Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon

alapítására került sor. 1932-től Dőry Frigyes és társai néven a 246/1932. sz. iparengedély alapján folytatta kibővített tevékenységét a gyár, mely 80.000 P törzstőkével indította el munkáját.

114 A névadó tulajdonos neves közéleti személyiség, híres szarvasmarha-tenyésztő, a gazdasági egyesület titkára, a tej szövetkezetek szövetségének egyik szervezője. Az új cég jelentős tőkebefektetéssel, beruházásokkal, új ötletekkel, tevékenységekkel lépett színre. A tulajdonosok saját gazdaságuk profitját fordították a jövedelmezőnek hitt sajtgyártás fellendítésébe, ám az új tevékenységek háttérbe szorították a régi profilt és szakembereket. A csemegesajt mellett növelték a trappista sajt gyártását, kisebb mennyiségben romadour, „Merkur ala trappista", „1 aranypengő", „Jamboree" sajtot is készítettek, napi 4500-5000 liter tejet dolgoztak fel, a termelés növekedése 10-15%-ot tett ki. A korábbi munkáslétszámot a duplájára emelték. 1933-ban új üzemépületet építettek, 1934-ben lebontották az irodát és a környező helyiségeket a 21 méter hosszú, csaknem 16 méter széles emeletes iroda, motorház és üzemépület kivitelezése miatt. A terep alatti pince 2,4 m, a földszinti helyiségek 2,8 m, az emeleti rész belső magassága 2,5 m volt. A kivitelezést Fábián Mátyás okleveles mérnök, építési vállalkozó végezte.

115 A korábbi szállítók továbbra is a gyárnak adták el a tejet, a zombai tejszövetkezet a gyár kannáiba gyűjtve, a cég szállítóeszközével naponta kétszer vitte feldolgozásra.

116 Szentgál szőlőhegyen is folytattak tej gyűjtést a zombai tejszövetkezet tagjai az őszi hónapokban, amit a legelőre hajtott tehenek után fejtek. A tejet a szövetkezetbe, onnan a sajtgyárba szállították. Itt nem volt gyűjtőállomás, évtizedes szokás szerint történt az átvétel, melyet a rövid tartamra és a kis mennyiségre való tekintettel elnéztek a hatóságok.

117 A megnövekedett termelés miatt 1934 nyarán zavar keletkezett a gyár vízzel való ellátásában. A vizet addig egy kb. 25 m mély ásott kútból szivattyúzták egy gyűjtőmedencébe, ami nemcsak a szükségletek növekedése, hanem a kút vízhozamának csökkenése miatt is kevésnek bizonyult. Megkísérelték a kút kimélyítését, de senki sem vállalta a veszélyes munka elvégzését úgy, hogy garantálta volna a hozamnövekedést is. A legközelebbi artézi kút 5 km-re volt Paradicsompusztán, szintén Dőry Frigyes tulajdonában, így senki sem emelt kifogást a kútfúrás ellen. 150 m-es mélységben még nem találtak vizet, ezért mélyebbre kellett menni; a kút csak 1935 nyarán készült el. A tulajdonos a csővel bélelt kútból napi 200 hl víz felhasználását tervezte, a csurgalék-vizet pedig a Völgység patakba torkoló zombai árokba vezették.

118 Az ellenőrzések során a vegyvizsgáló állomás hiányok pótlását rendelte el a sajtgyárnál, ami ellen a vezetés fellebbezett. A gazdasági felügyelő el is fogadta az indoklást - nevezetesen túl drága a sajtkádak ónozása, mert az alvadék kezelése miatt gyakran lekopik -, s feltette a kérdést az alispánnak, hogy a tavaszi nagyjavításkor nem kellene-e inkább saválló fémből készült üstök beszerzését elrendelni.

11 A gazdasági felügyelő javaslatát továbbították a Mezőgazdasági Vegykísérleti és Vegyvizsgáló Állomáshoz Székesfehérvárra, ahol megállapították, hogy a gyár csak a sajtüstök ónozása miatt fellebbezett. A királyi fővegyész véleménye szerint „kopott ónozású üstökben a sajttészta jellegétől elütő ízt és színt kaphat a levegő és sav hatására képződő rézoxydtól, ennek elejét venni pedig a vállalatnak érdeke elsősorban. De veszélyes lehet közegészségügyi tekintetben is, mert a sajthoz akkora mennyiségű rézvegyület kerülhet, amely ártalmas lehet az egészségre. "

120 A hatóságok számára nem volt ismeretlen, hogy a sajtüzemekben rendszerint színrézüstöket, „Blankkupfer" üstöket használnak, de ezeket állandóan tükörsimára sikálva tartották csak megfelelőnek sajtkészítés céljára. Az ónozatlan rézüstöket is akkor tartották használatra alkalmasnak - természetesen kizárólag édes tejből készülő sajtok előállításához -, ha tükörfényesek. Az évtizedek óta hatósági telepengedély nélkül fennálló sertéstelepre 1934. év elején indították meg az engedélyezési eljárást. A sajtgyár melléküzemágaként működő, a gyártás során keletkező savó gazdaságos felhasználását biztosító „ régi sertéstelepet modernebb színvonalra helyezték azáltal, hogy azt kibővítve ott a köz- és állategészségügyi feltételeknek megfelelő építkezést végeztek. " A szomszédok közül senki sem 114

T. MÉREY, 1983. 698. p. 115 TML Völgységi főszolgabíró iratai 1427/1934. - Dőrypatlan község iratai 1427/1934. 116 TML Völgységi főszolgabíró iratai 5249/1934. A zombai tejszövetkezet hiányai 117 TML Völgységi főszolgabíró iratai 4149/1931. Teuerling Henrik vajmester feljelentése (munka nélkül volt, szeretett volna elhelyezkedni). 118 TML Alispáni iratok 5879/1935. - Völgységi főszolgabíró iratai 5230/1934. Mélyfuratú artézi kút engedélyezése. 1,9 TML Alispáni iratok 4700/1934. nov. 3.' 120 TML Alispáni iratok 4700/1935. márc. 7. 357