Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Bálint Marianna: Környezetrekonstrukciós kísérletek a Duna-Tisza köz déli részén
A vizsgált terület talajviszonyainak megismeréséhez a térségben megfigyelhető eltemetett humuszrétegek elemzése nyújthat információkat. A Dorozsma-Majsai homokhát területéről eddig két olyan régészeti lelőhelyről vettünk mintákat, ahol a régészeti stratigráfia segítségével tudjuk datálni az eltemetett talajrétegek korát. Igaz az eltemetés időpontja nem állapítható meg szűk időintervallumon belül. Eddig csak az egyik lelőhely mintáinak a teljes feldolgozása született meg, a másik lelőhely anyaga vizsgálat alatt áll. Az eltemetett humuszos talajszintekből vett mintákon fizikai és kémiai vizsgálatokat végeztünk. A fizikai vizsgálatok célja az egyes talajrétegek genetikájának, azaz kialakulási módjának a meghatározása volt. A kémiai vizsgálatok a különböző helyzetű talajrétegek szervesanyag tartalmának meghatározására irányultak. A minták fizikai vizsgálatának eredményeként sikerült a genetikáját tekintve két féle homoktípust elkülöníteni: A talaj szelvények felső rétegében, a jelenkori művelt réteget jelentő világosbarna színű, sárgásbarna színű, sárga homokrétegek szél szállította, eolikus üledékek találhatók. Ezzel szemben a szelvények alsó részében lévő szürkésfehér színű homok, folyóvízi eredetű. Valószínűnek tarthatjuk, hogy ez a réteg a Duna által a pleisztocén folyamán épített hordalékkúp anyaga. Ez a réteg tekinthető az altalajnak, amin végbement a talajképződés folyamata (2. kép). A talaj szelvények rétegtani elemzése szerint a kistáj eredeti talajtakarója ezen a folyóvízi hordalékon alakult ki. Ezek a talajok is homoktalajok, vastag 40-50 cm-es humuszos réteget képeznek. A kémiai vizsgálatok alapján szervesanyag tartalma jóval meghaladta a jelenleg művelt talajréteg szervesanyag tartalmát. A ma már eltemetett helyzetben található talajok 2 % körüli, illetve azt meghaladó szervesanyag tartalma alapján, a homok mechanikai szerkezethez viszonyítva szervesanyaggal jól ellátott talajnak tekinthetők. A talajrétegben kimutatható szervesanyag mennyiség közvetett kapcsolatba hozható az egykori természetes növénytakaróval is. A kapott adatok alapján a mainál lényegesen kedvezőbb talaj képződési körülményeket feltételezhetünk. Ezek közül elsősorban a zárt növénytakarót kell kiemelnünk. Ilyen mennyiségű humusz és szervesanyag képződése növényzettel fedett tájat feltételez. Valószínűsíthetjük, hogy a táj erdősültségi foka is meghaladta a jelenlegi szintet. A fás társulások arányát 35 %-ra becsülhetjük A kiterjedt erdőségek vízigényét a hullócsapadék és a magas talajvízszint együttesen biztosította. A kistáj több mint egyharmadát borító erdőségek megkötötték a homokot. Nagyobb méretű futóhomok mozgásra valószínűleg nem került sor ebben az időszakban. Ezen eltemetett talajok gazdasági hasznosítása is hatékonyabb volt. A 2 % szervesanyag tartalmú talajok gabonatermesztésre is alkalmasak voltak. Ki kell emelnünk azt a momentumot is, hogy a magasabb szervesanyag tartalom következtében a talaj képes nagyobb mennyiségű víz megkötésére, ami javítja a homoktalaj vízháztartását. Az uralkodónak tartott legeltetés mellett nem zárhatjuk ki a gabonatermesztés jelenlétét sem a területen. Ezen balástyai lelőhelyen megfigyelt rétegtani viszonyok nem jelentenek egyedi esetet a DorozsmaMajsai homokhát területén. Az 1970-es években készült genetikai talajtérképezés adataiból kitűnik, hogy az eltemetett helyzetben lévő humuszos szintek általánosnak tekinthetők a kistáj területén. Ezek a talajok az újkorban felélénkülő futóhomok mozgás hatására kerülhettek fedett helyzetbe. A vizsgált terület természeti viszonyairól összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az eltemetett talajréteg vizsgálata a mainál kedvezőbb talaj képződési körülményekre utal. Magasabb volt a terület növényborítottsága. A fás társulások arányát 35 %-ra becsülhetjük. A homokbuckák között kialakult medencékben létrejövő tavak megfelelő vízmennyiséget biztosítottak a kialakuló településhálózat fenntartásához. A réti talajok jelenlegi elterjedéséből a terület 12 %-os vízborítása feltételezhető. Ha ehhez figyelembe vesszük az erdők becsült arányát, akkor arra következtetésre jutunk, hogy a terület 43 %-a volt alkalmas gazdálkodásra. Feltételezhető, hogy a terület gazdálkodásában az állattartás mindig nagyobb szerepet játszott, a földművelés csak kiegészítő jellegű lehetett. A fennmaradó 43 %-on nedves és száraz rétek helyezkedtek el. A nedves rétek jelenlétével a magasabb talajvízszinttel jellemezhető területeken számolhatunk, a tavak partja mentén. A tavaktól távolodva a száraz rétek váltak uralkodóvá. A száraz rétek fűhozamát 1000 kg/ha-ra, a nedves rétek fűhozamát 10000 kg/ha-ra becsülhetjük. Ha figyelembe vesszük, hogy egy szarvasmarha napi takarmány igénye 50 kg 8 , akkor a terület népességeltartó képességéről megállapíthatjuk, hogy 7 000-13 000 darab szarvasmarha eltartására lehetett alkalmas. 7 BUNDITY 1994, 369. 8 KELEMEN 1997. 345
