Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel
Imre Mária a Mecseknádasd és óbányai fazekasság vizsgálatakor a föltérképezte a Mecsekben található agyagfajtákat. 353 Ezen találhatunk olyan helyeket is, ahol volt tűzálló agyag, amit csak helyi használatra vettek igénybe a fazekasok. A 46 fazekashely nyersanyagfelhasználását vizsgálva meg kell állapítanom, hogy 18 helységnél nem tudjuk, milyen agyagot használtak. (Táblázat: 4. Nyersanyagbiztosítás) Ismét arra kell hivatkoznom, hogy számos gyakran említett helynél nincs adat, jelen esetben a felhasznált agyagra vonatkozóan. A rendelkezésre álló adatokból az azért kiderül, hogy a Vásárosdombón található „vörös föld" igen kedvelt volt. Kisvaszar, Siklós mesterei használták. A nyersanyag minősége miatt előfordul, hogy egyes központok olyan, (tűzálló, de akár nem tűzálló, csak a helybelinél jobb minőségű) agyagot vásárolnak, ami helyben nincs. (Pl. Baja, Szekszárd - Ezek az adatok inkább a 19. század második felére vonatkoztathatóak véleményem szerint.) Minden valószínűség szerint a megcsappanó kereslet miatt próbálnak új típusú edényeket, egyes esetekben kályhát is készíteni. 5. Elterjedés, értékesítési körzet Az eddigiek mellett talán a legfontosabb kérdés, hogy az egyes fazekasközpontok termékei a saját településükön kívül hova jutnak el. Ez a kérdéskör abból a szempontból is igen fontos, hogy Ozora esetében nem tudjuk, helyben mit készítettek. Egyetlen eszköze a helyi termékek meghatározásának ebben az esetben azoknak a tárgyaknak az elkülönítése, amelyek más központból származnak. A kereskedelmi kapcsolatokat meghatározta az egyes területeken fellelhető nyersanyag minősége is, azaz hogy ez a nyersanyag milyen edények elkészítését tették lehetővé, és emiatt mely területen a lakosságnak milyen jellegű edény beszerzésére volt szüksége. Az egyes központoknál lehetőség szerint bemutatom azok eddig felderített kereskedelmi kapcsolatait is. A helyi értékesítés mellett megtaláljuk a közelebbi és távolabbi fontosabb vásároshelyeken árusítást. Kresz Mária kutatásai alapján azt is tudjuk, hogy az említett hagyományos kereskedelem mellett az értékesítésnek egy sajátos szempontja is érvényesült. A fazekasok saját ellátásuk érdekében olyan területekre is ellátogattak, amely azért kerestek fel, hogy a számukra alapvetően szükséges terméket beszerezhessék. Ennek speciális formája volt, hogy a kerámiát cserélték a kívánt árura. Erre egy példa többek között a csákváriak vásározása, amely szerint Csurgóra jártak káposztáért, de Mohácsra is lementek paprikáért és kenderért. A 44 vizsgálatba került fazekashelység közül 23 helység esetében nem találtam adatot arra, hogy a feltehetőleg meglévő helyi értékesítés mellett árusítottak-e máshol, jártak-e vásárokra, vagy esetleg kereskedőkre bízták-e árujuk értékesítését. (Ebben a számban nem szerepelnek a Csákvár környéki, a Somogy megyei, az alaplistában nem szereplő Tolna megyei kerámiakészítő helyek.) A többi esetben térképre rögzítettem, amennyire az a gyűjtött adatok alapján lehetséges volt, az egyes helységekben gyártott termékek értékesítési területeit. Az így kapott térképeket azonban sajnos meglehetős elővigyázatossággal kell kezelni. 355 További kutatást igényel az adatok pontosítása, a nem fazekashelységek esetében pedig fontos lenne adatok gyűjtése. Miután az irodalomból ismeret helységek felének kereskedelméről nincs adatom, (de mint korábban már megállapítottam, hogy jóval több fazekashelységgel kell minden valószínűség szerint számolnunk, mint amit most vizsgálat alá vontam) az értékesítésről levont következtetések minden bizonnyal csak korlátozottan érvényesek. Minden további kutatás megváltoztathatja a képet. Az elterjedések vizsgálatához az eddig nem vizsgált fazekashelyek szisztematikus, részletes felmérése, felgyűjtése kell. Fazekashelyek sokaságának felmérésével, leletanyaguk elemzésével létrejöhet egy olyan adathalmaz, amely elemzésével pontosabb képet lehetne nyerni a központok, fazekashelységek, leletanyagának milyenségéről, valamint az egyes edénytípusok elterjedéséről. IMRE 1982, II. térkép. KRESZ 1960, 374. Jelen munkában nem került sor ezeknek a térképeknek a közlésére. Annál is inkább, mert az időben és térben is hiányzó adatok miatt az ezekre épülő elemzésekkel is elővigyázatosnak kell lenni. 244
