, 2., Taf. 94. 3. NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1970, Taf. LXXI. 2, NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 286. KALICZ 1963, Abb. 6. PETRÓCZY 1945, 4. kép 7, KALICZ 1963, 43. 4b. ELIADE 1999, 89. ELIADE 1999, 103, 110-111. 85