Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel
c/ Fazekasközpontok a néprajzi kutatásban Az ozorai vár kutatása és régészeti feltárása során előkerült leletanyag az előzetes elemzések alapján a 1519. századot öleli fel. Feldolgozásakor érinteni kell olyan korszakokat, amelyek a régészet által kutatott időszakok közé tartoznak, de a leletanyag tartalmaz olyan anyagrészeket is, amelyekkel a hagyományos értelmezés szerint már a néprajzi kerámiakutatás foglalkozik. A 18. századi kerámia részletes kutatása azonban a díszkerámiát kivéve mindkét említett tudományág kutatásából általában kimarad. Ez a század ebből a szempontból a két tudományág, a néprajz és a régészet közötti határidőszak. A néprajzkutatás leginkább a 19. század tárgyi emlékanyagával foglalkozik. 301 Ezt a legújabb kerámiatörténeti összefoglalók is általában előre bocsátják. 302 A 18. századi kerámia kutatásával Tolna megyében a 60-as években Mészáros Gyula régész, a 90-es években Nagy Janka Teodóra 304 néprajzkutató és Szabó Géza 305 régész foglalkozott. Nem állíthatom azonban, hogy munkáikkal a régió koraújkori és néprajzi kerámiával kapcsolatos összes felmerülő kérdést megoldották volna, tény azonban, hogy Nagy Janka Teodórának a mórágyi kerámia kapcsán folytatott kutatása hosszú idő után az egyetlen a környék kerámiakutatásában, és kiváló eredményeket hozott. Az ország más területén is folytak a 18. századot érintő vizsgálatok. Vida Gabriella úttörő tevékenységét kell megemlítenem a miskolci fazekasság és a mezőcsáti kerámia tanulmányozása kapcsán. 306 Korábban Gál Éva Hódmezővásárhelyről közölt kerámialeleteketa 17-18. századból. 307 A 18. századból pontosan datálhatóan inkább csak díszkerámia, céhedények maradtak fenn. 308 A mindennapi, használati edényekből, már anyaguk miatt is - törékenyek - épségben igen kevés őrződött meg. A kerámia azonban éppen anyaga miatt töredékeiben is vizsgálható, az edény eltörése után is rekonstruálható a formája, ha megfelelő számú töredék áll rendelkezésre. így a használat időszaka után is tanulmányozás alá vonható, mert a szerves tárgyakkal ellentétben nem semmisül meg. A kidobott „szemét", a kerámiatöredékek tanulmányozása ma már inkább a különböző települések régészeti kutatása nyomán várható. (Bár néprajzi gyűjtésekből előkerülő anyagok elemzése is adhat új eredményeket ebben a témában. Sajnos Tolna megyében az utóbbi években igen kevés, mondhatni elenyésző mennyiségű anyag került be a múzeum gyűjteményébe.) A néprajzi célú régészeti ásatásokból előkerülő leletek fontos forrásai lehetnek az egyes kerámiakészítő központok edénykészletének, annak változásainak vizsgálatában. A Dél-Dunántúl területén ez idáig igen kevés ilyen, néprajzi tárgyak kutatását célul tűző régészeti feltárás volt. Inkább műemléki kutatások során, várfeltárások kapcsán került elő koraújkori kerámia (Simontornya, Dunaföldvár 309 ). (Az említett várak késői anyagának feldolgozása nem történt meg.) Az Ozorán, a várkastély kutatása során előkerült anyag vizsgálata jelen munka 3 ° keretében is folyamatban van. A két korszak határáról származó anyagok, de a többi időszak kerámiájának kutatásában is fontos lenne -711 egy egységes feldolgozó rendszer megteremtése. Kresz Mária a néprajzi kerámiatípusok feldolgozására, nyilvántartására kidolgozott egy rendszert, 312 a régészet a saját tudományterületén kialakult módszereit alkalmazza. A két tudományág módszereinek összevetésével, a rendszerek előnyeinek felhasználásával, új adatfeldolgozó eszközök alkalmazásával lenne érdemes a korszakot tovább kutatni, újabb következtetések 301 Régiónkon kívül Vida Gabriella kísérletét említhetjük, aki fazekas selejtgödrök feltárásával is kutatta Mezőcsát fazekasságát. VIDA 1993, 72-75. o. Tolna megyében Szabó Géza régész és Nagy Janka Teodóra néprajzkutató a mórágyi kerámia kutatása kapcsán Mórágyon folytatott leletmentést. SZABÓ 1996, 232-237. 302 KRESZ 1991a; CSUPOR - CSUPORNÉ ANGYAL 1992; DOMANOVSZKY 1981 178-215; CSUPOR - CSUPORNÉ ANGYAL 1998, 126-143. 303 Például: MÉSZÁROS 1968; MÉSZÁROS 1996, 219-276. 304 NAGY 1994; NAGY 1995, 481-517; NAGY 1997, 257-285; NAGY 1999, 131-135. 305 SZABÓ 1996, 232-237; SZABÓ 1999, 125-129. 306 VIDA 1993, 72-75; VIDA 1996, 467-482; VIDA 1999. 107 GÁL 1985, 79-105. KRESZ 1972b, 150-152. 308 309 A Kozák Éva által végzett feltárás 18. századi anyaga a szekszárdi múzeum néprajzi kerámiagyűjteményébe került, feldolgozatlan. 310 „Jelen munka" alatt a szerző már említett doktori (PhD) disszertációja értendő. 311 A feldolgozás kapcsán kidolgozott és használt rendszer ennek jegyében készült. Ismertetése a bevezetésben említett PhD disszertáció „Adatbázisrendszer és kerámiaanalízis" című részében található. 312 KRESZ 1960, 267-377. Sajnos ez a rendszer nem került széleskörű alkalmazásra a néprajzi szakirodalomban közölt feldolgozásokban. 237
