Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon

kifogásolta a telep működését. Rudnyánszky Anna elmondta, hogy eddig a sertéstelep közvetlen szomszédságában a lejtőn felhalmozott trágyának a leve nagyobb esőzésekkor a lejtőről lefelé, az onnan jó nagy távolságra lévő saját sertésólja mellé és udvarára folyt, „mely körülmény sem közegészségügyi, sem pedig állategészségügyi szempontból meg nem tűrhető, mert a közegészségügy állandó veszélyeztetése mellett ily nagy sertéstelep fenntartása esetén az ott esetleg fellépő járványos állatbetegség az ő sertésállományának egészségére is veszélyt képez". Ezért kérte az engedélyezési okiratba bevenni, hogy a telep mellett rendes trágyagödröt építsenek, biztosítsák gyakori kiürítését, és gondoskodjanak arról, hogy a telepről semmiféle szenny ne kerüljön ki. Azt is kifogásolta, hogy a sertéskifutóból a szennylé nyitott csatornán folyik az ugyancsak nyitott emésztőgödörbe.

121 Mivel a szolgabíró és a szomszédok a helyszíni tárgyalás alapján megállapították a fenti bejelentés valódiságát, azt a határozatot hozták, hogy 90 nap alatt mélyített trágyagödröt kell Dőry Frigyesnek létesíteni, és lehetőség szerint szagtalanítani. Ez utóbbi feltétlenül kívánatos lehetett, hiszen a sajtgyár sem volt túl távol, de a tisztilak a közelben állt, a cselédház pedig a sertésólakhoz csatlakozott. 22. kép: Vázlatrajz, 1934. A munkásokat minden év első napjától az utolsóig fogadták fel. Kis Mihály Ocsény - Ozsák pusztai lakos 1933 őszén állt be hizlaldásnak. Kanászként alkalmazták a szokásos konvencióért, de föld helyett 20 q kukoricát kapott fizetségül. 1936-ban át kellett térni az áprilistól-áprilisig tartó alkalmazási évre, így negyedévi járandóságtól - a többi cseléddel együtt - elesett. A hatóságok a panaszosnak adtak igazat, s kötelezték a céget a tengeri kiadására.

122 Más munkások is panaszkodtak fizetésük elmaradása miatt. Gász Antalt 1934.május 6. és 1935.február 13. között gépkocsivezetőként alkalmazták a gyárban. Elbocsátása után másfél havi fizetését, 120 pengőt nem kapott meg. A járásbíróság megállapítása szerint nem a gyár, hanem Heinrich Károly alkalmazta, a bért tőle kell kérnie. A gépkocsi e szerint nem a gyáré volt, hanem bérelték.

123 121 TML Alispáni iratok 600/1934. 122 TML Völgységi főszolgabíró iratai 1193/1936. Többszöri felszólítás ellenére sem adták ki a kukoricát, helyette 1936. július 2-án 40 pengőt küldtek. 123 TML Völgységi főszolgabíró iratai 569/1936. 358