Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

V. Péterfi Zsuzsanna: Adatok a Völgység római korából

érkezett egy helyőrség Germani Inferiorból, a cohors I Vindelicorum milliaria c.R.p.f. Aha Ripa 83-ban kapott egy gyalogos csapatot (ala Siliana bis torquata bis armillata C.R.), mely kb. 110-ig állomásozott itt.

9 Tehát legkorábban a 80-as évek második felétől, de még inkább a Kr.u. 2. század elejétől lehet számolni ezen a vidéken olyan jellegű településekkel, melyeken a kiszolgált auxiliáris katonákat és családjukat is megtalálhatjuk. Ennek régészeti bizonyítéka lehet Felsőnánán, gr. Apponyi Sándor birtokán felszínre került katonai diploma, mely Publius Insteius, az Ad Statuasban állomásozó cohors I Augusta Ituraeorum sagittariorum katonájáé volt. Az elbocsátó okiratot Kr.u. 98. február 20-án, Traianus uralkodása idején bocsátották ki. A gyalogos katona feltehetőleg Felsőnána vidékén telepedett le a katonai szolgálat letöltése után. E korai katonai diplomán kívül már csak a Kr.u. 2. századtól kezdve sűrűsödnek a régészeti jelenségek és leletek vidékünkön. így a Tevel és Murga közötti Csurgó-puszta déli oldalán Wosinsky Mór 1892 őszén három halomsírt ásott meg. Noha mindhárom szórthamvas temetkezésű halom már bolygatott volt, a megtalált mellékletek alapján Wosinsky a 2. századra illetve a 3. század elejére keltezte a temetkezés korát.

11 Miután a halomsíros temetkezések kelet-pannoni ai megjelenése a 2. század elejére tehető, s itt a 3. századi továbbélésükkel is számolhatunk, valószínűnek látszik a 2. századi illetve a 3. század eleji kormeghatározás. Ugyancsak halomsíros temetkezést figyelt meg Wosinsky Aparhant és Nagymányok között, melyet azonban nem ásott meg, miután azt már kifosztották, de datálása valószínűleg a fentiekhez lehet hasonló. A 2. század második fele az az időszak, mikor a limes mentén, a 103-ban létrehozott Pannónia Inferiorban (Alsó-Pannonia) gazdasági fellendülés tapasztalható, köszönhetően a limes mentén jelen levő jelentős létszámú katonaságnak. E virágzó időszak jellemzői nem csak az építészetben, városiasodásban (ld. Sopianae) mutatkoznak meg, hanem a művészetekben is, melyek közül a kőfaragás és kőszobrászat szélesebb körű elterjedése lehet az egyik fokmérő. Betűtípusa alapján talán a 2. századra keltezhető az a sírkőtöredék, melye a bonyhádi plébánia folyosó ajtajánál volt befalazva, s Rómer Flóris hívta fel rá a figyelmet 1866-ban. A sírkőtöredék lelőkörülményei ismeretlenek, csak a felirat egy része maradt meg, olvasata bizonytalan.

15 A 2. század közepétől nyugtalanabb időszak köszöntött Pannoniára, mely a markomann-szarmata háborúkba torkollt. Vidékünk erre a zavarosabb időszakára utal a Bonyhádon előkerült 1. századi elrejtett éremlelet, mely eredetileg 37 db bronzból állt, s minden bizonnyal a 2. század második felében került a földbe a háborús viszonyok közepette.

16 A 167-ben kezdődő quad-markomann-szarmata háborúk közel 20 éve alatt a harcoknak nem csupán a Duna menti táborok, hanem a falusi és városi települések is áldozatul estek. A 2. század végén, 3. század elején aztán megkezdődött az újjáépítés. A Severus-dinasztia hatalomra kerülése a limes-menti katonaság jólétét teremtette meg, s ez a gazdasági fellendülés a környező településekre is érvényes volt. E viszonylagos gazdagság egyik ritkaságszámba menő példája a zombai bronz leletegyüttes, mely 1935-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba. A leletegyüttes részletes elemzését legutóbb Bónis Éva végezte el, aki a tárgyak korát a 3. század elejére, második felére helyezte. Földberejtésük ideje a 260 körüli évekre tehető és a sveb-szarmata betörésekkel hozható kapcsolatba.

17 A Severusok idején ismét fellendült, a Kelettel folytatott kereskedelem. A keleti kereskedők jelenléte a tartományban, a Keleten szolgálatot teljesítő pannóniai csapatok vagy az onnan idehozott egységek egyre több olyan kultusz elterjedését segítették elő a tartományban, melyek ugyan már romanizált formájukban 8 LŐRINCZ 1990. 82. 73 sz., és 366. Íj. 9 Az ala Siliana bis torquata bis armillata c.R. Germania Inferiorból érkezett Pannoniába, s először Alta Ripaba került. LŐRINCZ 1990. 76. 22. sz. és 146. Íj. 10 WOSINSKY 1986. I. 663., ROMER - DESJARDIN 1873. 103-104., CIL XVI42., NAGY 1956. 69, 185. Íj., SOPRONI 1968. 58., Apponyi S. a diplomát a MNM-nak ajándékozta. 11 WOSINSKY 1986. 777., PALÁGYI - NAGY 2000. 14. 12 BÓNIS 1975. 246-248., LÁNYI 1990. 246., PALÁGYI - NAGY 2000. 167. 13 WOSINSKY 1896. 777., PALÁGYI - NAGY 2000. 14. 14 RÓMER 1866. 167. 15 Szövege: v.../...iust.../...ove.../...anu.../...ncer.../a et Fl(avia?/...ara o.../[..]v h(ic) s(itus, - a)., CIL III. 3303., Wosinsky 1896. 700., RIU 1984. 191, 81 kép, 102. ábra. 16 FITZ 1959. 427, FIT 1961. 183., FARKAS - KŐHEGYI 2000. 12917 BÓNIS 1983. 94-, TÓTH 1984. Kat. 109. 112