Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon

A világgazdasági válság főként a kis- és középüzemeket érintette. Korábban az értékesítés a Völgységi járásban volt a legkedvezőbb elsősorban azért, mert a községekben l-l tejüzem működött, így a forgalmazott tej mennyisége több, minősége jobb volt. A tej szövetkezeteket általában bérlő működtette, nagy részük nem rendelkezett iparengedéllyel, az a bérlőé volt. Az iparengedéllyel bíró szövetkezetek viszont bérlő útján nem gyakorolhatták az ipart, törvényesen csak saját kezelésében működhettek.

107 Tolna megyében a tej túltermelése miatti értékesítési nehézségek már 1930-ban jelentkeztek. Ezért a gazdasági egyesület kezdeményezésére megalakították a Tolnamegyei Tejgazdasági Bizottságot, melyhez Észak-Baranya községei is csatlakoztak. Dőry Frigyes, Hónig Albert földbirtokosok és John Sándor egyesületi titkár mellett támogatta a bizottság munkáját az OMTK és vezetője, Düsing Miksa. A bizottság célja a romló gazdasági helyzetbe kerülő tejtermelő gazdák érdekeinek megvédése a feldolgozó vállalatokkal szemben, de azokkal együttműködve. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdák érdekeiket csak akkor érvényesíthetik, ha a vállalatokkal szemben egységesen lépnek fel. Ezért 1931. március 7-én 58 község részvételével megkötötték azt az egy évre szóló kartellszerződést, mely szerint 1932-re csak a Tejgazdasági Bizottság által megállapított feltételek alapján kötnek szerződést.

108 Ez a szervezet nagyon bizonytalan alapokon nyugodott egyrészt a bizalmatlanság, másrészt egyes szövetkezetek előnyösebb helyzete miatt, ezért az előrelátóbbak vármegyei szövetkezet létrehozásán fáradoztak.

109 így került sor a Tolnamegyei Tej szövetkezetek Szövetkezete alakuló közgyűlésének összehívására 1931. augusztus 30-án, 35 tag részvételével, 94 üzletrész jegyzésével. A közgyűlésen jelen volt: Szévald Oszkár alispán, dr. Hagymássy Zoltán főjegyző, a gazdasági egyesület részéről Dőry Frigyes, Hónig Albert, dr. Barabás Imre és John Sándor, a gazdasági felügyelőség részéről Legény Oszkár és Hradek Dénes. A zombai tej szövetkezetet Wenk Antal és Simon István képviselte.

110 A gazdasági válság igen érzékenyen érintette a dőrypusztai üzemet, nem volt elegendő forgótőke és tartalék a nehézségek áthidalására. Rudnyánszky Anna, a gyár tulajdonosa még nem volt nagykorú, emiatt minden fontosabb lépés előtt a gyámhatóság engedélyét kellett kikérni, ami a válságos időkben lehetetlenné tette a gyors reagálást és komoly anyagi veszteséget okozott minden késedelmeskedés. Ezért 1931 októberében, miután 22. életévét betöltötte, kérték nagykorúsítását azzal az indoklással, hogy édesanyja vezetésével vagyona kezelésében eddig is részt vett, megtanulta a legfontosabb dolgokat.

111 A jogi lépéssel sem tudták azonban a fenyegető csődöt elkerülni, így először 1931. november 8-án a kétyi tejgyűjtő iparengedélyéről mondott le Rudnyánszkyné, nem szándékozván tovább tejet vásárolni, majd bérbe adta a sajtgyárat Dőry Frigyes, dr. Szemző István, Komlósi János, Gombkötő Sándor és Kreismann Emil részére.

112 Rudnyánszky Dezsőné és Dőry Frigyes között valójában kényszeregyezség jött létre az üzem átadásáról a kifizetetlen tartozások miatt.

113 A bérbe adás nem volt szabályszerű, mert iparengedélyt csak saját tej értékesítése céljából adtak ki, így új üzemengedély megszerzésére és egy korlátolt felelősségű társaság TML Alispáni iratok 4936/1933. Levél a fővegyésztől 1933. márc. 13-án. A vegyvizsgáló állomás szerint ezzel maguk élvezték azokat az előnyöket, amely a tej nagyobb zsírtartalmából, megfelelő minőségéből származott, mivel érdekük fűződött hozzá egymás ellenőrzésével tovább javítani rajta 108 TTSZ 1941. évi jelentése Szekszárd, 1942. 6. p. 109 Tolnamegyei Gazda, 1935. febr. 16. no YTSZ 1941. évi jelentése Szekszárd, 1942. 8. p. A szövetkezet alapszabályban megfogalmazott célja a Tolna és Észak-Baranya tej szövetkezetei által 1931 márciusában kötött közös megállapodás végrehajtása, a tagjai által termelt tejnek és tejtermékeknek, továbbá a szövetkezet értékesítési körébe vont egyéb mezőgazdasági termékeknek a mindenkori viszonyoknak megfelelő legelőnyösebb, a szabad verseny alapján való értékesítése, az ehhez szükséges anyagok beszerzése. A szövetkezet elhatározta a tejelést és állattenyésztést elősegítő szervek, szervezetek, intézetek segítését, a törzskönyvezés előmozdítását, tenyészállatok beszerzését, értékesítését azért, hogy ezáltal tagjai anyagi helyzetét javítsa. A szervezet határozatlan időre alakult. Minden alapító tag legalább egy db 50 P névértékű alapítói üzletrészt tartozott jegyezni, és az 1930 évi tejtermelés vagy tejforgalom alapján, minden megkezdett 100.000 liter után is egy üzletrészt jegyezni, ezek voltak a törzsüzletrészek. A többi üzletrész kibocsátását nem korlátozták. Minden rendes tag kötelessége a házi- ill. a helyi szükségleten felüli összes tej- és tejtermék termelését a szövetkezet rendelkezésére bocsátani értékesítésre, ahol az elszámolás alapját a zsírtartalom képezte. A megállapodást megszegő szövetkezet kötbér fizetésére köteles. A TTSZ hirdetményeit a Budapesten megjelenő „Tejszövetkezeti Szemlében" a Kaposváron kiadott „Dunántúli Szántóvetőben", valamint a Tolnamegyei Gazdában és a Tolnamegyei Újságban tette közzé. Forrás: TTSz, mint az OMTK tagja alapszabályai. Pécs, 1932. 111 TML Tolnavármegye Arvaszékének iratai 19040/931. sz. határozat 1931. október 25. 112 TML Völgységi főszolgabíró iratai 5035/1931. - Uo. 5617/1931. 113 TML Völgységi főszolgabíró iratai 600/1934. Ezen irat egyik mondata szerint 1932. augusztus 2-án került sor kényszeregyezségi likvidációs árverésre, a sertéshizlalda telkének megvásárlására is. 356