Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel

3. A mesterek száma A rendelkezésre álló adatok alapján összeállítottam az egyes központokban dolgozó mesterek számát. A mesterek számának változása utalhat arra, mely időszakban volt az adott helység virágkora. A jelentősebb központokban nyilván több mester dolgozott. A mesterek számának vizsgálatakor a már ismert problémába ütköztem, azaz nagyon sok helyről egyáltalán nincs adat. Szintén csak az alaposan feldolgozott központok esetében (Baja, Csákvár, Mohács, Mórágy, Sümeg, Tapolca, Tata) sikerült hosszabb időszakon át követni a mesterek számának változását. Baján, Sümegen, Szakcson és Mohácson a 19. század második fele jelentette a csúcsot, Csákváron pedig a 19. század első fele volt a virágkor, majd onnan kezdve csökken a mesterek száma, ezzel együtt nyilván a termelés is, ami a kereslet csökkenésének következménye lehetett. Knézy Judit és István Erzsébet kutatásai alapján 19. század végi összeírások alapján Somogy fazekashelységeiről kapunk adatokat. 1828-ból 18-at 52 mesterrel említenek, 1876-ban 30 fazekashelységet találtak, 75 mesterrel, 1906-ban 7 helységben 113 mestert írtak össze, 1932-ben már csak 32 mestert említenek, azok is inkább kályhások. Láthatjuk, hogy 1828-ban még Szigetvárott jelentős számú (21) mester van, a 1906-ra Kaposvár jelentősége nő meg (28 mester). Sok olyan helységet találunk, ahol csak néhány fazekas dolgozott. Az adatok szerint Somogyban is a 19. század második felében nő meg a fazekasok száma, és a 20. század elején már lecsökken, ami a fazekasipar válságát jelzi. Tolna megye 1868. és 1873. évi iparosjegyzékében 15 helységben találtam fazekasokat. Szekszárd számít a legjelentősebbnek 16, majd 14 mesterével. Jelentős hely lehetett Dunaföldvár is 13 mesterrel. Fontos adat számomra, hogy 1868-ban Simontornyán is találunk 4 mestert. (Simontornya Ozorával szomszédos település, így fazekassága, ha esetleg már korábban is létezett, hatást gyakorolhatott az ozoraira, vagy akár az ozoraiak vásárlói is lehettek a simontornyai mestereknek. A simontornyai fazekasságról azonban más adattal nem rendelkezem.

348 (Megjegyzem, valószínűleg ebben az időben Ozorán már nincs fazekas.) Az igen szórványos adatok azt mutatják, hogy még alaposabb kutatás szükséges ahhoz, hogy mélyrehatóbb elemzéseket lehessen végezni. 4. Nyersanyagbiztosítás Kresz Mária ismertetéséből láthattuk, hogy a fazekasság ágazati tagolódását főként a nyersanyag milyensége határozta meg. Kresz Mária már az 1960-as években foglalkozott azzal a kérdéssel, hol mire alkalmas a fellelhető agyag, ez hogyan határozza meg a céhek termelését, a különböző ágak kialakulását.

349 Legfontosabb megállapítása, (Mattyasovszky József és Petrik Lajos, valamint Kalecsinszky Sándor kutatásai alapján) hogy tűzálló agyag az Alföldet körülvevő hegyvidéken található, így ezeken a helyeken alakultak ki a tűzálló főzőedényt készítő központok.

350 Ezek szerint a térképek szerint a számunkra legfontosabb információ, hogy a régióban, a Dél-Dunántúlon csak Pécs környékén található tűzálló edény készítésére szolgáló nyersanyag. Knézy Judit azonban kutatásai alapján

351 felhívja a figyelmet arra, hogy Somogyban is található tűzálló agyag. „ Visszaemlékezések szerint a legfontosabb tűzálló agyaglelőhelyek a Zselicben (Hárságy, Szentbalázs, Simon/a, Szulimán, Vásárosdombó, Szilvásszentmárton, Patra határában), Iharos környékén, és a külsősomogyi dombokon (Korád, Tab, Kisbár) voltak és mind kályha, mind főzőedény készítésére használták fel."

352 Minősége nem volt ugyan a legjobb, de a fazekasok díszítéssel kedveltté tették a belőle készült árut. 7 KNÉZY - ISTVÁN 2001. 8 Az ozorai fazekascéh kutatása során a Wosinsky Mór Megyei Múzeum adattárában nem találtam rá vonatkozó adatokat. A már szintén említett, a vár feltárásából származó koraújkori anyag vizsgálata, és összevetése az ozoraival, mindkét helység kézművességének tanulmányozása során fontos lehet. 9 KRESZ 1960. 267-377; KRESZ 1991b; KRESZ 1991c, 1. és 3. ábra 0 KRESZ 1960, 1. ábra: A tűzálló agyag első csoportjának lelőhelyei; KRESZ 1991b, 534. old. 60. térkép: A tűzálló agyag lelőhelyei a Kárpát-medencében. 1 KNÉZY 1995, 163. 2 KNÉZY 1995, 163. 243