Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

4. A kitaníttatás, katonaság A kitaníttatásra, a katonaság elkerülésére - helyettes fogadására - költött összegeket a fiúk még szüleik életében megkapták és felhasználták. E ráfordítást örökségük terhére számolták el. Később a 19-20. század fordulóján az is előfordult, hogy a kitaníttatott fiúnak ún. leányrészt adtak, tehát annyit, amennyit a kiházasított leánynak volt szokás adni. Az értékelésnél azt is figyelembe vették, hogy a szülői háztól távol tanuló vagy dolgozó személy meghatározott ideig a család gazdasági munkájában nem vett részt, tehát nem gyarapította a közös vagyont. Nemcsak az értelmiségi pályára készülő ifjaknál - ők ugyanis kevesen voltak a Sárközben - alkalmazták ezeket a szabályokat, hanem azoknál is, akik kézműves mesterséget tanultak. A decsi Adés Varga Jánosné Apró Erzsébet testamentumából tudjuk, hogy „Pál fijamra deáknak lett tanitatása alkalmával férjem Otssénbe fel kért 25 ezüst forintokat ugy Detsi Bálás Jánostól ugyan ezen tzélrafel kért 25 forint Vcédulákat, mind Máté fij

am fizette le attya halála után anélkül, hogy valamely jószágát vagy szöllejét valamelyik testvérjének meg tsonkította, vagy el atta volna érette, hanem inkáb vagy ki atta Pál fijamnak is az ősi szöllöből eshetet jussát, hogy reája érette leg kissebb panasszá nem eshet, sőt véle megelégedni tartozik, mivel ugy is egyebet nékie azon 1 párnánál és vánkosnál melyet halálom után nyerjen hagyok söt Máté testvérién való keresetéről is végképpen letiltom és mindenemből kielégítetnek mondom. " (Adés Varga Pál a csizmadia mesterséget tanulta ki.) Hasonlóan csökkentették a hosszabb ideig katonáskodó vagy raboskodó személy örökrészét is, mivel a szülők életében nem járultak hozzá annak gyarapításához, hasznosításához. így több esetben az évtizedes katonaidőt kitöltő fiúk, főleg a szegényebb családokban mindössze - a leányokhoz hasonlóan - csak az ősi jussból örököltek. Pl. Öreg Elek István diktálta 1816-ban: „hogy ha Péter nevezetű katona fiam valaha meg jövend annak az ősi szöllöből esendő egy harmad rész jussát Gáspár István vőm adja ki... " (a vő maradt az örökségben) °. Balha Jánosné Bogárdi Erzsébet is hasonlóképpen rendelkezett: „ha Balha János fij am a katonai szolgálatból megjönne, tehát annak része az 3 kapás ősi szöllömből ki adják." 1796-ban Decsen összeírták Benke István ingó vagyonát, mert fia János bevonult katonának. Az összeírás indoka: „hogy Benke János a katonai életből valahára haza szabadulánd, Benke Mihály és Benke György testvérjein többeket ne kereshessen... " A gazdagabb családokban más a helyzet, itt jóval nagyobb a katonáskodó családtag örökrésze. Szél Mihály végrendelete szerint: „András fijam ki katona lévén az ő meg szabadulására sokat költöttem tudniillik attam egy izben 10 akós bort melynek az akkori ára 15 forint volt akójától, azomban majd minden holnapban levelet küldvén, pénz segedelemért, és a mi szegénységemből tellett soha meg nem fogtam, meg szabadulása alkalmatosságakor pedig mondur pénzt fizettem 87 fi 30 kr. ennyi reája tett sok költségem és fáradságomat azzal hálálván meg hogy hirem és akaratom ellen elházasodott fiul, de még azon esetben sem vetvén meg ötét, mert lakodalmának kitartásán kivül, attam nekie jussába 40 forintokat egy fijatal paripa lovat, egy meddü tehenet, Cser gállói kertnek felét és az különössen Simon ollán lévő kertemnek felét, azon kivül azon esztendőben melyben meg házasodott és tőlem elment a melyet azon nyáron kereset mind által attam nékie. Valamint egy kapás szöllöt részére kiszolgáltattam ezen fijam is tehát látni való érdeméhez képest ki lévén elégítve mindenekből, ennek is tehát Mihály fij amon többé semmi keresete fen nem marad. " 5. A ki tagadás, a kirekesztés A szülő leszármazottját meghatározott okok esetében külön okirat vagy végrendelet útján az öröklésből részben vagy egészben kizárhatta, illetve 1861 óta a köteles részétől megfoszthatta. 1848 előtt az ősi 9 Ádés Varga Jánosné Apró Erzsébet 1831. jan. 12. - „Mivel elhunyt István fiamat takáts mesterségre taníttattam, s néki szövő széket vettem, kölömben is pedig egyéb ingóságokat házassága alkalmával birtokába bocsájtván tökéletesen kielégítettem... " Lakatos András 1851. jan. 29. 0 Ör. Elek István 1816. 1 Balha Jánosné Bogárdi Erzsébet 1830. szept. 18. 2 „Jármos ökör 4 Fejős tehén 2 Kotsis ló 2 Sertés 6 Egy rossz kotsi szerszámmal. " - Decsi közs. prot. 1796. ápr. 9. 3 Szél Mihály 1824. ápr. 25. 356