Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel
levonása érdekében a régebbi gyűjtéseket újraértékelni. Ehhez tartozik a néprajzi kerámiagyűjtemények szisztematikus feldolgozása, katalógusokban közlése is. Ezt annál is inkább meg kellene tenni, mert a régészet és a néprajz közötti időszak kerámiatörténeti kérdéseire csak egy egységes rendszer alapján feldolgozott anyag elemzése alapján kaphatunk választ. A 18. században legújabban mindkét tudományterület által gyűjtött anyaggal számolnunk kell, amelyet azonos módszerrel kellene feldolgozni, elemezni. A 18-19. századi leletek, a kerámiaközpontok edényanyagának leírásakor célszerű lenne a régészetben már igen jól bevált részletes tipológiát is alkalmazni. Céhek és kerámiaközpontok a Dunántúlon Eperjessy Géza monográfiájában az alföldi és dunántúli céhek fejlődését tekinti át a török hódoltság végétől 1848-ig. Megállapítása szerint a céhesedés a 16-17. századi előzményektől eltekintve a 18. században indult meg az egykori hódoltsági terülteken. Az iparosok nagy része nem kizárólag kézműiparral foglalkozott, a mezőgazdasági munkái mellett kiegészítő tevékenységként folytatta munkáját. A létrejövő céhek történetében fontos, hogy kézművesei többnyire nem az „őslakosok" közül kerültek ki, hanem a területekre bevándorló külföldi és hazai telepesek közül. Ozora és annak közvetlen és tágabb környezetét alkotó, általunk vizsgált dél-dunántúli terület török hódoltsági terület volt, (1545 és 1686 között folyamatosan török kézen volt. 315 ) itt nem keletkeztek céhek, de kerámiakészítés nyilvánvalóan folyt. A török hódoltság után, a 18. században jelentősen megváltozott a lakosság összetétele. 317 A hódoltság időszaka alatt igen jelentősen lecsökkent népesség pótlására elősegítették a belső vándorlást, de ekkor indul meg a telepítések korszaka is. Ennek keretében Dél-Németországból jelentős számú németség került az országba. (Tolna és Baranya német tömbjei ekkor keletkeznek.) A Délvidéken szerbeket telepítettek le, Békésbe és Pest megyébe pedig szlovákok vándoroltak be. 318 Ezek a népmozgások sok területen meghatározták a hódoltság utáni időszak kézművességének milyenségét, és az egyes, hódoltság előtt, alatt keletkezett és működő céhek további tevékenységét. Minden valószínűség szerint előfordul, főként a korábbi hódoltsági területeken, hogy nem tekinthető folyamatosnak egy-egy céh tevékenysége. A lakosság kicserélődése miatt nem beszélhetünk folyamatosságról, csak arról, hogy valamilyen keretek között folyt kerámiakészítés. Az egyes kézműipari tevékenységek kialakulásához, a tevékenység újjáéledéséhez fontos volt az adott területen lévő nyersanyag megléte, annak minősége is. A céh megalakulásában, tevékenységében lényeges volt a kereslet megléte, amelyet egyebek között a földesúri uradalmak iparcikkszükséglete is kiválthatott. 319 A céhek működésének, tevékenységének kutatása igen fontos az egyes területeken megtalálható kerámia leletanyag pontosabb meghatározásához. Nem szabad azonban Kresz Máriának arról az igen lényeges megállapításáról sem elfeledkeznünk, hogy kerámia nem kizárólag céhes keretek között készült, a fazekas központok felében nem volt soha céhszervezet. 320 Ez a megállapítás arra int, hogy számítanunk kell helyi, a céhes termelésen kívüli termékekre is, azaz nem kell mindenáron arra törekednünk, hogy az egyes helyeken talált anyagot valamelyik eddig ismert fazekas központhoz kapcsoljuk, vagy céhet feltételezzünk az adott helyen. (Megjegyzem, előfordulhat az is, hogy olyan kerámiakészítő helyet találunk, amelyre eddig nem figyelt fel a néprajzi kutatás. Sor kerülhet tehát a további kutatások eredményeképpen akár új, eddig a kutatás által nem ismert csoportok, központok meghatározására is.) 313 EPERJESSY 1967, 7-278. 314 EPERJESSY 1967, 13-16. 315 FELD - KISFALUDI - VÖRÖS - KOPPÁNY - GERELYES - MIKLÓS 1981, 277. 316 Csak utalni szeretnék az ozorai vár kutatásából előkerült kerámia anyagrészekre, amelyek alapján Gerelyes Ibolya a török korból háromféle leletanyagot különített el. (helyi magyar, török, valamint délszláv kerámiaanyag) FELD - KISFALUDI - VÖRÖS KOPPÁNY - GERELYES - MIKLÓS 1988, 280; Kresz Mária tanulmánya szerint is a török hódoltsági terület kerámiakészítése fejlett lehetett, de céhek nem alakultak. KRESZ 1974, 30. 317 Ozora vonatkozásában lásd az ozorai fazekascéhröl írt tanulmányrészt. 318 UNGER - SZABOLCS 1976, 131-133. 319 EPERJESSY 1967, 13-16. 320 KRESZ 1977, 119. 238
