Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Bálint Marianna: Környezetrekonstrukciós kísérletek a Duna-Tisza köz déli részén

írott forrásokat feldolgozó történeti munkákban lakatlan, ismeretlen területként jelenik meg a Duna-Tisza köze. A kistáj területén folytatott terepbejárások során, a régészeti lelőhelyek számának jelentős megnövekedése tapasztalható. Ez a kiugrás elsősorban a III-IV. századi késő szarmata, valamint a XI-XIII. századi Árpád-kori lelőhelyek esetén jelentős. A területen a megnövekedett településsűrűség és az ezzel együtt járó népsűrűség megemelkedése megkívánja e jelenség természetföldrajzi alapjainak vizsgálatát. A Duna-Tisza köze mai állapotát tekintve fiatal kultúrtáj. A Duna-Tisza közi homokhátság teljes területén az elmúlt századtól kezdődően jelentős változások következtek be, melyek az ember fokozott beavatkozásának eredményei. A térségben végrehajtott nagyszabású vízrendezési munkák következtében, a homokbuckák által határolt mélyedésekben felgyülemlő vizek levezetését, és összegyűjtését célzó mesterséges csatornahálózat kiépítésének hatására a területen nagyfokú szárazodás következett be. Ennek hatása a szél deflációs tevékenységének felerősödése, amelyet az eltemetett humuszos rétegű talajok kialakulása jól szemléltet. Az eredetileg nagy kiterjedésű, vízzel borított területeken réti talajképzôdési folyamatok indultak meg, kiterjedt szikesek alakultak ki. A terület természetes növénytakarója jelentősen megváltozott, mind kiterjedését, mind fajtaösszetételét tekintve. Az egykori természeti viszonyok megismeréséhez alapot szolgáltat a korszak időjárási viszonyainak ismerete. Ennek megismeréséhez a történeti éghajlattan kutatási eredményeit használhatjuk fel. Az általam vizsgált Árpád-kori települések a középkori kis éghajlati optimum idején alakultak ki. Magyarország olyan átmeneti területen fekszik, hogy éghajlatában a nyugati óceáni, keleti kontinentális, valamint a déli mediterrán hatás is észlelhető, és ezen hatások időszakos megerősödése okozhat ingadozásokat az ország éghajlatában. Az Azori maximum erőteljesebb befolyásának köszönhetően fordult melegebbre az időjárás, a nyári csapadék növekedésével párhuzamosan a téli csapadék mennyisége is emelkedett. Ez a kedvező periódus a Kárpát-medencében az 1380-as évekig tarthatott. Az időjárási periódus időbeli lehatárolása problémát jelent. A kutatók véleménye megoszlik arról, hogy tulajdonképpen meddig figyelhetőek meg a kedvező időjárási viszonyok. A kezdete a VIII. századra tehető és Nyugat-Európában valószínűleg már az 1150-1200-as években véget ért.

3 A cseh írott források alapján ismert, hogy Közép-Európában még az 1260-as évektől egészen az 1380-as évekig is meleg és csapadékos volt az időjárás. Ebben az időszakban a hőmérséklet a mainál magasabb volt, s Közép-Európában a csapadék mennyiségének növekedéséhez a hőmérséklet emelkedése társult.

5 A vizsgált korszakban a csapadékosabb időszakok megjavították a Duna-Tisza közén található homoktalajok vízháztartását, ezzel párhuzamosan csökkent az aszály veszélye a területen, igaz a magas nyári hőmérséklet következtében csak kis mértékben. A nyári hőmérséklet növekedéssel együtt viszont megnövekedett az évi napfény tartam, amely melegkedvelő növények - így a szőlő szélesebb körben való termesztésére adott nagyobb lehetőséget a Kárpát-medencében. A régészeti ásatások alkalmával előkerült botanikai leletek fejlett gyümölcstermesztés létét igazolják az Árpád-korban, és az azt követő késő középkori periódusban. A régészeti korokban a megtelepedés szempontjából alapvető jelentőségű volt a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz közelsége. A Duna-Tisza köze, mint a Duna egykori hordalékkúp síksága felszíni vízfolyásokban szegény terület. A kistáj területén a megtelepedéshez szükséges vízbázist a homokbuckák közötti mélyedésekben kialakult tavak sűrű hálózata biztosította.

6 A vizsgált terület gazdasági hasznosításában jelentős szerepet játszanak a különböző típusú talajok. A Dorozsma-Majsai homokhát területén a talajképző tényezők közül döntő jelentősége van az anyakőzetnek, a domborzati- és vízviszonyoknak. A talajviszonyok nagyjából a domborzati formákhoz igazodnak. A területen három talajképzôdési folyamat az uralkodó; a futóhomok humuszosodása, a réti talaj képződés és a szikesedés. 2 GYÖRFFY 1963; GYÖRFFY 1987. 3 RÁCZ 1989, 127. 4 BRÁZDIL - KOTYZA 1995, 175. 5 RÁCZ 1993, 70. 6 BÁLINT 2000, 170-173. 344