Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel

Az ozorai vár késői kerámiaanyagának feldolgozása során a település saját kerámiaművességén kívül az egyik alapvető kérdés az, milyen a települést körülvevő, (szűkebb és tágabb környék) rá esetlegesen hatást gyakorló területek kerámiaművessége, a lakosság mely területekkel állhatott kereskedelmi kapcsolatban, honnan kerülhettek Ozorára kerámiatárgyak. Az Északnyugat-Dunántúl kivételével a néprajzi szakirodalom alapján összegyűjtöttem, hol találhatóak a Dunántúl területén fazekasközpontok, valamint olyan települések, ahol fazekas dolgozott.

321 Ezt a vizsgálatot az indokolta, hogy a 18. századtól megszaporodnak az írásos források, például céhiratok, amelyek információval szolgálhatnak a terület kerámiamüvességéről. A néprajzi kerámiakutatás helyszíni gyűjtései, szerencsés esetben a 18. századi adatokat, tárgyakat begyűjtve, további támpontokat jelenthetnek. Az irodalom áttekintése során olyan szempontokat választottam, amelyek az előre meghatározott dunántúli terület áttekintését teszik lehetővé abból a szemszögből, hogy Ozorán milyen helyi és import tárgyakkal számolhatunk. 1. A céh működési ideje 2. A mesterség ágai 3. A mesterek száma 4. Nyersanyagbiztosítás 5. Elterjedés, értékesítési körzet 6. Az edények típusai 1. A céhek működési ideje A kézművesség kutatásában, a források feltárásában történészekből, levéltárosokból, könyvtárosokból álló munkacsoport igen lényeges feladatot végzett el. Elkészült „A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere", amelyben a mai és a történeti Magyarország területéről gyűjtötték össze az írott és tárgyi emlékeket. Domonkos Ottó „A kézművesség szerepe a falu anyagi kultúrájának alakításában" című munkájában történeti áttekintést ad a kézművesség legfontosabb ágainak kialakulásáról, a céhek kialakulásáról, fejlődéséről. A 14-19. századból 147 fazekascéhről tesz említést. A fazekasságról, a fazekas céhekről a következőt írja: „Az Árpád-kori falvak között 5 Fazekas és 9 Gerencsér nevű helységet találunk, amelyek a szolgálónépek települései voltak. Szóródásuk az ország területén egybeesik a későbbi fazekasközpontok vidékeivel. A specialisták szabad működését korlátozta 15. század végén megindult céhesedés. Ez a folyamat egyre gyorsult a 17. század folyamán, majd a 18. században is tovább növekedett a céhek száma. Az eddig ismert 147 céhes szervezet közül csak 21 alakult a 19. században. A jelentősebb központok kisugárzó hatásáét, illetve ellenőrző szerepét itt is megállapíthatjuk, mint annyi más iparágban."

324 A fazekasság, és az agyagművesség monografikus feldolgozása Kresz Mária nevéhez fűződik. ~ Kresz Mária, a néprajzi kerámiakutatás legkiválóbb szakembere, nagyon sok, fazekasközpontokkal, módszertani kérdésekkel foglalkozó tanulmányában, majd kandidátusi disszertációjában foglalkozott többek között a fazekascéhek megalakulásának kezdeteivel, az egyes céhek működésének iratanyagokkal dokumentálható működési időszakaival.

326 1 Kresz Mária fazekasközpontnak tekinti az olyan helységeket, „ahol a fazekasok száma meghaladta az 5-t, vagy ahonnan céhszervezet ismert, illetve emlékanyag bizonyítja, hogy jelentős volt a fazekasmesterség." Ahol 5-nél kevesebb fazekas volt, fazekashelységnek nevezi." (KRESZ 1991b, 530) Ez a meghatározás azonban problematikus lehet, hiszen ha nincsenek adataink a mesterek számáról, csak leleteink vannak, nem lehet eldönteni, fazekasközpontról, vagy helységről van szó. 2 ÉRI - NAGY - NAGYBÁKAY 1975-76. 3 DOMONKOS 1991, 9-40. 4 DOMONKOS 1991, 145; Magyarországi fazekascéhek, 16-19. század: DOMONKOS 1991, 146-147. 5 DOMONKOS 1991, 145. Kresz Mária számtalan munkái közül itt a Kresz 1991a, és Kresz 1991b munkáit emelem ki. Ezt a kiemelkedő tevékenységet azonban nagyon sok, a kerámiaművességgel foglalkozó tanulmány, könyv, előadás bizonyítja. A disszertációban számos hivatkozást találhatunk munkáira. Összefoglalóan művei (általános, és a Dunántúlt érintően) az irodalomjegyzékben. 6 KRESZ 1977, 113-120. 239