Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

Idősebb korban az öreg kijárt a szőlőbe , itthon pedig a fia gazdálkodott. Vasárnap bejött és akkor mindent megbeszélt a fiával, élelmet vett magához és a délutáni istentisztelet után újra kiment. Amikor a hatvan évet betöltötte a férfi, kivált a családból, és kiköltözött a szőlőhegyre, itthon a fiú vagy fiúk gazdálkodtak. Az öregasszony itthon maradt, az ő munkájára itt volt szükség a házban és a ház körül, itt voltak a gyerekek.

39 2. Az apa vagy a fiú osztályra kényszerítése Ez a lehetőség azon alapult, hogy 1848 előtti jogunk módot adott a tékozló, iszákos, elmebeteg stb. apa osztályra kényszerítésére. Ilyenkor a leszármazók a vagyon birtokába jutottak: a szülőtartási kötelezettség azonban fennállott, vagy más módon kellett megoldaniuk ezt a kérdést. Jellemző példát őrzött meg a decsi testamentomkönyv, mely ügy azután a községi elöljáróság előtt folytatódott. Öreg Lukátsi János decsi „pógár" 1822. január 16-án végrendeletet készíttetett, melyben „örökösnek, ugy hogy házam az ahoz tartozandokkal, szöllőm, a hozzá való épületekkel, szállás kertem, minden ingó és ingatlan vagyonnyaim egy szóval mivel Lukátsi Susanna leányom már életemben is keserűséggel illetett, s még élvén osztozni akart vagyonomon, és mivel mindenemet, a mivel Isten eő Felsége Kegyességéből bírok, magam szerzettem, és semmi ősről maradott vagyonynyaim nintsenek, János fijamnak, aki mind ekkorig tisztességesen gondomat viselte, és ennek utánna is viseli s tiszteletben tart, békességes bírásába maradjanak. Ugy hogy mind Susanna, mind Ersébeth leányaimat, minden vagyonomból egésszen ki rekesztem, és azt rendelem, hogy János fiam sem természetben a leányaimnak ki adni, mivel ki házasítottam őket, sem pedig pénzben valamit kifizetni ne köteleztessenek, sőt semmi szín alatt még tsak ne is háborgattasson. "

40 Másfél évtized multán a decsi tanács előtt panaszt tett őcsényi Kováts Mihályné Lukátsi Ersébet atyja és bátyja ellen, mely bejelentése több ponton cáfolta a végrendelet állításait. A két férfi nem az általuk szerzett „ hanem még ősiről maradott gazdaság és szőlőbéli javakat annyira el tékozolni s kortsmákba bé inni szokták, hogy utóbb koldus botra" jutnak, különösen az apa olyan tékozló, aki már az ősi atyai házat is elcserélte, „vonós és minden rideg marháját ugy az ősi szőllőt" is 500 forintért eladta s abból csak 100 forint értékű másikat vásárolt, a többi pénzt „elprédálván kortsmákra hordatták" most pedig a még megmaradt kevés szőlőt is, melyet az ősinek árából szereztek, eladták, „egyebe házánál melyen több adósságok is bánását minden javaimból ki nem zárom, csupán azon javakat, melyeket elosztatásunk alkalmakor magam személyére vettem azokat kívánom és akarom, hogy András fijam birtoka és örökös használata alá szálljanak, mert már többé Ferentzfijam szárnya alatt nem vagyok s nem is kívánok lenni, hanem András fijam házánál lakom, tartatom és gyámolíttatom. Magam által épített ősi fundusa házamat, melyhez 3/8 telek tartozik, ebből 2/8 telekkel Ferentzfijamé légyen ő tőle magam részére elhasított 1/8 telek pedig a keskenyi kaszálómnak felével a mai napságtól fogva András fijam örökös bírásába szálljon. Jóllehet 7 évek elforgása alatt (azóta van Ferencnél - Szerz.) gazdaságomból munkám és szorgalmam által feljelelésem szerént több mint 1986 forintok folyának be házamhoz, melyeket Ferentz fijam és annak felesége kezelvén belőle nem részeltettek, még annyi betsületem sem volt előttük hogy azon szép jövedelemből egy pár csizmát vásároltak volna, most is midőn András fijamhoz által költöztettem mezítláb minden csizma nélkül kellett tőlök megválnom. - Ör. Mihály András 1846. jan 20. „Lakosunk Nagy Dorkó János ingó és ingatlan javait nem maga szerzetté, hanem elődeitől örökölte. Továbbá igazoljuk, hogy említett N. Dorkó Jánosnak fia, ifjabb Dorkó János, mint szorgalmas munkás egyén a fentebb említett javakat, több mint egy év tized ólta folytonosan maga míveli, jó karban tartja, minden szolgálatokat, adózásokat -fentebb nevezett édes atyja hozzá járulta nélkül telyesíti, - szóval habár atyja nevére van is a vagyon fel véve annak fenntartását egyenesen ifjú Dorkó János eszközli. Bizonyítjuk, hogy öreg Dorkó János egész. 1848 év ólta télen, nyáron folyamatosan a szőlőhegyen lakik s részint el agott kora, de sokkal inkább bele rögzött henye természeténél fogva mindennemű munka nélkül él, mit sem gondolva a család és vagyon fenttartással, még is fentebb már többször nevezett ifj. Dorkó János fia és ennek neje a vagyont nem hogy pusztítanák, hanem naponta gyarapítják, az öregnek részére megkívántató mindennemű élelmi czikkeket oda a szőlő hegyre utána hordják, — ruházattal ellátják. Az öreg pedig öszve ül czimboráival, a gyermekei által ki szállított javakból eszik iszik s vigadoz úgy annyira, hogy bátran és minden lélek esméreti szemre hányás nélkül állíthatjuk, miképp ő a vagyonnak valódi pusztítója s családja jólétének megemésztő mérge. Bizonyítjuk - és pedig a tiszteletet igénylő becsületes öreg kornak valódi szégyenére - hogy öreg Dorkó János máig is éltes özvegyhez nem illőleg Faddi és más csavargó feslett erkölcsű nőkkel czimboráz és azokkal kint a szőllő hegyen becsületes érzést botránkoztató társalgást, mulatságokat űz, azokkal pazarolja el fia által keserves véres verejtékkel szerzett és részére kiadott javakat, szőlleje és bortermését. De nem csak feslett erkölcsű nőkkel, hanem az emberi társaság veszélyes mételyei a kóborló közbátorságot veszélyeztető egyéneknek is présházánál gyűlhelyet, tartózkodást szokott engedni. " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 764/1867. FÉL 1951. Decsközs. prot. 1822. jan. 16. 344